Hétvége

2017.06.02. 12:35

Tanít, zenél, fiatalokat segít, hangszert gyűjt

Ráckeresztúr - Péter András, a Ráckeresztúri Bor-Ászok Dalárda Egyesület művészeti vezetője három éve él a településen. Feleségével, a ráckeresztúri családból származó Damak Juliannával költözött "haza".

Gajdó Ágnes

Mindketten pedagógusként dolgoznak, András életében azonban a zene is meghatározó szerepet játszik. Az ő vezetésével alakult meg a ráckeresztúri citerazenekar.

- A nyolcvanas években kezdtem komolyabban foglalkozni a népzenével - mesél a kezdetekről. - Barátaimmal megalakítottuk Győrben a Kótafa zenekart, és az akkor divatos kalotaszegi és széki muzsikát játszottuk. Később a Győr néptáncegyüttes zenekarához kerültem, sok-sok bel- és külföldi turnét végigmuzsikáltunk. Arany minősítésű csoportunkkal voltunk Európa legnagyobb fővárosaiban, de jártunk Moszkvában és Jerevánban is. A rengeteg élmény mellett sok-sok zenészbarátság is köttetett. Időközben alapító tagja lettem a győri Transfolk együttesnek is. Velük tíz éven keresztül zenéltem. A repertoár főként európai, balkáni és kisázsiai népzenék feldolgozásaiból állt. A Csobolyó néptánc-együttessel is csaknem tíz évig dolgoztam együtt. A legutóbbi években zenés versekből összeállított tematikus műsorokat adtunk elő a győri Barangoló együttessel. Velük máig tartom a kapcsolatot.

A zenével már gyerekkorában megismerkedett. Ének-zenei általános iskolába járt, ahol furulyázni és hegedülni tanult.

- Orvos édesapám és ápolónő édesanyám hagyományos, polgári életformában neveltek bennünket, négy testvéremet és engem. A zene mindig jelen volt a családunk életében. Édesapám az egyetemmel párhuzamosan végezte el a zeneakadémiát, kiváló orvos és hegedűművész volt. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba jártam, miközben bátyámmal és néhány barátunkkal megalakítottuk az első zenekarunkat. Az 1976-os Bencés Bálon a mi diákzenekarunk szolgáltatta a talpalávalót.

A céltudatos fiatalember a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett pszichopedagógia-oligofrén-pedagógia szakos oklevelet. Akkortájt ismerkedett meg feleségével. Pályakezdőként 1980-ban Ráckeresztúron tanítottak, majd a Martonvásári Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthonban dolgoztak.

- 1982-ben Győrbe költöztünk, ott tanítottunk egészen 2015-ig. Munka mellett több diplomát is szereztem: technika szakos tanárit, számítógép-programozóit és informatikatanárit. Közben megszületett és mára felnőtt három gyermekünk. András és Márton informatikai vonalon dolgozik, Ágnes tanítónő lett. Négy unokánk is van már.

András sokféle munkát végzett, de mindig a tanítást érezte fő hivatásának.

- Úgy gondolom, hogy a korom ellenére is sikerült megtartanom a fiatalos, rugalmas gondolkodást, a fiatalokért érzett felelősséget. Feleségem Martonvásáron tanít, én Százhalombattán a SZISZKI-ben oktatok informatikát. Emellett Ráckeresztúron végre gyakorolhatom eredeti hivatásomat is, a református egyház által működtetett Fiatalkorúak Drogterápiás Otthona alapító-munkatársaként. Kábítószerfüggő fiatalok rehabilitációját segítem. Nekik informatikai és zenefoglalkozásokat tartok, gitározást tanítok.

S hogy miként került a képbe a citera? Erről így mesél:

- Egy Király Anti bácsi által készített citerát már 1980 óta őrzök otthon. Ez adta az ötletet, hogy a dalkör mellett életre keltsünk egy citerazenekart is, hiszen gondoltam, hogy a faluban még sok, Anti bácsi-féle citera lehet. Külön öröm számomra, hogy tagjaink töretlen lelkesedéssel járnak próbára. A Bor-Ászok mellett más civil szervezetek tagjai is velünk tartanak a zenetanulásban. Nagy segítség, hogy próbateremként az önkormányzat épületét használhatjuk. Cserébe előadásokkal színesítjük a rendezvényeket.

András hangszereket is gyűjt, s többször tartott már hangszerbemutatót gyerekeknek. Úgy véli, a zenélés közelebb hozza egymáshoz az embereket.

- Sokféle hangszeren tudok játszani. Otthon egész kis arzenál gyűlt össze: hegedű, mezőségi brácsa, gitárok, basszusgitár, mandolin, nagybőgő, de sokféle furulya, ütős- és ritmushangszer is van szinte minden sarokban. Szeretném, ha a faluban a fiatalabbak is megérezhetnék az együttzenélés örömét. Informatikatanárként is csak azt tudom tanácsolni: kevesebb Facebook és több közvetlen, produktív együttlét, közös élmény volna szükséges mindenkinek! A gyökereink ismerete pedig segít bennünket a céljaink kitűzésében és megvalósításában.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!