Hidd el, ti jó fejek vagytok!

Igazi moderálás nem volt, de végül is a nézők érdemi kérdéseket tettek fel. Olyanokat, amelyekből kiderültek a forgatás kis titkai, a színészvezetés nehézségei, és szóba kerültek a forró témával - a bevándorlás problémájával, a menekültüggyel - kapcsolatos tapasztalatok.

Az operatőr Juhász Imre, a rendező Vranik Roland és a producer, Fehér Károly a közönségtalálkozón
Fotó: Koppán Viktor

A rendező Vranik Roland, az operatőr Juhász Imre és a producer, Fehér Károly igyekezett minden kérdésre pontos választ adni. Kétségtelen, hogy nagyon beletenyereltek valamibe néhány éve, amikor a forgatókönyv készült. Hiszen akkor még nem volt menekültválság. Ezért a nézők arról faggatták a rendezőt: honnan jött a film ötlete?

- Láttam a Blaha Lujza téren néhány afrikait lézengeni, fagyoskodni a télben. Kíváncsi lettem, vajon mi hozta ide őket, miért ragadtak itt. Hiszen Magyarországon nem épült ki olyan infrastruktúra mint más európai nagyvárosban - emiatt nálunk kevésbé tudják segíteni a bevándorlókat. Elkezdtem ennek a hátterét kutatni, és egyre jobban elmélyültem a témában - mondta Vranik Roland.

Sokakat érdekelt, miként találtak rá a főszereplőkre? Miként sikerült elérni, hogy az amatőrök egyenrangú partnerei legyenek a színészeknek? Nos, egy magyarul kitűnően beszélő, ötvenes fekete bőrű színészt nyilván nehéz lett volna felkutatni. Márpedig a film főszereplője a történet szerint a biztonsági őrként dolgozó afrikai Wilson, aki magyar állampolgár akar lenni, de folyton elbukik a vizsgán. Cake-Baly Marcelót - akit Vranik csak Dokinak nevez - az utcán szólította le a rendező, aki azt mesélte: a Bissau-Guineában született Doki a 80-as években, a polgárháború után került Magyarországra.

Közgazdasági egyetemet végzett, de valahogy nem tudott a szakmájában maradni. Ma forgalomirányítóként, villamosvezetőként dolgozik. A filmben a papírok nélkül bújkáló iráni Shirin figuráját a felső közép- osztálybeli, teheráni Arghavan Shekari alakítja. Ő hét éve él Magyarországon, több nyelven beszél, tanít is és a férjével most arra készül, hogy hátrányos helyzetű gyerekeket segítsen.

Kiderült, hogy a filmkészítés kezdete nem volt biztató:

- Az első próbákon reménytelennek tűnt az egész - mesélték. - Ezért egy éven át foglalkoztunk velük. Aztán a forgatást azzal a jelenettel kezdtük, amikor Wilson és Shirin kénytelen elbúcsúzni. Ők pedig ott ültek a kisbabával - és hirtelen elkezdtek sírni. Valahogy minden egycsapásra átfordult: megérezték, ez olyan helyzet, amit ők tudnak a leginkább átélni.

Egy jelenet Az állampolgár című filmből: Máhr Ági (Kati) és Cake-Baly Marcelo (Wilson)

A nézők elismerően beszéltek Máhr Ági, a miskolci színésznő játékáról is: ő alakítja Katit, a tanárnőt, aki beleszeret Wilsonba, és elhagyja miatta a családját is. Vranik azt mondta, Máhr Ági dolga volt a legnehezebb. Nagy türelemre volt szükség, hiszen az amatőr szereplők többet hibáznak, egy-egy jelenetet többször kell miattuk újravenni. Az operatőrnek, Juhász Imrének arra kellett törekednie, hogy realista módon meséljék el a történetet - az amatőr szereplők miatt a rendező azt sem hagyta, hogy a forgatásnál a szokásos jeleket feltüntessék, például azt: hol kell megállni a fények miatt. Ez is plusz feladatot jelentett az egyébként amerikai iskolán nevelkedett operatőrnek.

Menet közben átalakult néhány elképzelés: itt-ott változtattak a forgatókönyvön (amit Vranik Szabó Ivánnal közösen írt), mert az amatőr szereplők elmesélték a saját tapasztalataikat. Meg persze a filmesek is rengeteg szervezetnél jártak, egy csomó menekülttel beszéltek.

- Kiderült, hogy mi, a film írói, készítői is tele vagyunk előítélettel. Azt gondoltuk, a magyar társadalom nem befogadó. De maguk a menekültek mondták: ez tévedés, hidd el, jó fejek vagytok... Sőt, a bevándorlási hivatalban sem csak lelketlen aktakukacok dolgoznak. Rengeteg a munkájuk, nagy a fluktuáció, óriási nyomás nehezedik rájuk, de közben azért átérzik a hozzájuk forduló emberek helyzetét. Ennek ellenére egy menekült rettenetesen kiszolgáltatott helyzetben van. Azért, mert olyanok a törvények, amilyenek, mert rettenetes az egész bürokratikus rendszer, nem csak nálunk, hanem sok helyen Európában.

A beszélgetésben arról is szó esett, mi el sem tudjuk képzelni, mi mindent éltek át azok az emberek, akik a hazájukból elmenekülve megpróbálnak új életet kezdeni. A filmben van rá utalás. Wilson azt mondja: ahonnan én jövök, ott a katonák - mielőtt kivágnák a terhes nőből a gyereket - fogadásokat kötnek, hogy fiú-e vagy lány...