Komatál és kókányolás - Feledésbe merülő húsvéti szokások

Az írókázást évről évre tanítja is, emellett pedig a hagyományokat is továbbadja, hiszen a népi játszóház vezetőket is oktat. Az mondja, a tojásfestés meg a locsolkodás szép hagyománya nem megy ki a divatból. Ám a tojással kapcsolatosan akadnak szokások, amelyek feledésbe merültek.

Radetzky Jenőné a fehérvári tojásmaratonon
Fotó: Koppán Viktor

- A református vidékeken húsvétkor a keresztszülők kedves kötelessége volt, hogy két-három pár hímes tojással ajándékozzák meg keresztgyerekeiket. De szokás volt a mátkálás vagy komatálküldés is, ami a barátnőválasztás aktusának számított: azok a kislányok - 8-10 évesek -, akik együtt játszottak, barátságot fogadtak. Mégpedig úgy, hogy a húsvétot követő vasárnapon - amit fehér vasárnapnak illetve mátkáló vasárnapnak is neveztek -, díszes tálat készítettek össze, amire hímes tojásokat, süteményeket, üveg italt pakoltak, és ezt elküldték a kiszemelt barátnőnek. Ha ő elfogadta a közeledést, lepakolta a tálról a holmikat, és a saját ajándékaival küldte vissza. A Dunántúlon és Moldvában is szokás volt a barátnőválasztás. Moldvában ez kissé másként történt. Ott kiválasztottak egy keresztszülőt, aki megpecsételte a gesztust. A két barátnő szembeállt egymással, marokra fogták a tojást, kisujjukat összeakasztották, a keresztszülő pedig jelképesen "elvágta" egymástól az ujjakat, mondván: "Legyetek életetekben komák, halálotok után pedig testvérek". Ezt a megpecsételt barátságot a komák nagyon komolyan vették. Mindig számíthattak egymásra, fölkérték a másikat násznagynak, keresztszülőnek. Érdekes, hogy a barátválasztásnak is szépen megadták a módját, igazi ünnepet fontak köré. Attól kezdve pedig a komákká lett gyerekek magázták egymást - a tisztelet jeleként...

Radetzkyné Csilla azt meséli, a tojáshoz fűződő játékok is igen népszerűek voltak egykor. Ezeket Lukács László néprajzkutató gyűjtötte össze. A tojásgurítást a kézművesek is igyekeztek az elmúlt években visszahozni a köztudatba.

- Általában egy magasabb dombról gurították le a tojást, az nyert, akié a legmesszebbre ért, és nem törött össze. A tojásdobálós játéknál két gyerek szembeállt, tapsra eldobta a nála lévő tojást, amit a másik próbált elkapni. Lukács Lászlótól tudjuk azt is, hogy Lajoskomáromban szokás volt az az ügyességi játék, amelynél nagy erővel pénzt kellett dobni a tojásba. Hasonló játékok éltek a Dunántúlon és Moldvában is - ahol ezt kókányolásnak nevezték.

A locsolás mára világi mozzanat lett, a tojás pedig afféle szerelmi ajándékká vált. Régen a locsolóversek is jobban tükrözték az ünnep szakrális jellegét. Ezt igazolja a Sóvidékról, Erdélyből származó locsolóvers (keretes írásunkban), amit Szőcs Lajos tanító gyűjtött össze.

- A hetvenes években egyszer éppen ott, Korondon töltöttem a húsvétot, és a háznál, ahol megszálltunk, volt egy kislány - idézi fel emlékeit Csilla - Sorra jöttek hozzá a locsolók, én pedig nem győztem csodálkozni, mert mindegyik fiú új meg új verset mondott, szebbnél szebb volt mindegyik. Ezért örültem, amikor a korondi Szőcs Lajos tanító versgyűjteménye megjelent. A füzetből az is kiderül, hogy azon a vidéken a locsolók csapatban járnak. A csapatoknak van szervezőjük, beköszöntőjük, kibúcsúztatójuk és zenészük, pipehordozójuk egyaránt. (A pipe egy korondi cserép, amibe a pálinkát gyűjtik a vendéglátó családoknál.) A lányos házaknál süteménnyel, hímes tojással viszonozzák a locsolást.

Már a kisfiúk is csapatban járnak arrafelé. Radetzkyné Csilla egy nekik való locsolóverssel is megajándékoz. Íme: "Én még kicsi vagyok / Locsolni nem tudok / Adjanak egy kalácsot / Hogy harapjak nagyot."

Szerencsés jó napot, kik itt lakoztok,
Egy kicsit verselnék, ha meghallgatnátok
Krisztus feltámadott víg örvendezéssel,
Áldjátok az istent hangos énekléssel!
Én is áldom azért, hogy ma húsvét napja,
Virradjon rátok az ég koronája!
Most jöttem keresztül nagy hideg havason,
Tizenöt napja, hogy mindég utazom.
A Jordán vizéből egy kicsi vizet hozék,
Melyben az Úr Jézus megkeresztelkedék.
Úgy hallottam, e virágszál el akar hervadni,
Jöttem, hogy szabad-e locsolni?