Kérdés: háború és/vagy béke? Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel a világ és a mi helyzetünkről

Az egy órás programban összefogottan előadott érveket hallottunk a világ jelenlegi helyzetéről. Nógrádi György szerint három kiemelt jelentőségű tényező dominál a világban, sorrendben: az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. A közgazdász végzettségű biztonságpolitikai szakértő elmondta: Kína GDP-je még nem, de rövidesen meghaladja az USA-ét, bár az egy főre eső GDP tekintetében az USA még sokáig világelső lesz, tekintettel arra, hogy lakóinak száma a kínaiénak csupán töredéke. Az Egyesült Államok jelentősége amiatt is fontos, mert egyedül ő rendelkezik szövetségi rendszerrel, az USA, Kanada, Nagy Britannia, Ausztrália, Új Zéland ötös szövetséghez nincs hasonló. Az arab világban történtek figyelmet érdemelnek a biztonság szempontjából, és ugyan nagy reményekkel várták az úgynevezett arab tavasz fejleményeit, de az végül csupán remény maradt. Európában Németország szerepe kiemelkedő. Nógrádi György elmondta, elfogult a németekkel szemben, élt, tanított náluk, jól ismeri az életüket. Egyedül ők voltak, akik fel tudták dolgozni a saját történelmüket. Németország gazdaságilag, kulturálisan és morálisan is a földrész meghatározója. Német ügyben hallhattuk a Nógrádi György által az egyik legzseniálisabbnak tartott politikus, Joschka Fischer megállapítását, mi szerint Németország Európában túl nagy, a világban túl kicsi Szó esett még az uniót érintő német, francia eltérő elképzelésekről, az európai egyesült haderő lehetőségéről, lehetetlenségéről, az orosz, ukrán helyzetről. Készültem Nógrádi Györgyből, így azzal kezdtem, hogy végzettségei alapján minek tartja magát: idegenvezetőnek, közgazdásznak, vagy biztonságpolitikai szakértőnek?

– Attól függ, mikor és hol? Húszéves koromtól idegenvezettem és nagyon élveztem, az egyetem végétől közgazdász vagyok, majd utána néhány diploma megszerzését követően a biztonságpolitikával foglalkozom – válaszolta Nógrádi György.

– Az ön szíve csücske Jugoszlávia, vagy az NSZK?

– A kettő együtt, bár a kettő teljesen más. A tengerpart miatt az Adriát kedvelem, mint országot Németországot.

– Az eltérő mentalitás, a déli, illetve az északi mennyire áll közel önhöz?

– Mindig azt mondtam, és most is azt vallom: három helyen éltem az életem, három teljesen más mentalitásban, a németeknél, a korábbi Jugoszláviában és Magyarországon. Hozzám a német mentalitás áll közel, amelyik precíz, tisztességes és megbízható.

Nógrádi György biztatott, bármilyen kérdésre fele, és a kérdések nélkül is megadta a választ...

– Hetven éve ért véget az utolsó nagy világégés. A technika fejlettsége nem engedi, hogy erre ismét sor kerüljön, így kisebb helyi háborúkban használják fel és pótolják a fegyvereket?

– A második világháború befejezése óta nem volt béke és jó ideig nem is lesz. Minden háború előtt azt mondták, hogy olyan fejlett a technika, hogy emiatt nem lesz háború. Ez eddig nem jött be, jelenleg napi 20, 22 kis háború folyik, és a helyzet ténylegesen, és folyamatosan romlik.

– Mi lehet ennek a vége? Míg a kis háborúk a világ másik felében vannak, addig itt Közép-Európában megvonjuk a vállunkat: ez az ő bajuk...

– A háborúk eljöttek hozzánk, a közvetlen szomszédságunkban vannak, a volt Jugoszláviában, és a volt Szovjetunióban, a magyar határ közvetlen közelében. Lehetetlen kiszámolni a következményeket, azt mondom, a német álláspontot kell követni, amely azt mondja: ezek a válságok bármilyen szörnyűek is, de csak politikai és nem katonai megoldásuk lehet.

– A jugoszláv válságot és háborút megúsztuk. Szerencsénk volt?

– Részint szerencse, részint egy piciben más. A jugoszláv háborúk véleményem szerint még korántsem értek véget, csak idő kérdése és megjelenik a nagy Albánia igénye, és ettől kezdve egy teljesen új európai helyzet áll elő.

– Ukrajna miatt van okunk izgulni?

– Gyakorlatilag az ukrajnai kérdést máshogy ítélik meg az amerikaiak és másként a németek. Európa egy része felsorakozott az USA mögé és katonai megoldást akar, más része felsorakozott

Németország mögé és politikai megoldást sürget. Magyarország a második csoportban van.

– Politikával meg lehet oldani háborús helyzeteket?

– Adott esetben, ha a politika akarja igen, de úgy látom, az ukrán konfliktusban van néhány fél, amelyik nem ezt akarja

– Eddig minden háború a politika miatt tört ki a világtörténelemben!

– Clausewitz is ezt mondta. De a lényeg a mai helyzetben az, hogy olyan erők összpontosultak az orosz-ukrán határnál, hogy a katonai megoldás beláthatatlan következményű lenne.

– A magyar politika okosan viselkedik ebben a helyzetben?

– A magyar politika megkereste azt az egyetlen európai vezető országot, amely ebben a kérdésekben a partnerünk. Ez Németország, velük összehangoltan folytatjuk a politikát.

– Még akkor is, ha úgy tűnik, sodródunk Putyin irányába?

– Európában minden ország keresi a kapcsolat lehetőségét az oroszokkal. Az persze már egészen más kérdés, hogy ki, milyen PR-t csinál ehhez, de a valóságban az orosz piacot senki sem akarja elveszíteni.

– A rendszerváltást követően hibát követtünk el? Akkor a politika acsarkodott, hogy oroszok haza, holott a gazdasági érdek az orosz piacok miatt inkább csendre intett volna...

– A mostani kijevi nagykövetünk, Keskeny Ernő írt egy nagyon jó könyvet. Ebben szerepel, hogy az orosz pi-acokról a volt európai szocialista országok gyakorlatilag kiszorultak. Kár. Csak évekkel később egy más politikai szituációban próbáltak oda visszamenni.

– Gazdasági bajaink köszönhetőek annak, hogy a ›90-es évek elején rosszul döntöttünk politikailag?

– Gazdaságilag valamennyi volt szocialista ország lecsúszott, és ezek közül 2000-re a 90-es szintet csak a szlovénok, a csehek, a lengyelek és a magyarok érték el. A lecsúszás sajnálatos módon folyamatosnak bizonyul.

– Bródy igaza él?:„A helyzet jó, de nem reménytelen”!

– Erre Bródy János nálam bizonyára jobb választ tudna adni. Az én válaszom az, hogy az európai helyzet folyamatosan romlik, Európa már nem világpolitikai hatalom, a három globális tényezőből kimaradt, és ezt bizony rendkívül nehezen veszi tudomásul.

– Zárjuk a beszélgetésünket Tolsztojjal, kicsit másképp. Háború vagy béke?

– Ez jó kérdés! Tolsztoj megírta a Háború és békét, amely oroszul nem így hangzott. A könyvnek az volt a lényege, hogy a háborút és békét úgy kellett megoldani, ahogy Oroszország: legyőzte azt az országot, amelyet tisztelt, becsült, azaz Franciaországot. És lám, lám, Franciaország következő kormányzója a Krím korábbi orosz kormányzója lett... Ez nagyon jó válasz arra, hogy háború vagy/és béke