Megtalálták a közös hangot

Vártak, partnerükre az ismert, sokak által kedvelt zenészre, St. Martinra. Ők a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület égisze alatt működő Nemzeti Színkottás Zenekar, tagjai enyhe fokban értelmi fogyatékosok. Az egyesület elnöke Asztalos Zsolt. Tőle tudom, hogy a szervezet harminc éve alakult, hogy a fogyatékosok számára tartalmas szabadidős elfoglaltságot, megmutatkozási lehetőséget teremtsen. Többféle művészeti ágban, műfajban (színjátszás, tánc, zene) szerveznek fesztiválokat, táborokat. A Művészetek Házában adott, Közös hang című fehérvári koncert is az itteni egyhetes zenei tábor záró programja. Egyébként a nemzeti színkottás tábor ötlete is Székesfehérváron, egy 2002-ben rendezett fesztiválon vetődött fel. Aztán 2003-ban létre is jött a Nemzeti Színkottás Zenekar (rövidítve NESZ), amely a nevét arról a színkottás zenei módszerről kapta, ami a fehérvári Ezredéves iskolában már jól működött. Lényege, hogy a hangjegyeket színek helyettesítik. A sérült zenész mellett segítő ül, hogy el ne tévedjen, s ha kell, mutassa, hogy merre menjenek tovább.

Eleinte egyedül lépett fel a zenekar, aztán 2009-ben sikerült megnyerni az ügynek St. Martint. Leginkább a zenész által írt vagy feldolgozott szerzeményeket játsszák, de St. Martin közreműködik azokban a dalokban is, amelyeket a NESZ dolgozott át a saját hangzására. S hogy mit jelent a zenekar, a zenélés a fogyatékosok számára? Nagyon sokat. Örömöt, tartalmas együttlétet, a mentális fejlődés esélyét.

St. Martin és a Nemzeti Színkottás zenekar néhány tagja a székesfehérvári koncerten a Művészetek Házában Fotó: Koppán Viktor

A koncert előtt St. Martin a karmesterrel és a technikussal beszélte meg a repertoárt. egy-egy dallamot is eljátszott a szaxofonján. Kérdésemre azt mondja, teljesen magától értetődőnek tartja, hogy régóta partnere a zenekarnak.

– Látom rajtuk az örömöt, az élményt, amit a zene, az együttjátszás ad számukra, és látom a közönségen is. Nagyon fontosnak tartom ezt. Mindnyájan tanulunk egymástól valamit, én tőlük, ők tőlem, és a végén azt látom, hogy lepkehálóval kell összeszedni a csapatot, mer olyan jól érzik magukat.

A zenész szerint mások számára is példa lehet, ha látják a a színpadon az egymásra figyelést, a gesztusokat. S hogy honnan is ered ez az együttműködés? Nos, a zenekarból többen is annak idején jártak St. Martin-koncerteken. A nevelők pedig elárulták, hogy voltak, akik kifejezetten megnyugodtak a zenéjére, nem csak a koncerten, hanem az intézetben is, ahol élnek. Adta magát a megoldás, az, hogy együttműködik a színkottás a zenekarral. Több tucat koncerten léptek már fel együtt, az ország minden részén. Mint ahogyan a zenekar is az egész ország területéről verbuválódott, 10-12 bentlakásos intézetből, nappali intézetből, illetve iskolákból.

– Zenélés közben nekem kell figyelnem rájuk, illetve a karmesterre, aki összefogja őket – magyarázza St. Martin. – Nagyon ritkán szokott megtörténni, de ha véletlenül becsúszik náluk egy-egy hiba, a közönségnek azt nem szabad észrevennie. Összenézünk a karmesterrel, megoldjuk, egy kis improvizációval.

St. Martin egyébként most a 24. lemezét készíti, amerikai zenészekkel együtt. Ők az alapokat játsszák fel, elküldik interneten, St. Martin itthon a saját részét veszi fel, és küldi vissza a tengerentúlra. A lemez, best of válogatás, az elmúlt 5-6 év legjobb dalaiból, itthon jelenik majd meg. Júniusban 12 állomásos kanadai turnéra indul, és ha minden igaz, ősszel ismét fellép majd Amerikában.

Nemrég azonban Fehérváron, a színkottás zenekarral adott koncertet, amelynek bevételéből az Arany EGYMI Ezredéves Óvodája, Általános Iskolája és Készségfejlesztő Iskolája tanulóinak művészeti tevékenységét támogatják. Láthatóan-hallhatóan az évek során megtalálták a közös hangot a zenekar tagjaival és Vass Árpád karmesterrel. Filmdalok feldolgozásai, saját szerzemények is elhangzottak, St. Martin pánsípon és szaxofonon játszott.

A zenészek nagyon figyeltek, összpontosítottak, követték a segítők jelzéseit, így aztán kellemes örömzenélésben részesült a közönség.