Karitász: Aki többet kapott, attól többet várnak

„A karitász munkatárs nem az az ember, aki egyszerűen jót tesz. Sok jó ember van a világon, sokan tehetnek jót az életükben, akár azzal, hogy nem tagadnak meg a gyermeküktől valami apróságot, akár azzal, hogy van egy jó szavuk a szomszédhoz. De a karitász munkatárs nem ilyen. Ő Krisztust hordozza, Krisztusnak akarja adni önmagát, hogy mint eszköz, Krisztus általa tegyen jót. Ehhez kell a belső tűz, hiszen Krisztust nem lehet félszívvel hordozni. Kell a megszentelő kegyelem, a lelkes imádság, az idő odaszentelése az Úrnak”, mondta Spányi Antal megyéspüspök a Székesfehérvári Egyházmegye karitász konferenciáját megnyitó szentbeszédében.

– Az egyházmegye nagyon nagy, ide tartozik Komárom-Esztergom és Pest megye egy része is, így nem tudunk mindenkivel közvetlen, napi kapcsolatot teremteni, ezért minden évben kétszer összehívjuk a plébániai önkénteseket – mondta el lapunknak Nagy Lajosné, az egyházmegyei karitászközpont igazgatója. – Ilyenkor van rá lehetőség, hogy megbeszéljük a dolgainkat, átadjuk a tapasztalatainkat egymásnak, és lelkileg is feltöltődjünk a püspöki szentmisén.

A résztvevők átadják a tapasztalataikat egymásnak, és lelkileg is feltöltődnek a püspöki szentmisén

Körülbelül száz-száztíz karitász csoportot hívtak meg a találkozóra. A vendégek a szentmisét követően előadásokat hallgathattak meg, többek között Szendrei Mihály magyaralmási diakónusét a karitász munkáról, de a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat és a megváltozott munkaképességűek tanácsadó irodája is bemutatkozott a rendezvényen.

– A keresztény ember nagyobb felelősséggel él a világban. A Karitász önkéntesei felderítik a közvetlen környezetükben élő rászorulókat, majd az országosan összegyűjtött segélyt ők osztják szét. Jó példája ennek a tavalyi kályhaakció, de osztottunk almát, káposztát, almát, krumplit is. A mai találkozón pedig elkobzott vámáruból juttatunk az önkénteseknek, akik aztán igyekeznek a legjobb helyet megtalálni e javaknak – összegzett Nagy Lajosné.

„Szent Márk figyelt Isten szavára, megnyitotta lelkét, hogy befogadja a hívó szót; Istennek adta az életét. Odaadta és utána nem kétségeskedett, nem kellett újra meg újra revízió alá vetnie döntését, hanem egyre nagyobb lánggal égve, egyre nagyobb bizonyossággal éltette azt, amit ő is úgy kapott. Tanúságtétele nem volt hiábavaló. Igazolta, hogy szereti Krisztust, és szereti Krisztus híveit. Mert senki sem szeret úgy, mint aki az életét adja oda a rábízottakért”, vont párhuzamot Spányi Antal az apostol élete és karitász munka között. A főpásztor hozzátette, aki többet kapott, attól többet várnak el, s ez a karitász önkéntesek munkájának lényege.