Találkozóhely a Csónakázó-tónál - különleges története van a mobil kútnak

A magam részéről többször is bevallottam már: elfogultan szerettem és szeretem ma is Haraszty István művét, ezt az 1993-ban felavatott, szellemes, ötletes, felszabadult játékosságot sugárzó, mozgó, vizet köpő, világító, "csilingelő", színesre festett szobrot, ami hajdanán a Bartók téren állt. Amíg szét nem lopták, tönkre nem tették...

A Téráztató, azaz a Deák-kút sok szempontból igen érdekes. Különlegesség, hogy Fehérvár ajándékba kapta az alkotást Deák Dénes műgyűjtőtől, aki 1991-ben, a 60. születésnapján - amikor Fehérváron köszöntötték - bejelentette: szeretne egy szobrot, kutat állíttatni... Azt is elmondta, hogy a barokk fehérvári belvárosba nem ártana ellenpontként egy kortárs mű. Nevetve hozzátette: ezzel egy kicsit bosszantani is szeretné a város lakóit... A kútra úgy gondolt, mint találkozási pontra, ahol összejöhetnének a fiatalok, csókolóznának a szerelmesek.

Amikor a medencében még nem volt víz: Zákányi Péter két hete a folyamatosan formálódó, új elemekkel bővülő kútnál a szerkezet működését magyarázza

De ez a mű azért is érdekes, mert Haraszty István, a kinematikus szobrászat emblematikus alakja hazánkban. Az alkotó a rendszerváltás
előtt sokáig a tiltott, legfeljebb a tűrt kategóriába tartozott a három T korában: munkáit alig-alig mutatták be tárlaton. Köztéri mobilszobrának 1993-as avatása egyúttal Haraszty István rehabilitációja is volt. Az avatón hangzott el Haraszty akadémiai székfoglalója, és az akadémia oklevelét Jovánovics György adta át neki. De már a szobor létrehozása is egészen különleges volt, hiszen a Bartók téren, a városlakók szeme láttára született meg. A művész ugyanis a Bartók téren dolgozott rajta segítőivel - menet közben alakult, formálódott a szellemes gépszobor ...

Az eredeti mobilszobor 1995-ben, a Bartók-téren Fotó: Koppán Viktor

Ez a mű egy korszak lenyomata is, a rendszerváltás idején emelt szobrok egyik példája, ami szerencsére a fiatalok figyelmét is felkeltette.

Egy ifjú fehérvári művészettörténész hallgató, Zákányi Péter - aki a kút avatásakor mindössze egy éves volt - középiskolás kora óta foglalkozik Deák hagyatékával. Amikor - még Szűcs Erzsébet művészettörténész vezetése alatt - a városi képtár felújította a Deák Dénes gyűjteményét bemutató állandó tárlatot, időszaki kiállításon elevenítették fel a Haraszty-szobor történetét is. Kézenfekvő volt hogy Zákányi Péter legyen a tárlat kurátora: ő pedig a kiállításon bemutatta mindazt, ami a szoborból megmaradt, és felelevenítette, hogyan került egyáltalán Fehérvárra.

De nem elégedett meg ennyivel. Zákányi levelet írt Cser-Palkovics Andrásnak - tekintve, hogy a mindenkori fehérvári polgármester egyúttal a Deák alapítvány kuratóriumi elnöke -, kérve, hogy segítsen. A polgármester pedig fogadta az ifjú művészettörténész-hallgatót, majd a Haraszty-mobil ügye a közgyűlés elé került, amely úgy határozott: a szobrot helyreállítják. Amikor lehetőség nyílt a Csónakázó-tó rehabilitációjára, arról döntöttek, a szobrot oda helyezik át.

Haraszty István szobrászművész és Kovalovszky Márta művészettörténész az 1993-as avatás után, a Deák-gyűjteményben

Mivel a szobor vörösréz elemeit egyszerűen ellopták, felújításról szó sem lehetett, a rekonstrukció is sok nehézségbe ütközött. Zákányi Péter összegyűjtötte a fennmarad képeket, filmeket, dokumentumokat, és megírta a szobor történetét. Egyebek között azt kutatta, hogy miként is esett éppen egy mobilszoborra Deák választása, mennyiben van köze a szoborállításnak a rendszerváltáshoz? Úgy gondolta: a művészettörténeti kutatás eredményei nélkül a szobor rekonstrukciójának tervezése lehetetlen. Emellett pedig egy másik ifjú vállalkozó kedvű társra is talált Gyulai András mechatronikai mérnök személyében. Ő mérnökként és fehérváriként is szép és izgalmas kihívásnak érezte a feladatot, hogy megvizsgálja, miként lehet újraalkotni a művet. Fotókra, filmekre hagyatkozva - majd a szobor-roncs leszerelése után - a mérései alapján készítette azt a 3D-s modellt, amely a kiviteli tervek kiindulópontja volt. De persze, a munkát felügyelő Városgondnokság szakemberein is különösen sok múlott. Haraszty István hajdanán nem készített részletes tervet, sok mindent a helyszínen, menet közben alakított ki. Így nem pusztán arról volt szó, hogy sok elemet újra le kellett gyártani, hanem arról is: a rekonstrukciónál ki kellett küszöbölni azokat a problémákat, amelyek megnehezítették a mobil karbantartását is. A szobor új vázát - a régi váz alapján - készítették el, olyan saválló acélból, ami nem rozsdásodik.

- Az alkotó, a 82 éves Haraszty István érthetően tevékenyen már nem tudott részt venni a rekonstrukcióban, ám a tanácsaival rengeteget segített - mesélte Zákányi Péter, akivel két hete a helyszínen, a Csónakázó-tónál néztük meg az alakuló eredményt:

- Számomra az volt a legmegnyugtatóbb momentum, amikor Dzsaja Lajos - aki a Városgondnokságnál a rekonstrukciós munkákért felel - találkozott Haraszty Istvánnal. Rettenetesen megörültem, hogy ők ketten azonnal megtalálták a hangot és érzékeltem, hogy Dzsaja Lajos, aki maga is ezermester, minden műszaki dologhoz ért, kitűnően ráérzett arra, hogyan lehet elkészíteni a rekonstrukció addig kérdéses elemeit.

Haraszty István segítőivel 1993-ban a helyszínen építette fel a gépszobrot, a Bartók téren. Az archív képen Kovalovszky Márta művészettörténész pogácsát visz az alkotónak és munkatársainak

Harasztynál sokféle alkatrész új életet kapott: néhány - vízszűrésre használt - elemről például kiderült, valójában a lánctalpas traktor légszűrő háza. Ezekből például gyárilag újat szereztek be. De van olyan anyag, amihez manapság már nem lehet hozzájutni: szerencsére Harasztynak még volt a műhelyében ebből készlete.

Ami a színeket illeti: Zákányi Péter azt mondja, a régi szobor elemei inkább a védelem miatt kaptak színt - ám most, hogy ezeket saválló acélra cserélték, maga az alkotó sem tartja fontosnak a színezést. Legfeljebb néhány elem kap majd némi színt, felidézve a a Bartók téri alkotást és annak színeit: a sárgát, naracsvöröset, kéket...

Zákányi Péter mostanában kezd örülni, egy kicsit megnyugodni: hiszen látja, hogy a különleges szobor - ha végül minden apró elem felkerül rá - újra örömet szerez majd az embereknek. És bár elkerült a barokk belvárosból - Deák Dénes szándéka ellenére - de azért még lehet a fiatalok kedvelt találkozóhelye...

Boldog vagyok, hogy Székesfehérváron volt pénz és elég akarat arra, hogy Haraszty István játékos kútja újjászülethessen...

Elvégre unikális műről van szó, hiszen manapság is inkább a konzervatív közízlést tükröző köztéri szobrok készülnek.

Ritka, hogy nem történelmi eseménynek vagy híres személyiségnek emléket állító szobor kerül egy köztérre, hanem egy olyan mű, amely "öncélú" játékosságával pusztán örömet szeretne szerezni...

De az örömbe ürüm vegyül: az avatáson kiderült, a szobor még nincs kész, további elemekkel egészítik ki.

Tegnap hosszan vártunk, arra, hogy a kisebb torony a felemelkedés után átforduljon - de hiába. Én húsz perc után feladtam.

Nincs ezzel semmi baj, egy gépszobor teljes rekonstrukciójához idő kell... Az a kérdés, miért nem lehet megvárni, amíg elkészül?

A Haraszty-mobil rajongóinak azt üzenjük: türelem. Talán kellene tartani egy ünnepséget akkor is, ha nem csak a szép közösségi térnek, hanem a szobornak is örülhetünk. Talán arra az alkotó, Haraszty István is eljön.