Táskában cipelhető irodát, virtuális valóság ruhát is tervez a fehérvári tehetség

A hétvezéres héten Borbála kétszer is vendégeskedett az intézményben: a kiállításmegnyitót követő napokban egy családias beszélgetésnek is alanya volt. Ezen a mostani diákok faggatták pályájáról, útkezdéséről, szakmájáról.  Megemlítem neki, hogy az akkori megjelenése alapján nem assziciálnék róla egy divattervezőre, s sikerül is belenyúlnom a közepébe: kiderül, Bori akkori is a saját tervezésű ruháját viselte, de tudatosan nem akart kilógni a sorból.

– A ruháim többsége feltűnő, merész, karakteres és magabiztosságot sugall. Ezeknek az  attribútumoknak velejárója a megközelíthetetlenség, mert még a felnőttek világában is idegenek és furák lehetnek ezek a szabászati eljárások, formák. Egy ilyen körben, a diákok között jámbor, barátságos, az átlagtól nem nagyon eltérő és megközelíthető szerettem volna lenni, ez nem divattervezés, szimpla pszichológia. Ahogyan a színész, zenész is meglesi a közönséget, annak nemét, életkorát, és eszerint alakítja a darabot, én is készülök és ennek megfelelően válogatom meg ruháimat.

Györök Bori a hétvezéres beszélgetésen(középen) Fotó: Molnár Artúr

Györök Bori tavaly végzett a MOME-n textiltervezőként (szövöttanyag és öltözéktervezőként), majd eltöltött egy fél évet a London College of Fashion iskolában, ahol sportruházat tervezést tanult. Ez megerősítette, hogy öltözéktervezéssel foglalkozzon, most ebben mesterszakos. Mint mondja, a hétvezéres évek jó ugródeszkát jelentettek mindehhez.

– Slettné Hanzsér Lilla  volt a rajztanárom, ő volt az első, aki észrevette, hogy a kezemmel a zongorázás mellett valami maradandót is kell alkotnom. Rengeteget biztatott, mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb versenyen, pályázaton indulhassunk a rajzszakkörrel.

Kislányként bíztak benne és bátorították a szülei is, vidám és kiegyensúlyozott gyermekkorra emlékezhet vissza. Az ekkor látott és megszerzett céltudatossággal építi karrierjét ma is. Nem művészeti gimnáziumba ment, inkább nyelveket tanult,  ez elengedhetetlen a pályáján.  Reál tagozatos lett, Kovács Edit személyében kitűnő matematikatanárra lelt, az ő óráin vált számára világossá, hogy a térgeometria jól megy, és hogy mekkora hasznát fogja venni a térlátásnak később a szabászatban. A gimnáziumi évek végére már érezte a művészeti tanulmányok hiányát, így nem volt kérdés, hogy merre menjen a továbbiakban.

Egykori rajztanára, Slettné Hanzsér Lilla nagy örömmel figyeli Bori pályáját Fotó: Molnár Artúr

A más rutinos, a pályán is nevet szerzett Borbálának markáns véleménye van az öltözék kommunikációs szerepéről, de a stílustalanságról is. Munkája során imád intelligens textilekkel kísérletezni, mert ezek szélesítik azoknak az ingereknek a tárházát, melyek a szenzorainkra együttesen gyakorolnak hatást, nem csak a szemünkre vagy a tapintásunkra hagyatkozhatunk hanem fülünkre, vagy akár az orrunkra is.  Izgalmas kilátások!

– Annak ellenére, hogy divattervezőként képviselek egy stílusirányzatot, azt gondolom,  az a legjobb, ha mindenki a saját igényeinek és ízlésének megfelelően alakítja a ruhatárát – mondja Bori. – Ha három szóban kellene jellemeznem a saját stílusomat: sportos, bohém, elegáns. A divatban szeretem az önkifejezés lehetőségét, az egyszerű formákat és a bonyolult szabásvonalakat. Egyik kedvenc műfajom a gobelin, itt szabadabban használhatok különböző méreteket, formákat, anyagminőségeket, legyen az fém vagy műanyag.  A művészetek médiumát nem elkülönítve, hanem együttesen használom, így szeretnék zsigeri élményeket nyújtani a befogadónak.

Egy vérbeli Györök-tervezés - provokatív, újszerű, kísérletező Fotó: Molnár Artúr

És még sok egyéb terve is van: ősztől valószínűleg Párizsban folytatja a tanulmányait, s részt vesz több izgalmas projektben is. Például virtuális valóságban működő ruhát és az Y és Z generáció számára táskában hordozható munkahelyet  tervez. Találkozni fogunk még a nevével.