Optikai csalódás és rendszerhiba

  - Sokan mondják, túlképzés van jogászokból, és bár lenne igény jogi szakemberekre, mindenki ügyvéd akar lenni. Így van-e ez?

 - Ma közel 13 ezer ügyvéd van az országban, a kollégák fele Budapesten dolgozik. Budapest a vízfej, de ez még ahhoz képest is sok, hiszen miközben az ország lakosságának ötöde él a fővárosban, az ügyvédi kar fele ott dolgozik. Ennek fő oka az, hogy a gazdasági élet oda koncentrálódik. Van közel 5 ezer ügyvédjelölt, ami azt jelenti, megállíthatatlan az ügyvédi kar további létszámemelkedése.

Külföldi összehasonlításokat nem érdemes végezni, mert annyira más a szabályozó környezet, hogy milyen területeken és mit végez az ügyvédség. Az, hogy az osztrákoknál jóval kevesebb, a spanyoloknál és a németeknél viszont sokkal több ügyvéd jut ugyanannyi lakosra, nem mond semmit. Az biztos, hogy a jogász szakmán belül az ügyvédi pálya felértékelődött.

Főként, mert a hivatásnak van vonzása, társadalmi megbecsülése. Én úgy gondolom, hogy a fiatalok nem csak a pénz miatt jönnek, amivel kapcsolatban egyébként komoly tévhitek élnek. A 13 ezer ügyvédnél hihetetlen nagy különbségek vannak. A kamara felé nem kell ugyan jelenteniük, én úgy vélem, az ügyvédség harmadára sem lehet azt mondani, hogy irigylésre méltó egzisztenciával rendelkezik.

Az országban legfeljebb háromezren lehetnek ilyen szerencsések, és van a karnak egy legalább ilyen létszámú, a szó napi értelmében megélhetési gondokkal küzdő része. Azok, akik egy-egy kis szerződést csináltak, most, hogy leállt az ingatlanforgalom, megváltozott a cégjegyzés rendszere, a magánfeleknél pedig megrendült a fizetőképesség, nehéz helyzetben vannak. Az ügyvédség döntő része normálisan megél. Ez azt jelenti, hogy a költségeit saját magának kitermelő átlagügyvéd - 6-7 ezer kolléga - az adózás után végül annyit vihet haza, mint egy kezdő bíró. Ennek ellenére komoly érdeklődés van a pálya iránt, aminek örülünk, de reálisan látjuk, hogy nagy része kényszerű.

A jogi karokon évente 3-3,5 ezren végeznek, de a klasszikus jogászi pályák bezárultak. Az ügyészi, bírói, közjegyzői kar költségvetési okokból legfeljebb ötven fiatalt tud évente fogadni, a cégek pedig manapság nem tudják megengedni maguknak, hogy önálló jogtanácsost alkalmazzanak. Aki tehát az egyetem után jogi pályára megy, kényszerűségből, még ha nem is szeretné, nem is akart az lenni, ügyvédnek áll. A várható létszámnövekedés miatt is fontos, hogy az ügyvédi munkaterületen minden rendben legyen, s tartsa magát a szabályokhoz.

 - Ma közel 13 ezer ügyvéd van az országban, a kollégák fele Budapesten dolgozik. Budapest a vízfej, de ez még ahhoz képest is sok, hiszen miközben az ország lakosságának ötöde él a fővárosban, az ügyvédi kar fele ott dolgozik. Ennek fő oka az, hogy a gazdasági élet oda koncentrálódik. Van közel 5 ezer ügyvédjelölt, ami azt jelenti, megállíthatatlan az ügyvédi kar további létszámemelkedése.

Külföldi összehasonlításokat nem érdemes végezni, mert annyira más a szabályozó környezet, hogy milyen területeken és mit végez az ügyvédség. Az, hogy az osztrákoknál jóval kevesebb, a spanyoloknál és a németeknél viszont sokkal több ügyvéd jut ugyanannyi lakosra, nem mond semmit. Az biztos, hogy a jogász szakmán belül az ügyvédi pálya felértékelődött.

Főként, mert a hivatásnak van vonzása, társadalmi megbecsülése. Én úgy gondolom, hogy a fiatalok nem csak a pénz miatt jönnek, amivel kapcsolatban egyébként komoly tévhitek élnek. A 13 ezer ügyvédnél hihetetlen nagy különbségek vannak. A kamara felé nem kell ugyan jelenteniük, én úgy vélem, az ügyvédség harmadára sem lehet azt mondani, hogy irigylésre méltó egzisztenciával rendelkezik.

Az országban legfeljebb háromezren lehetnek ilyen szerencsések, és van a karnak egy legalább ilyen létszámú, a szó napi értelmében megélhetési gondokkal küzdő része. Azok, akik egy-egy kis szerződést csináltak, most, hogy leállt az ingatlanforgalom, megváltozott a cégjegyzés rendszere, a magánfeleknél pedig megrendült a fizetőképesség, nehéz helyzetben vannak. Az ügyvédség döntő része normálisan megél. Ez azt jelenti, hogy a költségeit saját magának kitermelő átlagügyvéd - 6-7 ezer kolléga - az adózás után végül annyit vihet haza, mint egy kezdő bíró. Ennek ellenére komoly érdeklődés van a pálya iránt, aminek örülünk, de reálisan látjuk, hogy nagy része kényszerű.

A jogi karokon évente 3-3,5 ezren végeznek, de a klasszikus jogászi pályák bezárultak. Az ügyészi, bírói, közjegyzői kar költségvetési okokból legfeljebb ötven fiatalt tud évente fogadni, a cégek pedig manapság nem tudják megengedni maguknak, hogy önálló jogtanácsost alkalmazzanak. Aki tehát az egyetem után jogi pályára megy, kényszerűségből, még ha nem is szeretné, nem is akart az lenni, ügyvédnek áll. A várható létszámnövekedés miatt is fontos, hogy az ügyvédi munkaterületen minden rendben legyen, s tartsa magát a szabályokhoz.

 - Ma közel 13 ezer ügyvéd van az országban, a kollégák fele Budapesten dolgozik. Budapest a vízfej, de ez még ahhoz képest is sok, hiszen miközben az ország lakosságának ötöde él a fővárosban, az ügyvédi kar fele ott dolgozik. Ennek fő oka az, hogy a gazdasági élet oda koncentrálódik. Van közel 5 ezer ügyvédjelölt, ami azt jelenti, megállíthatatlan az ügyvédi kar további létszámemelkedése.

Külföldi összehasonlításokat nem érdemes végezni, mert annyira más a szabályozó környezet, hogy milyen területeken és mit végez az ügyvédség. Az, hogy az osztrákoknál jóval kevesebb, a spanyoloknál és a németeknél viszont sokkal több ügyvéd jut ugyanannyi lakosra, nem mond semmit. Az biztos, hogy a jogász szakmán belül az ügyvédi pálya felértékelődött.

Főként, mert a hivatásnak van vonzása, társadalmi megbecsülése. Én úgy gondolom, hogy a fiatalok nem csak a pénz miatt jönnek, amivel kapcsolatban egyébként komoly tévhitek élnek. A 13 ezer ügyvédnél hihetetlen nagy különbségek vannak. A kamara felé nem kell ugyan jelenteniük, én úgy vélem, az ügyvédség harmadára sem lehet azt mondani, hogy irigylésre méltó egzisztenciával rendelkezik.

Az országban legfeljebb háromezren lehetnek ilyen szerencsések, és van a karnak egy legalább ilyen létszámú, a szó napi értelmében megélhetési gondokkal küzdő része. Azok, akik egy-egy kis szerződést csináltak, most, hogy leállt az ingatlanforgalom, megváltozott a cégjegyzés rendszere, a magánfeleknél pedig megrendült a fizetőképesség, nehéz helyzetben vannak. Az ügyvédség döntő része normálisan megél. Ez azt jelenti, hogy a költségeit saját magának kitermelő átlagügyvéd - 6-7 ezer kolléga - az adózás után végül annyit vihet haza, mint egy kezdő bíró. Ennek ellenére komoly érdeklődés van a pálya iránt, aminek örülünk, de reálisan látjuk, hogy nagy része kényszerű.

A jogi karokon évente 3-3,5 ezren végeznek, de a klasszikus jogászi pályák bezárultak. Az ügyészi, bírói, közjegyzői kar költségvetési okokból legfeljebb ötven fiatalt tud évente fogadni, a cégek pedig manapság nem tudják megengedni maguknak, hogy önálló jogtanácsost alkalmazzanak. Aki tehát az egyetem után jogi pályára megy, kényszerűségből, még ha nem is szeretné, nem is akart az lenni, ügyvédnek áll. A várható létszámnövekedés miatt is fontos, hogy az ügyvédi munkaterületen minden rendben legyen, s tartsa magát a szabályokhoz.

- Hamarosan megváltoznak a legfontosabb jogszabályok, köztük a polgári és a büntető törvénykönyv is. Felkészültek erre?

 - Azt szoktuk mondani, az ügyvédségnek négy bibliája van. A Polgári Törvénykönyv (PTK), a Büntető Törvénykönyv (BTK), a polgári és (PP) a büntető eljárásáról (BE) szóló törvény. Ezek most kiegészülnek a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel (GT), a gazdasági joggal. E területen jelentős változás várható. Ma már tudjuk, hogy mind a négy nagy vadonatúj lesz - a GT-t az új PTK már magába foglalja.

Az új PTK és BTK még idén kijön, s a politikai döntéshozók tervei szerint jövőre megszületnek az új eljárási törvények is. Erre nagy szükség van, mert az elmúlt évek százas nagyságrendben mérhető módosításai miatt ma már teljesen átláthatatlan a rendszer. Mindez azt is jelenti, hogy a kollégáknak be kell ülniük újra az iskolapadba.

A továbbképzések megszervezése természetesen a kamara kötelessége lesz. Az ügyvédi törvény szerint ma önkéntes a továbbképzés, de már az ügyvédségtől belülről is egyre erőteljesebben érkezik az igény, hogy legyen kreditrendszerű képzés. Akár kötelező lesz, akár nem, azt minden ügyvédnek meg kell értenie, hogy ezekből az új törvényekből fel kell készülni. Nekünk pedig mindenféle technikákat meg kell találnunk ahhoz, hogy képezzük az ügyvédeket - különös tekintettel arra, hogy nem lesz rákészülési idő, pár hónap áll majd csak rendelkezésünkre, és mivel a nagy törvényekhez rengeteg másik jogszabály is kapcsolódik, rövid időn belül törvények tucatjait is meg kell majd változtatni.

 - Azt szoktuk mondani, az ügyvédségnek négy bibliája van. A Polgári Törvénykönyv (PTK), a Büntető Törvénykönyv (BTK), a polgári és (PP) a büntető eljárásáról (BE) szóló törvény. Ezek most kiegészülnek a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel (GT), a gazdasági joggal. E területen jelentős változás várható. Ma már tudjuk, hogy mind a négy nagy vadonatúj lesz - a GT-t az új PTK már magába foglalja.

Az új PTK és BTK még idén kijön, s a politikai döntéshozók tervei szerint jövőre megszületnek az új eljárási törvények is. Erre nagy szükség van, mert az elmúlt évek százas nagyságrendben mérhető módosításai miatt ma már teljesen átláthatatlan a rendszer. Mindez azt is jelenti, hogy a kollégáknak be kell ülniük újra az iskolapadba.

A továbbképzések megszervezése természetesen a kamara kötelessége lesz. Az ügyvédi törvény szerint ma önkéntes a továbbképzés, de már az ügyvédségtől belülről is egyre erőteljesebben érkezik az igény, hogy legyen kreditrendszerű képzés. Akár kötelező lesz, akár nem, azt minden ügyvédnek meg kell értenie, hogy ezekből az új törvényekből fel kell készülni. Nekünk pedig mindenféle technikákat meg kell találnunk ahhoz, hogy képezzük az ügyvédeket - különös tekintettel arra, hogy nem lesz rákészülési idő, pár hónap áll majd csak rendelkezésünkre, és mivel a nagy törvényekhez rengeteg másik jogszabály is kapcsolódik, rövid időn belül törvények tucatjait is meg kell majd változtatni.

- Magyarországon ma nagyon lassú az igazságszolgáltatás. Az átlag polgár egy móri-ügy, egy Kulcsár-per és más hasonló esetek alapján úgy véli: évek telnek el ítéletig és ez komoly bizonytalanságot szül. Ön nemrégiben azt nyilatkozta: ez a rendszer hibája. Mit értsünk ezen?

- Magyarországon ma nagyon lassú az igazságszolgáltatás. Az átlag polgár egy móri-ügy, egy Kulcsár-per és más hasonló esetek alapján úgy véli: évek telnek el ítéletig és ez komoly bizonytalanságot szül. Ön nemrégiben azt nyilatkozta: ez a rendszer hibája. Mit értsünk ezen?

- Magyarországon ma nagyon lassú az igazságszolgáltatás. Az átlag polgár egy móri-ügy, egy Kulcsár-per és más hasonló esetek alapján úgy véli: évek telnek el ítéletig és ez komoly bizonytalanságot szül. Ön nemrégiben azt nyilatkozta: ez a rendszer hibája. Mit értsünk ezen?

 - Ezeknek az ügyeknek van egy olyan része, amit én optikai csalódásnak neveznék. Az ilyen esetek az ügyeknek csak nagyon kis hányadát jelentik, ráadásul ezek szinte mindegyike a fővárosi bíróság területére, a központi régióra koncentrálódnak. A bíróságok szervezeti felépítése nem tudja követni az ügyek területi eloszlását - se létszámában, se struktúrájában.

Ezek a sok vádlottas, úgynevezett nagy ügyek , ahol százas nagyságrendben vannak a tanúk, több tízezer oldalas vádiratok készülnek, szintén ott keletkeznek a fővárosban, s abba a bíróság bele is fullad. Rendszerhiba alatt én nem ezt értem. A magyar büntetőeljárási jog azzal a kérdéssel, hogy a nyomozási és a vizsgálati szaknak mi az egymáshoz való viszonya, húsz éve nem tud megbirkózni. Ezt a legtöbb ország le tudta rendezni azzal, hogy a nyomozás egy nagyon gyors, rapid előkészítő szakasza a tárgyalásnak, tulajdonképpen begyűjti a bizonyítékokat. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a rendőr kinyomozza, erről ki és mit tud, elviszi az ügyészségre, ahol az ügyész eldönti, hogy ennek alapján lehet-e vádat emelni, s ha igen, a bizonyítás a bíróságon történik meg. Ahogy a filmekben is látjuk. Ezzel meg lehet spórolni azt, hogy a nyomozati szakban 2-3 évig húzódnak az ügyek.

Ez lenne az egyik kérdés. Nagyon világosan kellene dönteni - s ez részben szakmai, részben politikai kérdés is. E mellett Magyarországon van egy elv, miszerint az állam hivatalból mindent el akar dönteni, minden után menni akar, ami elvileg bűncselekmény és magára a sértettre sem bízza rá, hogy eldöntse, lépni akar-e az ügyben. Tesz feljelentés vagy sem? Csak példaként: egy magánszférában történt sikkasztásnál nem csak azzal foglalkozik a rendszer, hanem évekre visszamegy, hátha talál még valamit - ez értelmetlen. Semmi haszna nincs annak, hogy hivatalból kutakodunk mindenki után, nagy ügyeket, harminc vádlottat, nyolcvan vádpontot egyben viszek, mindez kezelhetetlen.

 - Ezeknek az ügyeknek van egy olyan része, amit én optikai csalódásnak neveznék. Az ilyen esetek az ügyeknek csak nagyon kis hányadát jelentik, ráadásul ezek szinte mindegyike a fővárosi bíróság területére, a központi régióra koncentrálódnak. A bíróságok szervezeti felépítése nem tudja követni az ügyek területi eloszlását - se létszámában, se struktúrájában.

Ezek a sok vádlottas, úgynevezett nagy ügyek , ahol százas nagyságrendben vannak a tanúk, több tízezer oldalas vádiratok készülnek, szintén ott keletkeznek a fővárosban, s abba a bíróság bele is fullad. Rendszerhiba alatt én nem ezt értem. A magyar büntetőeljárási jog azzal a kérdéssel, hogy a nyomozási és a vizsgálati szaknak mi az egymáshoz való viszonya, húsz éve nem tud megbirkózni. Ezt a legtöbb ország le tudta rendezni azzal, hogy a nyomozás egy nagyon gyors, rapid előkészítő szakasza a tárgyalásnak, tulajdonképpen begyűjti a bizonyítékokat. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a rendőr kinyomozza, erről ki és mit tud, elviszi az ügyészségre, ahol az ügyész eldönti, hogy ennek alapján lehet-e vádat emelni, s ha igen, a bizonyítás a bíróságon történik meg. Ahogy a filmekben is látjuk. Ezzel meg lehet spórolni azt, hogy a nyomozati szakban 2-3 évig húzódnak az ügyek.

Ez lenne az egyik kérdés. Nagyon világosan kellene dönteni - s ez részben szakmai, részben politikai kérdés is. E mellett Magyarországon van egy elv, miszerint az állam hivatalból mindent el akar dönteni, minden után menni akar, ami elvileg bűncselekmény és magára a sértettre sem bízza rá, hogy eldöntse, lépni akar-e az ügyben. Tesz feljelentés vagy sem? Csak példaként: egy magánszférában történt sikkasztásnál nem csak azzal foglalkozik a rendszer, hanem évekre visszamegy, hátha talál még valamit - ez értelmetlen. Semmi haszna nincs annak, hogy hivatalból kutakodunk mindenki után, nagy ügyeket, harminc vádlottat, nyolcvan vádpontot egyben viszek, mindez kezelhetetlen.

Iskolák:

1944. június 20-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE-n 1967-ben summa cum laude végezte. 1969 óta ügyvéd.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

1944. június 20-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE-n 1967-ben summa cum laude végezte. 1969 óta ügyvéd.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

1944. június 20-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE-n 1967-ben summa cum laude végezte. 1969 óta ügyvéd.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Szakmai út:

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1992-2006 között elnöke. 2006 óta az országos kamara elnöke.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Tisztségek:

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnökhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Nemzetközi Bűnügyi Társaság hazai tagozatának elnökségi tagja. Címzetes egyetemi tanár.