Horváth Lajos utolsó könyve

Először a könyv küllemével kell megbarátkoznia a recenzensnek és az olvasónak egyaránt. Ami szinte sugallja, nem mindennapi kiadványt tart kezében az ember, s feltételez egy, az írótól már megszokott színes, de gondolatilag mégis elmélyült munkát. Ha jól számolom, Horváth Lajosnak ez a tizedik kötete. Ami azért zavaró, mert a szerző, sajnos, már nincsen közöttünk; fentről figyel hamiskás mosolyával szájszögletében bennünket. Így lett ez a mű posztumusz kötet. Erre a munkájára nyerte el a Lánczos Kornél - Szekfű Gyula-ösztöndíjat, mert szinopszisa tetszett a kuratóriumnak, és készült megírására, mint megannyiszor, teljes fegyverzetben.

Hogyan is fogalmazta meg annak idején hitvallását Horváth Lajos: Az irodalom nem díszlet számomra, mint sok lila művész számára. ( ) Az irodalom számomra az Élet, minden örömével, bajával. Az irodalom számomra eszköz, mint a szegénylegénynek a karikás ostor, mint a kuruc vitéznek a kard. Az irodalom: fegyver!

Aknay János festménye. A Kossuth-díjas festőművész számos alkotásáról visszaköszönnek a jellegzetes szentendrei motívumok

A fegyver persze sebeket ejt, vér jár a nyomában. Nem baj, inkább a - hősi - vér, mint a sunyi lapítás. Én azt szerettem megvalósítani az írásaimban, hogy az Élet olyan, amilyen: véres, szomorú - de IGAZ.

Bármilyen tragikus is bármely írásom - ilyen az ÉLET -, egy biztos: igyekeztem felmutatni a maradék humánumot.

Ez minden író feladata.!

Az idézet a sokak által jól ismert Olasz csizma című kötet megírása idejéből való. Anélkül, hogy felsorolnánk itt Horváth Lajos író összes érdemeit, műveit (ezt majd megteszi az irodalomtudomány), nézzük, milyen szerteágazó eszközkészlettel rendelkezett szerzőnk újabb könyve megírásakor, s még ha a gyilkos korral küzdött, a kórházi ágyon is írt és írt, mert tudta, az írás, mint annyi minden más - ha teljes odaadással végzi dolgát az ember - bizony: vérre megy.

Már a műfaj megjelölés is beszédes: örkénynovellák - ami választott mestere, Örkény István iránti rajongásából fakad, Alexa Károly javaslata alapján. A pár soros bejegyzéstől a vendégszövegeken, verseken át az aforizmáig mindent fölsorakoztatott írónk. Meggyőződésem, az írás akkor kész, ha olvassák. Nos, Horváth Lajost sokat és sokan olvassák, s így lesz e könyvével is, még ha a szakma nagyepikát várt is tőle. Írt azt is, meg színpadi deszkákra szánt egyfelvonás monodrámát, s nem ritkán verset, megfricskázva a józan költőket - Ízes Mihály szavaival, aki már szintén nincs az élők sorában.

Most nézzük közelebbről is eszköztárát, a teljesség igénye nélkül! Itt áll a könyv elején - Örkény István és Bakonyi István vendégszövege mellet egy, Deák Ferenccel kapcsolatos bejegyzés: Anatómiai szempontból a középkori magyar hóhérok sokszor képzettebbek voltak az orvosoknál is - írja Horváth Lajos. - Egy híres példa. A haza bölcseként oly gyakorta emlegetett Deák Ferencnek gyermekkorában megrándult a nyaka, s mivel egyetlen orvos sem volt fellelhető a környéken, a dunántúli hóhérért küldetett a családja, hogy az segítse ki a sérült ifjat. A hóhér mester megvizsgálta a gyermeket, majd szakszerűen visszaigazította a rakoncátlan csontokat, a csigolyaropogtató műveletet bevégezvén pedig megsimogatta a fiú arcát, s a következő szavakkal köszönt el tőle: <> (Deák Ferenc nyaka)

S olvasható többek közt Mándy Iván mottólánca (Átizzadt ing az éjszaka) mellett néhány horváthlajosi (talált) mottó is, íme: 1. Lesz magyar újjászületés! (Gerő Ernő) 2. Felső határ a csillagos ég! (Rákosi Mátyás) 3. Lófasz a seggükbe! (Hajnóczy Péter) . Vagy egy, a játék kedvéért áttördelt Nagy László-vers: a Ki viszi át a szerelmet című, hogy a kezdő és a záró két-két sor partot, medret adjon az amúgy emblematikus költeménynek. De megidézi a két Imrét, Pénteket és Takácsot is... A 2.: Takács Imre költő írt egy jó elbeszélést

Olvastam egy jó elbeszélést. / Öreg matrózok menhelyéről. / Dráma és komikum lapult a sorok között. / Szeretnék egy ilyen menhelyen élni./ Megtelnék akarattal./ Szökést terveznék minden éjjel. / Tele lennék gondolatokkal, mint valaha.

S ugyanakkor a recenzens is fölfedezte nevét Horváth Lajos egyik (Te miben hiszel? c.) írásában, de erről másutt és máskor; és még nem is beszéltünk Lázár Ervinnel elmélyült baráti kapcsolatáról; most már együtt adomázhatnak odaát.

Kevesen tudják vagy mégsem, hogy reneszánszát éli a képregény-irodalom, nos a könyv kiegészítő dokumentuma is egy ilyen alkotás, Horváth Lajos társszerzőjeként is említhető Hargitai-Kiss Balázs munkája, mint ahogy a könyvborító is. S talán a kötet címe sem véletlen, hanem tudatos választás. A kortárs irodalomban egyre több író, költő kapcsolódik valamilyen formában a rockzenéhez. Így ragaszkodott e zenei világhoz/életformához Horváth Lajos is. Van könyvében egy aforizma csokor, s mint tudjuk, az aforizma is nagyon sokrétű lehet. Kicsit ezekre hajaz írónk szóleleményén alapuló címadása, mint a korábbi LonDONország, a Föl-föl dobott Kű vagy éppen e kötetének címe is: Gyalog megyünk, vagy Elvis Presley? (Szóvirágok)

Mit mondjak: telitalálat!

(Sárbogárd, 2016)