Szutyok világ: sírjunk vagy nevessünk?

2016. február 06., 06:44 szerző: Szabó Zoltán fotós: Molnár Artúr
hozzászólás
A bosszú, mintegy válaszképp beteljesedik: Szutyokkal (kis és nagybetűvel) telik meg a kemence, a szánk viszont nem telik meg a katarzis édes ízével. Valami összeomlott és valami újrakezdődik, de az már egészen más. Most akkor sírjunk vagy nevessünk? De hiszen Pintér Béla darabjainál mindig ez a kérdés.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A Szutyok esetében is, amelyet a Vörösmarty Színház mutatott be a Kozák András Stúdióban. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert nem sokszor fordul elő, hogy a Pintér-darabokat nem a saját társulata, hanem más színház interpretálásában látjuk. A fehérváriak most húztak egy merészet, és előadták a darabot. Másképp, nem a „pintérbélás” stílusjegyekkel, de ez egyáltalán nem baj, sőt. A Szutyok természetesen társadalmi látlelet, ahogyan a műsorfüzet is megfogalmazza, kortárs leltár a szeretetről és nemszeretetről, az el- és be nem fogadásról, a működésképtelen roma-magyar viszonyról, a hatalom mibenlétéről. Egy kis község, Csővár televényében, nehezen mozduló értékrendjében.

Kerkay Rita (Anita) és Pálya Pompónia (Rózsi), az intézetisek

Irén és Attila tragédiája, hogy nem lehet gyerekük. magukhoz vesznek tehát két intézetis lányt, a rosszfogú Rózsit (csúfneve Szutyok) és a virtigli cigánylányt, Anitát. Azonnal eszünkbe juthatnak a közhelyes igazságok, (nem a külső és a származás számít), amelyeknek érvényesülniük kellene, ha nem ütköznének minduntalan a rögvalóságba, elutasításba. Utóbbit persze táplálja az intézet ridegsége, az abból fakadó vad szeretet-éhség és a környezet alig titkolt előítélessége. A falusi közösség véleményét tolmácsoló Bandi bácsi ki is mondja, hogy csak cigányt ne hozzatok a faluba. Attila egyébként biopékséget és helyi irodalmi színpadot vezet. Már ez is! Hiszen miért ne tehetné, mindkét dolog előrevivő, már-már megható, de ebben a közegben finoman szólva is furcsa. Pintér Béla egyébként szívesen írja tele darabjait banális mondatokkal, vaskos „hóttreállal”, már-már a giccs határát súroló beszólásokkal. Csakhogy ezeket annyira felturbózza, olyan groteszk helyzetekben hangzanak el, hogy tömény, röhögnivaló abszurddá válnak. Persze erősen keserű utóízzel. Kegyetlenül szórakoztató a Szutyok a Kozák András stúdióban, és ezt Hargitai Iván elsősorban azzal érte el, hogy mindezt már-már „földhözragadt” realizmussal játszatja el a színészekkel, és ettől a groteszk még nagyobb erőre kap.

A párt játszó Egyed Attila (Attila) és Varga Gabriella (Irén) jelenete

Rózsi a maga módján bosszút áll, megtalálja helyét gárdista lesz, és visszaél kis hatalmával, Anita „persze” lop, és terhes lesz Attilától - láthatjuk megvalósulni és egyben ki is fordulni a kliséket. Mert szinte minden jelenet önmaga görbe tükrében is megmutatkozik. Regös János kritikus (Kozáry Ferenc kiváló tolmácsolásában) azonban önmagában is a tömény iróniában fürdik, igaz, kicsit ki is lóg a darab szövetéből. Utólag azonban nagyon sajnálnám, ha kimaradt volna.

A díszlet (Cziegler Balázs tervezte) ügyesen tagolja a kicsiny stúdió terét, a nézők közé is befurakodik, különböző tereket kínálva a játékhoz. Pálya Pompónia (Szutyok, Rózsi) különösen a gárdistává avanzsáló lányként erős, Kerkay Rita (Anita) hiteles a hazudozó, simulékony cigánylány figurájában. Egyed Attila (Attila) és Varga Gabriella (Irén) jók a tönkrement házasságba belefáradt, esendő, önző párként. Krisztik Csaba szórakoztató karakter formál Bandi bácsiból, akárcsak Andrássy Máté Pali bácsiból és Kádas József Bélából. Blaskó Borbála Etusként és nevelőnőként is dicsérhető.

A darab 2010-ben „született”. Benne vagyunk azóta is a Szutyokban!?

Szabó Zoltán

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások