Hétvége

2017.03.10. 15:55

Költőként a lényeget keresi Szikra János

Jelentős irodalmi díjat kapott Szikra János, akit a líra mellett a főként a valóságirodalom érdekel.

Bokros Judit

A Balassi Bálint-emlékkardot (amelyet minden évben Bálint napján, azaz február 14-én adnak át) a magyar líra olyan kiemelkedő alakjainak ítélik oda, akik életművükkel őrzik az európai szellemiséget. A díjátadón Léka Géza költő szólt a Bácsalmáson született, Pátkán élő, Fehérváron dolgozó Szikra Jánosról. Elmondta: a költő 2012-ben megjelent, Közép-európai nyár című verseskötete végén található mondata foglalja össze munkásságát, amely kifejezi azt is, miért őt jelölték a díjra: "Kötelességem szolgálni, mindent a magyar nemzetnek köszönhetek."

Szikra János költő tehát e szellemben alkot, ír, szervez. Merthogy nem csupán lírikusként tevékenykedik, van jelen a fehérvári irodalmi életben, hanem a Gárdonyi Géza Művelődési Házban művelődésszervezőként is próbál tenni a kultúráért. A díj kapcsán erről az értékmentő munkáról is szó esett.

A Pátkán  élő Szikra János költő a Balassi Bálint-emlékkard átadási ünnepségén Budapesten, a Gellért szállodában. Az idén 21. alkalommal odaítélt irodalmi díjat minden évben egy magyar költő és egy külföldi műfordító kaphatja meg
MTI Fotó: Balogh Zoltán

- Elég nagy volt a csönd a díjátadó után. Ez szándékosan alakult így?

- Eddig sem volt soha lárma körülöttem. Az ember nem dicsekszik. Maroknyi olvasón kívül nem hiszem, hogy bárkit is érdekel egy költő, vagy a vers. A költészet legjobban teszi, ha rejtőzködik ma a világban. A népesség elutasítja az úgynevezett magas kultúrát, s ennek esszenciáját, a létezés lényegét kifejező művészetet, a költészetet is. Ami szellemi erőfeszítést igényel, vagy önvizsgálatra késztet, az nem kell, esetleg nem is képes megbirkózni vele. Marad a szórakoztatóipar, de az nem a költészet világa. Mindig azok akarnak a leginkább kikapcsolódni, akik lélekben soha, semmibe nem kapcsolódnak bele. Eredményét látjuk Magyarország balkanizálódásán.

- Az, hogy létezik például a Balassi-emlékkard, évente átadják, mégis azt mutatja: szükség van a költőkre, és van, ahol meg is becsülik őket..

- A Balassi Kard Művészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke, Molnár Pál szerint az állami díjazási rendszertől való függetlensége miatt a Balassi-kard az egyik legkülönb, nemzetközi alapítású magyar irodalmi díj. Minden évben egy Balassit fordító külföldi poétának és egy honi költőnek ítélik oda, szerte a Kárpát-medencéből. Idén Nelson Ascher brazil pályatársammal együtt vehettem át. Ez a díj igazolja kicsit számomra a költészettel töltött évtizedeket. Kérdéséhez kanyarodva: a költőket is számon tartják, szűk körben, a "szakma" krémje.

- Miért kezdett annak idején versírásba?

- Ehhez vonzódtam. Ez nem választás, ez sors kérdése. Az ember, ha fölismeri a sorsát, vagy vállalja, vagy nem. Mindkettőnek végzetes következménye lehet. Kezdettől fogva verseket írok, ezt tartom az irodalom legtömörebb, legnagyszerűbb műnemének. Szépprózát egyáltalán nem tudtam írni, tanulnom kellett, ám szenvedélyesen érdekelt a valóság, s így leginkább a valóságirodalom. Még 1983-ban a kecskeméti Forrás folyóirat Nagy Lajos Szociográfiai Emlékpályázatára írtam első irodalmi szociográfiámat. Nyertem, vérszemet kaptam. Azután írtam például szülőfalumról, a győri kekszgyár gyarmatosításáról, Pátka község helyzetéről, vagy pár mondatot a magyar pedagógiáról. Ez utóbbi mostohasága feledteti még a költészet komiszkenyér-sorsát is, mert különbség nélkül, elkeserítő a közoktatás szellemi-erkölcsi állapota. Dióhéjban: ameddig nincs nemzeti cél, nem lehet fölépíteni az iskolát.

- A lírában el tud szakadni a valóság ön számára nyomasztó részétől, vagy a versek többségében is visszajön ez a téma, hangulat?

- A költészet "tárgya", világa maga a mindenség. Nem arról van szó, hogy éjjel-nappal kesergek. Alapvetően bizakodó vagyok, de az emberi gyöngeségeket (a magaméit is) nehezen viselem. Csak a gerinces emberre lehet számítani. Csak a pontos, egyenes beszéd kísérelheti meg átadni a gondolatot. Ám ha a dolgok lényegét nézzük: a lét eredendően tragikus. Egyetemes részvétet kellene éreznünk minden létező iránt. A költő a jelenségek mögött a lényeget keresi, és ez végeredményben az elmúlás.

- Hol jelennek meg mostanában a versei?

- 1979 óta majd minden rangos irodalmi lapban publikáltam, bár néhány szerkesztő szívósan elutasított. Ma nemigen kérnek tőlem írást, s nem is oly fontos az irodalmi életben való jelenlét. Alkalmi megjelenéseken kívül a Hitel folyóiratnak adom minden írásomat, mert az utóbbi évtizedek legrangosabb szellemi műhelyének a Hitelt tartom, és mert szerkesztői is elfogadnak. Ha kötetté érik a kézirat, prózák és szociográfiák esetében is, előbb-utóbb megtalálják majd, ahogy eddig is, a kiadójukat. Érési folyamatokról van szó, nem versenyfutásról. A murciból sem lesz bor, ha a gazda nem hagyja kiforrni.

- Nem csupán költőként tesz az irodalomért, hanem szervezőként is. Közreműködött például a Vajda János-díj megalapításában, amely a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár Egyesületnek, valamint a Vörösmarty Társaságnak köszönhető. Ennek a munkának látszik már az eredménye?

- Népművelő a végzettségem, ez a munkám, így segítek ebben-abban, főként, ha én találom ki. Amikor egy
fiatal a verseivel keres föl, leginkább lebeszélem az írásról, de ha elszántnak látom, bíztatom. Igazat mondani nehéz és veszélyes. Nemigen viselik bosszúvágy nélkül az emberek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!