Kultúrájukat kínálták a XXII. Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál résztvevői

A szibériai csoport kínálta, mézzel-vajjal megkent palacsintáknak nagy keletje volt a közönség körében

Igaz, a rendezvénynek már vége, ám mi sok-sok új élménnyel gazdagodtunk. Bokros Judit, Majer TamásA színes, szagos, ízes, népeket összehozó forgatag bő négy napja alatt már délelőttönként élettel telt meg Fehérvár belvárosa a részt vevő csoportoknak köszönhetően.

A Mátyás-emlékműnél 11 órakor adott csipetnyi ízelítőt táncaiból, zenéiből egy-egy együttes, felrázva a nyári melegtől elcsigázott sétálókat, lakókat. Délután öt órakor mindez más csoportokkal megismétlődött. Ekkor ugyan elsősorban térzenét ígért a program, ám voltak, akik néhány koreográfiát is előadtak.

A Novoszibirszkből érkező orosz táncosok kirúgták a Táncház udvarát

A Bosznia-Hercegovinából érkezett Sveti Sava együttes tagjai például körtáncokat mutattak be. Csodálattal néztük, hogyan bírják ki a kendőt, fejdíszt, több réteg szépséges ruhát viselő hölgyek azt, hogy még ugrálnak is az augusztusi 30 fokban. Nem különben a férfiak, akiknek lábszárát vastag, mintás zokni fedte. A táncosok mosolya azonban meggyőző volt: ők már mindezt megszokták, s látható lelkesedéssel, büszkén képviselték hazájukat a népes közönség előtt.

Az ifjú hölgyek a Mátyás-emlékmű ivókútjánál pózoltak egy-egy fotó kedvéért, mosolyukkal megajándékozva a viseletükre, szép arcukra, nyelvükre felfigyelő kíváncsiskodókat. A napi programok a Zichy színpadi fellépésekkel fordultak át az estébe. A hat órakor kezdődő műsorban szintén mindennap több különböző csoport táncolt. A produkciókat mindig tisztes számú közönség követte, egyrészt a színpad előtti széksorokból, másrészt az idén újdonságként kihelyezett mobil lelátóról. Aki igazán jó helyet akart kifogni, az már jóval a gálaműsor kezdete előtt ott ücsörgött a téren.

A Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztiválra  a bosznia-hercegovinai Zvornik városából érkezett  táncosok műsorukban szerb nemzeti táncokat adtak  elő. Nemcsak széles mosolyukkal kápráztatták el  a közönséget, de kortynyi marhahúslevesükkel és  a köfte nevet viselő ételükkel is felkeltették az  érdeklődést kultúrájuk és hagyományaik iránt

A gyerekek nem zavartatták magukat: többen végigtáncolták, ugrálták az estét a színpad előtt, míg fönt a táncosok szórakoztattak. A kicsik közül is voltak viszont, akik csak bámultak egy-egy lendületes ugrást, merészebb lépéskombinációt, emelést a fellépők elő-adásaiban. A török Atafolk csoport egyszerre bizonyult hagyománytisztelőnek és modernnek, hiszen az anatóliai kultúra jellegzetes táncai mellett bemutattak egy vidám jelenetet is. Ebben a nő és az őt meghódítani akaró férfi táncát két fiatalember járta el.

A két török férfi táncos feje nem látszott a rá húzott ruhadarabtól, a testükön feszülő anyagra pedig egy férfi és egy női arcot rajzoltak. Így járták körbe-körbe, egymást kerülgetve a táncot, félreérthetetlen mozdulatokkal utalva arra, hogy itt most egy hódítási aktusról van szó. A nézők bőséges tapssal, nevetéssel hálálták meg a humoros, könnyed koreográfiát, amelyet egyéb együttesektől esetleg már láthattak.

Igazi csemege volt a százhalombattai fesztiválról átruccant hondurasi táncosok fellépése is. Szinte táncszínházi produkciót láthattunk tőlük, mert a fellépők színes jelmezeikben komplett történeteket meséltek el. Például vadászatot az erdőben, s áldozati szertartásra emlékeztető rész is volt. A látvány magával ragadta a nézőt, akárcsak a zenekar teljesítménye. A vidám örömzene és a misztikusabb dallam összhangban állt a táncokkal.

Ha már a zenét említettük: a zenészek a színpad oldalán, fedett részen kaptak helyet. Így valóban védettek voltak az esetleges elemektől, ám alig lehetett látni őket, pedig jó lett volna szemből csodálni egy-egy komoly hegedűjátékot, dobszólót, és az integetés is könnyebb lett volna egy-egy műsor végén, búcsúzóul. A néptáncrajongók különben akkor jártak a legjobban, ha a fesztivál hetében másokra bízták a munkát. Ez esetben ugyanis a Táncház hajnalig tartó mulatságaiban is gond nélkül maradhattak, és testközelből bulizhattak együtt a folkestek után a táncosokkal. A hivatalos, színpadi részben a vendégek táncaik, hangszereik, népviseletük bemutatásával, s jellemző ételeik falatkáival adtak ízelítőt népi kultúrájukból.

A Sveti Sava csoport sor- és körtáncainak előadásmódjából itt is áradt a hagyománytisztelet. Úgy járták, hogy ámulva azt hihettük, egy kicsi, szerbek lakta falu főtéren vagyunk. Az elmélyülésben segítettek az ízek és az illatok: marhalevest kóstoltattak zsemlével, valamint köftét, amely a fasírthoz hasonlítható, de annál jóval omlósabb. A sokféleképpen elkészíthető étel fő összetevői ezúttal a darált hús, a bulgur és a csili voltak. Ezt több fűszerrel ízesítve, salátalevéllel tálalták.

A szibériai táncosok vajjal és mézzel megkent palacsintát kínáltak körbe show-elemekkel gazdagított műsoruk után. Technikailag briliáns kivitelezéssel, roppant precíz lépéssorokkal megnyerték maguknak a közönséget. A novoszibirszki leányok földig érő szoknyáikban úgy lépegettek, mintha gurulnának. Az orosz, ukrán, kozák, tatár és cigány táncokat is felvonultató előadásukon kiérződött a balett-tudás is.

A szibériaiak zenekara három balalajkás, kettő harmonikás, egy-egy fuvolás, dobos és basszusgitáros muzsikusa a variációk kalinkára fantá-zianevű számukkal hódított.

Az erőteljesen színházi eszközökkel dolgozó impozáns produkcióban a tánc nyelvén történeteket is meséltek: láthattunk jelenetsort férfiak egymás közti vetélkedéséről, az asszonyi csábításról, és egy népmesei kovácsmesterről, aki olyan ügyeskezű volt, hogy egyszer még a bolhát is megpatkolta. A mulatság aztán hajnalig tartott...