Hétvége

2015.05.29. 14:36

A nagy zeneszerző mellett a zenekar karmesterét is köszöntötték

Bartók Béla halálának 70. évfordulója előtt tisztelgett hétfőn, a Vörösmarty Színházban rendezett hangversenyén az Alba Regia Szimfonikus Zenekar. Az együttest Drahos Béla vezényelte.

Szabó Balázs

Az ünnepi esten – melynek szólistája Szabadi Vilmos Liszt-díjas hegedűművész volt – Székesfehérvár polgármestere és alpolgármesterei, valamint számos intézményvezetője mellett a Bartók-család képviseletében Vásárhelyi Gábor, a zeneszerző zenei-szellemi örökségének gondozója is megjelent. Az ifj. Major István, a zenekar művészeti igazgatója által gördülékenyen konferált programban a mester három kompozíciója szerepelt: az első félidőben a Két kép és a Hegedűverseny, a szünet után a Táncszvit csendült fel.

A Két kép (Virágzás – A falu tánca) Bartók kevéssé ismert művei közé tartozik: az 1910-ben írott darabok impresszionista színeikkel, nagy zenekari apparátust mozgató hangszerelésükkel, s a parasztzene hatását csak áttételesen érvényesítő zenei nyelvezetükkel nehéz feladat elé állítják az előadókat. A számos kisegítő muzsikussal kibővített, több mint 70 tagú Alba Regia Szimfonikus Zenekartól jó karaktereket, szép hangszíneket hallottunk (a ritmikai pontosság terén egy-két kisebb hiányossággal).

Szabadi Vilmos Liszt-díjas hegedűművész egyike a Bartók Hegedűverseny legkiválóbb hazai előadóinak

Az 1936 és 1939 között készült „nagy” Hegedűverseny ajánlása Bartók kedvelt kamarapartnerének, a kiváló hegedűművésznek és vonósnégyes-primáriusnak, Székely Zoltánnak szól. Az ősbemutató után a versenymű hamar a legtöbbet játszott Bartók-darabok közé emelkedett, már a komponista életében számos kiváló művész (közöttük Yehudi Menuhin) repertoárdarabjává, majd pedig vitán felül a hegedűirodalom legfontosabb alkotásainak egyikévé vált. Érdekesség, hogy fennmaradt az ősbemutató hangfelvétele: innen tudjuk, hogy Székely Zoltán akkor és ott – Bartók instrukcióinak megfelelően – kifejezetten lírai hangvételben szólaltatta meg a darabot, A kompozíció kiterjedt előadói hagyományában ugyanakkor más értelmezések is felbukkantak: a szélesen éneklő dallamívekben gazdag partitúrát sokan bizonyos „romantikus”, indulatos hangvételben szólaltatták-szólaltatják meg. Nos, Szabadi Vilmos – akit művészi egyénisége és elsőrangú hangszeres tudása méltán emelt a Hegedűverseny legjobb hazai előadói közé – túlzásoktól mentesen, a nagy zenének kijáró tisztelettel és szeretettel interpretálta a versenyművet. Érett, magabiztos, technikailag perfekt hegedülést hallhattunk, gyönyörű hanggal, pregnáns ritmikával és beszédes artikulációval. A hatalmas tapsot Bach g-moll Adagiójával köszönte meg a kiváló hegedűművész.

A szünet után rövid protokoll keretében köszöntötték az Alba Regia Szimfonikus Zenekar 16 éve „regnáló” karnagyát, Drahos Béla fuvolaművészt 60. születésnapja alkalmából. Az ünnepelt látható meghatottsággal fogadta Cser-Palkovics András polgármester, valamint a zenészkollégák: Horányi Ottilia, Kneifel Imre (akinek – egykori évfolyamtársával egyidős lévén – szintén megemlékeztek 60. születésnapjáról) és id. Major István zenében, szavakban és ajándékokban kifejezett jókívánságait, majd néhány mondatban maga is visszautalt az együtt töltött majdnem két évtized szép pillanataira.

A kis intermezzo után újra Bartók kapott szót: a Tánc-szvit hangzott fel. Az 1923-ban Budapest egyesülésének 50. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyre írott műnek érdekes a programja: egyes szakaszai a mester által gyűjtött népzenékre reflektálnak, melyeket egy általa írott „magyar” dallam fog össze. A fináléban mintha a nemzetek körtáncát látnánk magunk előtt, Bartók a „népek testvérré válását” sürgető kijelentésének zenei megvalósulásaként. A lendületes, egyre emelkedő színvonalú előadást nagy tapssal fogadta a közönség.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!