Sokszínű kultúra a Volga mentén

2017. január 14., 09:30 szerző: Gábor Gina fotós: Molnár Artúr
komment
Kell ahhoz némi elszántság, hogy egy 23 éves leányzó - ösztöndíjasként - egyedül induljon el Udmurtiába.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Úgy szálljon fel a Keleti pályaudvaron a moszkvai vonatra, hogy (még!) nem beszél se oroszul, se angolul. Na jó, tanulta itthon az udmurt nyelvet. A székesfehérvári Paréj Gabriella 2002-ben egyetemistaként utazott először Udmurtföldre. Azóta is kutatója a területnek: többször járt ott, és egy hagyományőrző csoport létrehozásának, működésének történetét tanulmányozza - ebből írja a doktoriját.

De haladjunk sorjában! Paréj Gabi azt meséli: gyerekkorában hamar eldőlt, hogy a humán terület vonzza. Jól rajzolt, fölvették a Tóparti gimnázium művészeti képzésére, textil szakra. Ám később már inkább a történelem, művelődéstörténet kezdte érdekelni - különösen a régészet izgatta. Járt a fehérvári múzeum szakkörébe, ásatásokon dolgozott Csókakőn és Gorsiumban.

Paréj Gabriella útjain sok barátot szerzett Fotó: Molnár Artúr

Paréj Gabinak kiváló a humora is. Nem győzi hangsúlyozni: már az ásatásokon kiderült róla, hogy szélsőséges terepviszonyok közepette is képes megélni. „Olyan vagyok akár akár egy baktérium - csak a pusztító hülyeséget nem bírom!" - jelenti ki kacagva.

Háromszor is felvételizett a régész szakra, de hiába. Eközben Szegeden lett történelem-néprajz szakos egyetemista. Ott derült ki, hogy más az ő igazi útja. Amikor a szakhoz társuló órák mellé keresett kurzusokat, a kínálatban rátalált az udmurt nyelvre. Kiderült, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, de cirill betűket használnak.

Válogatás Paréj Gabi fotóiból. Utcakép Vavozsban: udmurt házak gerendából épülnek, hasonlóan a vidék más népeinek lakóházaihoz. Az udmurt házakon díszesen faragott az ablakkeret, a motívum mindig az adott vidékre jellemző, de információt ad az ott lakók státusáról is

Az első félévben mindenesetre az udmurt alapjait latinbetűs átírással tanulták. Gabi azon kapta magát, számára ez egyre érdekesebbnek tűnik. Miért? Az egészért egy karizmatikus ember „okolható": ő Kozmács István nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem finnugor tanszékének tanára, aki képes volt vonzóvá tenni ezt a kultúrát.

Paréj Gabit beszippantotta ez a világ, ráérzett az udmurt nyelv logikájára, ami hasonló, mint a magyaré. A második félévben jelentkezett hát a tanáránál, folytatná. „Akkor tanulja meg elolvasni a cirill betűket!" - hangzott a válasz. Gabi egy hét múlva jelezte, megtanulta. Ekkor kiderült: az urali cirill egy kicsit más. Ám Gabit ez se rettentette vissza. Majd következett a már említett nyári egyetem, a 37 órás vonatozás Moszkváig, majd tovább Udmurtiába.

Már a vonaton csak oroszul akart Gabival kommunikálni az utaskísérő. Nyíregyházán csatlakozott hozzá két diák: egyikük beszélt kicsit oroszul is. Moszkvából további, 28 órás út után jutottak el a közép-udmurtiai járásba, Bobja-Ucsa faluba. Ott családoknál szállásolták el a legkülönbözőbb országokból érkező diákokat: Gabi két magyar útitársa együtt maradt, Gabinak máshol jutott hely, szerencsére - mondja -, mert kiderült, hiába tanulta addig a nyelvet, a vendéglátókkal nem értik egymást. Őrült „activity" kezdődött - kézzel-lábbal mutogattak, s rajzoltak. A nyelvi közegben - az egyetemen tanultakra alapozva - lassan rátalált a megfelelő szavakra...
- Valóságos időutazás volt, hiszen az Udmurt Köztársaság 1993-ig zárt terület volt.

Az Ural lábánál fegyvergyárak, uránbányák is működtek. Ez látszott 2002-ben az ottani életformán is: az elzártság konzerválta a szocializmus idején megszokott viszonyokat - meséli Gabi, aki úgy élt, ahogy vendéglátói, ment velük a fürdőházba, jártak az erdőbe gyümölcsöt szedni, bogyókat gyűjteni...

A két asszony déli-udmurt viseletben látható, nyakukban az a fémpénzekből készült ékszer, ami anyáról lányra öröklődik

- Autonóm körzetek, köztársaságok működnek az orosz föderáción belül - meséli. - De maga Udmurtia is soknemzetiségű vidék. Egyébként a Volga mentén különböző népcsoportok élnek együtt, békésen, egymás szokásait és hitét tiszteletben tartva. Jártam olyan falvakban, ahol a gyerekek 3-4 nyelvet használnak. Ezek többnyelvű közösségek, ahol a nyelvek, a kultúrák és az emberek is sokszínűek - meséli Gabi, akit éppen ez vonz oda újra meg újra. Azt mondja, az ott eltöltött idő alatt sokat tanult önmagáról is.

Udmurtiában a hivatalos nyelv persze az orosz, inkább otthon beszélik az udmurtot, tartják a régi szokásokat. Kétnyelvű, kettős identitású népről van szó, és ez magyarázza, hogy miért vált cirillbetűssé irodalmi nyelvük. A történelem során többször próbálták az udmurt értelmiséget megsemmisíteni szimbolikusan - könyvégetés formájában -, de fizikálisan is (a szellemi vezetőket a Gulagra hurcolták). A falvakban működő vének tanácsát és az áldozati szertartásokat végző imádkozókat igyekeztek megfélemlíteni. Nemegyszer pravoszláv hittérítők is járták a vidéket. Az udmurtok animisták - tudom meg Gabitól -, azaz a természeti jelenségeknek tulajdonítanak isteni szerepet. Van istene a Napnak, az Erdőnek, az Időjárásnak, van védőszelleme az Ősöknek, a Háznak is...

Legutóbb öt éve töltött 13 hónapot a Volga középső és felső folyásának vidékén, és azt meséli, hihetetlen találkozásokban volt része. Rengeteget tapasztalt, sok barátságot kötött, nagyszerű élményeket gyűjtött:

- Teáztam aranyfogú azerivel, buszoztam „Liliputban", egy olyan déli udmurt vidéken, ahol a legmagasabb férfinél is jó egy fejjel magasabb voltam. Láttam áldozatot egy szent ligetben, és énekeltem fogatlan komi nénikkel, utaztam motorkerékpár oldalkocsijában egy méter magas csalánerdőben, és többször próbáltak megtanítani gyapjúzoknit kötni, de ebben nem voltam sikeres - meséli Gabi, aki, bár nemrég férjhez ment, a család Fehérvárhoz köti, de azt reméli, lesz még alkalma visszatérni Udmurtiába...

Gábor Gina

2017. január 14., 09:30 szerző: Gábor Gina fotós: Molnár Artúr

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...