Megváltozott a szokásos etikett a vakvacsorán

A Székesfehérvári Első Lions Club szervezte azt a vacsorát, ahol a résztvevők alvómaszkot téve szemük elé átadták irányításukat más érzékeiknek. Nem hittem én sem korábban, hogy egy érzékszervünk kikapcsolásával ennyire megváltozik a világ. Hallottuk persze információ szinten, hogy a vakoknak kifinomul a hallásuk, a látásuk no de átérezni mindazt, amit a nem látók naponta átélnek! A vakvacsora számukra nem kaland. Még csak a főételnél tartottunk, amikor Kirst László optikus, aki maga is látásunk minőségi javítására tette fel életét, azt mondta: - Jó lenne már levenni ezt a maszkot. Megérintettem a vállát, mert ebben a világban a hangnak és az érintésnek fontos szerepe van. Egy óra múlva maga leveheti, de vannak itt olyanok is, akiknek a vacsora végén ez az állapot nem ér véget.

Érdekes volt figyelni a reakciókat: amikor felkerültek a maszkok, első mozdulattal szinte mindenki megérintette partnerét. Igazodási pontot és a megszokottságban biztonságot keresve.

Az asztaloknál ültek nem látók is ők tanítgattak a megváltozott életvitelhez szükséges tapasztalatokra.

Felkerültek a vacsorán a maszkok. Ahogy elsötétült a világ, sokan megérintették párjukat: a megszokottságban biztonságot kerestek.

Ezekre a tapasztalatokra pedig bőven volt szükség. Én hol maszkban gyűjtöttem benyomásokat, hol azt levéve figyeltem, ki hogyan alkalmazkodik a változáshoz. A pincérek is tanítást kaptak, mert a szokásos etikett megváltozott. Csendes jelenlétük kiegészült többek között azzal, hogy mindent kommentáltak. Először bort öntöttek, amit tétova mozdulatokkal kitapogatva, két kézzel szorítva emeltem a számhoz. És megtörtént a csoda a szaglás és az ízek érzékelésének intenzitása valóban megváltozott. Befelé figyeltünk. Összpontosítva arra, amit csináltunk. Megszűntek az automatizmusok.

Az előételnél a felismerésé volt a főszerep mi van a tányéromon, majd következett a küzdelem, hogy a késsel és villával megtaláljam azt. Ez még csak-csak sikerült. A probléma az volt, hogy a villával azt el is kellett juttatnom azt a számig. Az előételnél tízből kilencszer csak az üres villát haraptam. A főételnél pontos koreográfiát kaptunk: 9 és 13 óránál van a köret, 3 és 9 óránál a hús. Kellő koncentrációval került egyszerre a számba mindkettőből, de a nem megfelelő méretűre vágott falatok miatt igen gyakori volt a szalvétahasználat. A maszkot levéve láttam, került bőven a terítőre is.

Sötét szemüvegen át a világ – ideiglenesen (Fotó: Koppán Viktor)

A teremben mindenki egyedi módszert választott, hogy megküzdjön a falatokkal. Volt, aki leegyszerűsítette az étkezést: - Amit megtalálok, azt megrágcsálom - mondta Erzsike. Tamásnak nem volt szüksége alvómaszkra az átéléshez, megsimította a terítőt: - Jól van, nem ettem le! - mondta. Asztaltársai állították, hogy Tamás az egyetlen látó ember közöttük. Bölcsessége tette azzá. Jankó Jenő, a győri Patrónus Klub elnöke ült mellette, ők voltak azok, akik az országban elsőként szerveztek vakvacsorát. Tamás odatartotta Jenő elé óráját: - Hogyan nézzem én ezt meg? - kérdezte Jenő maszkban. -Finoman simítsd végig az ujjaddal úgy, ahogyan otthon a feleséged szoktad - válaszolta Tamás. Jenő simogatta az órát, de nem érzett semmit. - Ha hazamegyek, újra megtanulom simogatni az asszonyt! - szűrte le az este egyik igen hasznos konklúzióját Jenő.

Szótlanul ültem le egy asztalhoz, pedig megtanultam, hogy ebben a világban be kell mutatkozni, és mondani mi történik, ha közelítek. A mellettem ülő maszkos hölgy felém fordult: - Van itt valaki? Pár óra kellett neki az alkalmazkodáshoz. - Meleget sugárzol! - mondta nekem.

A tapasztalati paletta tovább szélesedett, amikor egy maroknyi fémpénzből kellett kiválogatni 185 forintot. A látóknál a módszerek különbözőek voltak, de csak találgatások. A nem látó Orsi mutatta meg, ő hogyan csinálja: súly, nagyság és vastagság alapján még csak-csak könnyű szétválogatni az érméket, mondta és mutatta, de ezt követően a körmét használja a recék kitapogatására. Ámulva figyeltük: az 50 forintos az egyetlen, aminek nincs rece az szélén. A 100-ast vastagsága és súlya alapján ismeri meg. A 20 forintos végig recés, a 10-esnél egy centi recét követ egy centi simaság. Nem jelentett neki gondot egy pillanat alatt ellenőrizni, hogy helyesen válogattuk-e ki a 185 forintot.

A Székesfehérvári Első Lions Club vakvacsorája túlnőtt egy kalandos felismerésen, és egy felhíváson, hogy a szűrővizsgálatokra való rendszeres eljárás megakadályozhatja szemünk világának elvesztését. A másik cél az volt, hogy az ott tapasztaltak még erősebb türelmet és figyelmet garantáljanak a sérült emberek felé. A harmadik cél már kollektív segítség lehet: az itt befolyt adományokból valósul meg a város első vaktérképe. Nagy Benedek és Nagy Edit makettjét ott a helyszínen már láthattuk. Ennek bronzba öntött változatával a város fontosabb épületeit az ujjukkal nézhetik meg a vakok.