Népmesei liba-álom kívánkozott a papírra

A felújított lovasberényi művelődési ház háziasszonya, azaz népművelője és könyvtárosa Horváthné Elbert Mária. Aktív festő alkotó férjével, Horváth Péterrel elkötelezett támogatója és pártolója volt az országos hírnevet szerzett lovasberényi festőtáboroknak, ahol a lelkes amatőrök alkotnak. Vannak profik, képzőművészeti tanulmányok nyomán szerzett tudással, s olyanok, akik idős korukban éreznek késztetést az alkotásra, s még ecset sem volt eladdig a kezükben. Nincs korán és nincs későn, nincs kényszer, vagy elvárás. Ha létezik örömzene, miért ne létezne örömfestés?

Fotó: Horváth Péter

Mária is jócskán elmúlt negyven, amikor a rá jellemző, kicsit meseillusztrátori, s leginkább népmesei hangulatot idéző stílusban megszületett az első képe. Foglalkozásából eredően mindig rajzolt, dekorált, festegetett, az áttörést egy adományozó alkotótábor hozta. A Balatonszabadiban szervezett Szent György Alkotó Kör festett a székesfehérvári Szent György Kórháznak képeket ajándékba, köztük Mária és férje is. Mária a gyermekosztályra szánta művét, amit magában nem nevezett „műnek”, a szeretet vezette a kezét

- A stílusra nincs magyarázat – mondja, s maga is mosolyog a legkedvesebb figurájával való „találkozásán”. – A liba a kedvencem! Nem tudom, miért – mosolyog, s számbavesszük a libafalkát. Megfestette Lovasberény látképét is, pipacstengerből kibukkanón, mesei valóságában is őszintén, a Hild József tervezte katolikus templommal és a református templomtoronnyal a takaros házak között.

A falusi hangulat, a népi hagyomány őrzése adott volt, Mária családja, az Elbertek még Mária Terézia előtt, az 1690-es években települtek be a Kárpát-medence e szögletébe, s azóta itt vannak! Mária a dekoratőr és kirakatrendező iskolában ismerkedett meg a férjével, ami azokban az időkben lényegében képzőművészeti rangon működött országszerte. A férje magas fokon fest, s felnőtt fiuk mára mérnök-dizájnerként dolgozik külföldön. Közben Mária a bútorfestésbe is beleszeretett, ebben is a népi motívumokat igazítja a szívéhez – tükör, láda, pad lényegül át keze alatt. Legutóbb a nevezetes fehérvári fertályos Kati nénit is megfestette, kis módosítással. Nem sült libahúst visz a legendás kofa a piacra, kocsijából kíváncsian tekingélő libák bámészkodnak kifelé!