Siker, gazdaság és erkölcs

Ennek ellentmondani látszik a napjainkban világszerte tapasztalt válság, amelyet leegyszerűsítve a bankvilág kölcsönkihelyezési felelőtlenségének, valamint a spekulatív pénzműveletek következményének tulajdonítanak. S mégis mi történik? Az államok rengeteg pénzzel sietnek segítségüke a bankoknak, különösen az USA-ban tolnak óriási összegeket a pénzintézeteknek. Botrányos hírek kelnek lábra ezután, hogy miként jutalmazzák ugyanezen bankok magukat, pontosabban vezetőiket a megmentésükre nyújtott állami pénzekből! Joggal várhatnánk el pedig a bankoktól, hogy inkább a fennmaradásért küzdő cégeket finanszíroznák.

Magyarországon is tapasztalhatók ellentmondások, az állami cégek tékozlásairól hallhatunk eleget. A bankokban magas kamatokra fial a pénz, de nem fordítják a hazai vállalkozások megmentésére, finanszírozására az így keletkezett hasznot.

Biztos, hogy a gazdaságban nincs helye az erkölcsnek? Minden mehet, ami jogszerű, akkor is, ha erkölcstelen? Két szakkönyv címét idézném: Sergio Zyman Csak a profit számít című munkája tankönyvként forog, ám Helen Alford és Michael Naughton Menedzsment, ha számít a hit című munkája csaknem visszhangtalan. Ez utóbbi a Keresztény társadalmi elvek a modern korban alcímet viseli, s csöppet sem állítja, hogy a pénz nem fontos. Csakhogy erkölcsök és hit nélkül nem lehet sikeres hosszú távon egy gazdaság sem - ezt állítja.

Ugyanígy idézhető a közgazdaságtan két klasszikusa, Friedman és Adam Smith is. Előbbi mondása: The business of business is business szabad  fordításban azt jelenti, hogy a pénz csinálja a pénzt, ám itt sincs szó erkölcstelenségről. Smith alapfogalmaként használatos a láthatatlan kéz, amely a piacot jelenti, de ugyanő állítja azt is, hogy a tisztes piacgazdaság is erkölcsi alapon működik. A 19. században élt Pareto pedig kijelenti: Az olyan társadalom, amelyből száműzték az igazságot és az erkölcsöt, nem lehet sikeres.

A közgazdaságtan a szűkös erőforrások optimális elosztásának tudománya és gyakorlata, s az elosztás választás kérdése, amelyet morális értékek irányítanak. A helyes gazdaságpolitika nemcsak számolgatás, de jellem kérdése is, hiszen a gazdaság van az emberért, és nem az ember a gazdaságért! Magam is a demokratikus piacgazdaságban hiszek, de ezzel együtt hangsúlyozom, hogy a piac működését szabályozni kell! Nem új keletű megállapítás az sem, amelyet Woodrow Wilson amerikai elnök hangoztatott 1910-ben, amely szerint a kormány feladata a cégek szabályozása, s a gazdasági válság mindig a kormány(ok) válsága is.

Talán merész kijelentést teszek, de tartom a véleményem Magyarország vonatkozásában. A gazdasági válság sújtásainál nagyobb baj az, hogy az erkölcsi normák megszegése lett a norma. A jelenlegi kormány legnagyobb bűne nem az, hogy csődbe vitte a gazdaságot, a legnagyobb kárt azzal okozta, hogy az erkölcstelenséget természetes állapottá tette. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelében néhány éve megfogalmazta, s nem konkrét kormányra vonatkoztatva, hogy a közerkölcsök megromlása, a korrupció, a politikai hatalommal való önző visszaélés, egyesek tisztességtelen meggazdagodása súlyos tehertételként nehezedik ránk. Ami a jelenlegi kormány bírálatát illeti, valóban nem a gazdaságpolitikai tevékenységük bírálható legerőteljesebben szerintem. Az elhíresült őszödi beszéd, a kettős állampolgárság elleni kampányolásuk, a kormányzati negyedre eltékozolt pénzek mellett folyamatos megszorító intézkedések egyenlő súllyal esnek a latban. Jelenleg felfokozott várakozás érzékelhető a felmérések szerint a kormányváltás iránt, de pontosan látható, hogy rövid idő alatt nem lesz rendbe hozható sem a gazdaság, sem a morális körülmények, sem a közhangulat. Nagy a társadalmi elvárás a számonkérés irányában, a pazarlók felelősségre vonása ügyében. De megtörténik-e majd? S nem utolsósorban arról a hazugságról kellene fellebbenteni a fátylat, amely szerint a magyar bajok gyökere a világválságból eredeztethető. Tetten érhető az adatokból, hogy a GDP 2007-től csökken, a 2006-os választási ígéretek következtében végrehajtott, gazdaságilag  megalapozatlan osztogatás miatt nő azóta a deficit. Erre valóban csapásként érkezett a válság.

Szomorú statisztikát készítettek tudományos felmérés alapján. Ötvenhét országot vizsgáltak korrupció, üzleti etika, társadalmi felelősség, vezetők hitelessége, életminőség, társadalmi kohézió tekintetében, amit a versenyképesség összehasonlítása zárt. A korrupció (azaz a megvesztegethetőség, csúszópénzek, befolyással való visszaélés stb.) tekintetében Magyarország a 46. helyen áll. A legtisztább országnak számító  első helyen áll Új-Zéland, azt követi Dánia, Ausztria a 16., de megelőz bennünket Észtország (27.), Szlovénia (27.), Botsvana (37.) és Costa Rica (43.) is. Életminőségben az 53. helyen állunk, Lengyelország a 36., Csehország a 43., Ausztria az 5. e tekintetben! A vezetők hitelessége hazánkban az 55. helyre került a mutatók feldolgozása alapján, ugyanez Szlovéniában a 47., Szlovákiában (!) a 38. Versenyképesség szerint a magyarokat a 45. helyre sorolták, a társadalmi kohéziót (összefogás, összetartás) pedig az ötvenedikre.