Vakler Anna Szent László legendáiról és a kulturális szerepvállalásról

A próbák idején beszélgettünk, s kiderült, ezen kívül is rengeteg feladatot, fellépést jelentett számára ez a nyár – eddig nem is jutott ideje a pihenésre. De emiatt eszébe sem jutott panaszkodni, sőt, láthatóan örült, hogy csodálatos dallamokat, archaikus szövegeket énekelhet a szertartásjátékban.

– A népi énekes mit képvisel a produkcióban?

– A 12. század vége óta a hivatalos tiszteletadással párhuzamosan Szent László népi kultusza is egyre erősödött, ezt jelzi, hogy a szájhagyomány nagyon gazdag énekes anyagot tartott fenn, már a 12 századtól kezdve. Az évszázadok során – a gregorián hagyományokon kívül – nyomtatott és kéziratos formában egyaránt maradtak fenn olyan magyar nyelvű énekek, amelyek Szent Lászlóról szólnak. Voltaképpen históriás énekek ezek, amelyek Szent László életét, annak csodás mozzanatait és tetteit mesélik el. Bizonyság erre a Magyar Napló kiadásában nemrég megjelent kötet, amelyben mindezt sikerült összegyűjteni. Ezek a históriás énekek rendre azzal végződnek, hogy Szent Lászlóhoz fohászkodnak, kérik az ő égi közbenjárását. És itt kerülök én a képbe. A rendező Szikora János az előadásban a népi énekes alakjával azt is igyekszik láttatni, hogy mit jelentett Szent László a hétköznapi ember számára: hogyan merítettek az ő példájából erőt, támaszt. Liturgikus és laikus használatban is kiemelkedő mennyiségben maradtak meg a róla szóló énekek. Ez egyátalán nem véletlen: ő volt a lovagkirály, a katonaság is saját szentjeként tisztelte, hiszen hadi tettei, bátorsága legendás volt. Másrészt az 1080-as, 90-es években a törvényeivel megszilárdította a belső rendet és megerősítette a keresztény egyházat is. Van valami felemelő az előadásban elhangzó énekekben, a gyönyörű dallamok és a veretes, erős képekben fogalmazó szövegek összhangjában: ezek együtt hatnak.

Vakler Anna a zeneakadémián tanít, de Székesfehérvártól sem szakadt el soha (Fotó: Vakler Anna)

– A Zeneakadémián tanít, de közben Fehérváron is komoly szerepet vállalt. Mik a legfontosabb feladatai?

– Az, hogy nyolc évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy a Zeneakadémián legyen népzenei tanszék, egyértelművé tette, hogy nekem el kell vállalnom az ott felkínált feladatot. Ez akkor egy történelmi lépés volt. Amíg nem fektetjük le a stabil alapjait ennek a képzésnek, ez nagyon fontos lesz számomra. Szeptembertől új rendszerben, kétszakos, osztatlan képzésben tanítunk: ezzel kapcsolatban rengeteg a tennivaló. Szükség is volt a frissítésre, hiszen a nyolc év alatt a gyakorlatban dőlt el, hogy miben kell változtatnunk, hogyan válhat hatékonyabbá a képzés. Ugyanakkor én Fehérvártól sem szakadtam el soha, innen jártam dolgozni eddig is, részt vettem a kulturális életben. Szívügyem, hogy előmozdítsam a városomban a kultúra ügyét. Így jött a felkérés a polgármester úrtól, hogy legyek a hosszútávú kulturális koncepció kidolgozásának katalizátora. Feltérképezzük az értékeinket párbeszédet folytatunk a szakemberekkel város kulturális életéről, amelyről mindenkinek van víziója. De a vitaanyagból kialakulhat valamiféle kép, a párbeszéd nyomán létrejöhet egy hosszútávú terv. Ezt a város eszköznek tekinti a közösségépítéshez, amelyben fontos szerepe van a kultúrának.

– Közben fellép különféle formációkban is. Nyár vége van. Eddig sűrű volt a programja. Hogyan pihen?

– Augusztus végén lesz néhány szabadnapom. Azt tervezem, hogy mindenképpen csinálok magamnak egy olyan napot, amikor nem mozdulok ki otthonról. Általában igazi pihenést jelent az olvasás, egy jó koncert de mostanában – a zenész férjemmel együtt – érdekel a csillagászat a kozmológia. A természettudományos szemlélet azért is hasznos számomra, mert segít a saját gondolataimat is rendezni.