2014.04.18. 08:40
Gógl Árpád - Orvos, aki politikus lett
A nemzeti ünnep alkalmával Gógl Árpádot a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A 75. születésnapját betöltött volt egészségügyi miniszterrel ebből az alkalomból beszélgettünk.
Gógl Árpád sok mindent megvalósíthatott az egészségügyi elképzeléseiből (Fotó: Tósoki Attila)
– Édesapja bányász volt, aknamélyítőként állandóan az új fejlesztésekhez helyezték, a család pedig ment vele. Pécsett érettségizett. Hogyan lett orvos?
– Az 1957-es év elején kellett a felvételi papírokat beadni, és 1956 után a szüleim nem akarták, hogy Pestre menjek, így a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem.
– Utólag úgy tűnik, jó választás volt. Helyben is sikeres volt, azután Fehérváron az ország legfiatalabb osztályvezető főorvosa lett...
– A pécsi klinikai karrierem nem volt sikertelen. Több jó főnököm volt, akiktől sokat tanultam, de negyvenévesen úgy gondoltam már egyedül is meg kell próbálnom magam. Akkor itt már szó volt a kórház fejlesztéséről, mert az ország egyik legtöbb értéket előállító megyéjében nem volt tartható az akkori egészségügyi ellátottság. Elindítottunk egy fejlesztési vonalat, aminek eredményét igazából ma lehet látni.
– Sikeres orvos volt, a közéleti szereplése azonban inkább szakmai területekre terjedt ki. Hogyan jött a döntés, hogy a direkt politikai területtel is foglalkozik?
– Valamikor a nyolcvanas évek végén volt egy fórum az intézményrendszer fejlesztéséről, és mint a szakmai szervezetekben szerepet vállaló orvos, én mondtam el, milyen fejlesztési igények vannak. Egy akkori felső politikai vezető azt mondta, ezt nem a szakma dönti el, hanem a politika. Mikor jött a változás, akkor úgy döntöttem, ha a politika dönt, akkor megpróbálom azon a területen is. kamarai vezető lettem, s ebből jött a politikai szerepvállalás. Nagy szerencsém volt, Balsay István jelezte, hogy Orbán Viktor egészségügyi politikust keres, s ő engem is ajánlott. Azután egy este eljöttek, ettünk egy vacsorát, megittunk egy üveg bort és hajnalra megállapodtunk, hogy megcsinálom a Fidesz egészségügyi programját, és támogatom az ő értékrendjét. Hiszen a Nagy Imre temetésén mondott beszéde nagy hatással volt rám és kihatott a további életemre.
– Miniszternek lenni nagy felelősség, de nagy ugrás is volt?
– Azért a fokozatosság megvolt. A kamara oktatási bizottságának elnökeként már a magyar orvoslás hierarchikus rendszeréről, szakmai szerkezetéről folyó – amerikai támogatással zajló – vitáiban részt vettem. A Fidesz szakmai programjának kidolgozásakor is az egész ágazattal kellett foglalkoznom, s kamarai elnökké választásom azt mutatta, hogy a programot a szakma jól fogadta. A miniszteri kinevezésemkor már a hatvanadik életévem felé jártam, ami azért kellő tapasztalatot is jelent.
– Melyek voltak a legfontosabb dolgok, amit miniszterkén meg akart – és meg is tudott valósítani?
– Először is a házi orvoslás rendszerének létrehozása, a praxis privatizáció, aztán a sürgősségi rendszer elméletének kimunkálása, a harmadik az egységes vérellátó rendszer „összerázása”, de említhetném a szakképzés rendszerének az európai és világ tendenciákhoz illeszkedő kiépítését, az oltási rendszert, az ingyenes influenza elleni védőoltást és nem utolsó sorban a népegészségügyi rendszer felkészítését az unióra. Persze az ember sokkal többet szeretne elérni, mint amit lete, de utólag visszanézve nem volt kevés, ami sikerült.
– A minisztersége után is aktív maradt...
– A megválásomat az egészségügytől sokan félreértették. A miniszterelnökkel megegyeztünk, hogy akkor nem folytatható a folyamat. A kormányzás félideje táján a koalíció megbomlott, egy kétéves költségvetést kellett elfogadni, s abba az akkori körülmények között nem fért bele az egészségügy továbbfejlesztése. Úgy gondoltam, akkor nekem nincs ott tovább szerepem. Ám nem akartam az utódomat nehéz helyzetbe hozni, így a külügyi bizottságban vállaltam szerepet. Távol-keletet és Skandináviát kaptam. Így ott voltam a fogadáson, amikor Kertész Imre Nobel-díjat kapott. Dolgoztam a tajvani és dél-koreai kapcsolat erősítésén. A dél-koreai elnök a legmagasabb külföldinek adható kitüntetést adományozta.
– Hogyan fogadta a mostani kitüntetésének hírét?
– Meglepetéssel, de azt jelzi talán, hogy nem volt sikertelen a bejárt pálya.
Név: Gógl Árpád
Iskolák: 1939-ben született Komlón. 1963-ban általános orvosi diplomát szerzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen
Munka: A pécsi belgyógyászati klinikán volt tanársegéd, 1973-tól ugyanott tudományos főmunkatársként a farmakológiai részleget vezette. 1979-ben az ország legfiatalabb osztályvezető főorvosa lett a Fejér Megyei Kórház belgyógyászati osztályán. Főorvosi állása mellett 1997 óta a Pécsi Orvostudományi Egyetem Továbbképző Központjának igazgatója is volt.
Közélet: 1998-tól három ciklusban országgyűlési képviselő, 1998-2000 egészségügyi miniszter, majd kérte a nyugdíjazását. A külügyi bizottságban dolgozott tovább.