Nagy művek egy nagy muzsikustól

A MÁV Szimfonikus Zenekar a Vörösmarty Színházban rendezett hangversenyének első részében Beethoven Esz-dúr zongoraversenye (op. 73) csendült fel Fejérvári Zoltán zongoraművész szólójával, a második félidőben Kodály Zoltán két ismert zenekari kompozícióját, a Galántai táncokat és a Háry-szvitet hallhattuk.

Felfokozott érdeklődésről írtam az előbb, s nem véletlenül: zsúfolásig telt nézőtér várta a színpadra lépő művészeket. Jóllehet az értékes műsor már önmagában indokolta volna a zenebarátok megjelenését, aligha tévedek, ha az esemény legfőbb vonzerejét Kobajasi Kenicsiró személyében fedezem fel.

Kobajasi Kenicsiró ismét felejthetetlen élményt szerzett a hangversenyre látogató zenebarátoknak

A mester legutóbb 2003 novemberében járt nálunk, Verdi Requiemjének feledhetetlen előadásával ajándékozva meg bennünket. Közhelyszámba megy, hogy a keleti emberek a mi szemünknek kortalannak tűnnek, mégis hihetetlen: Kobajasi Kenicsiró 76 éves! Nos, meggyőződhettünk felőle: legutóbbi találkozásunk óta mit sem veszített varázsából, pontosan ugyanazzal a dinamizmussal és szuggesztivitással vezeti muzsikusait, ugyanazzal a virtuozitással kezeli a pálcát, mint azelőtt.

Szép gesztus volt a Filharmónia Magyarország szerkesztői részéről, hogy az idős karmester mellé a magyar zongoraiskola egyik legmarkánsabb fiatal művészét állította Beethoven óriási igényű, utolsó versenyművének előadásában: Fejérvári Zoltán személyében a nagy Kocsis-Ránki-Schiff-Jandó-generációt követő egyik legígéretesebb zongoristát ismerhettük meg, aki már régen kilépett az ígéret kategóriájából. Az Esz-dúr zongoraversenyt rendkívül magas színvonalon tolmácsolta , különösen a lendületes nyitótétel tetszett - nem utolsósorban a Kobajasi által előzékenyen (s az előkerülni sehogyan sem akaró partitúra hiányában fejből!) a magánszólam köré szőtt, pompás zenekari kíséretnek is köszönhetően. A lassú tétel zenekari bevezetése is lélegzetelállító volt, hallhatóan inspirálva a szólistát a zenei folyamathoz való alkotó csatlakozásra. Az igazán személyes mondanivalóval ugyanakkor érzésem szerint még adós maradt Fejérvári Zoltán - de persze ez nem iaz a tétel, amit az ember 30 évesen játszik a legjobban életében A fináléra is a virtuozitás és a könnyedség volt egyelőre jellemző, de biztosak lehetünk felőle: idővel a súly és a mondanivaló elmélyültsége is megérkezik majd. Fejérvári Zoltán magabiztos, briliáns produkcióját lelkes vastapssal fogadta a közönség, melyet a művész Janácek Egy benőtt ösvényen című, különös hangulatú zongoraciklusának egy tételével (Frydeki Szűz Mária) köszönt meg.

Kodály két népszerű zenekari művét - minden magyar zenekar repertoárjának alapkövei - mind a muzsikus, mind a zenebarát nagyon sokszor hallja életében. Nos, Kobajasi interpretációit hallva után be kellett vallanunk: rengeteg olyan hang, szín, íz van ezekben a partitúrákban, amiket most hallottunk-láttunk-ízleltünk először! A dirigálás művészetének valódi mesteriskolájába nyertünk betekintést, a karakterek olyan szintű átélésével és közvetítésével, hogy szinte a bőrünkön éreztünk a zene hőmérséklet-változásait. Azt pedig, ahogyan ez a művekben teljességgel felolvadó, nagy muzsikus hol gyengéd szeretettel, hol robbantó dinamizmussal, elrévülten vagy éppen humorral telten, izzó drámaisággal vagy finom nosztalgiával dirigál, nem lehetett meghatottság nélkül hallgatni. Ez a zenélés sokkal többet ad a technikai tökéletességnél: ha szőrszálhasogatóak lennénk, kijelenthetnénk, hogy itt-ott felfedezhető volt néhány kócosabb részletmegoldás a zenekar részéről - de a MÁV Szimfonikus Zenekar tagsága láthatóan a szívét-lelkét tette ki a pódiumra, maximális odaadással, szép szólóállásokkal szolgálva Kobajasi intencióit. A közönség tomboló ovációját a Háry-intermezzo második felének megismétlésével köszönte meg a mester és a zenekar.