Tátrai és a magyar rock 50 éve

2016. január 02., 06:48 szerző: Silye Sándor fotós: Koppán Viktor
hozzászólás
Tátrai Tibor, a honi rockzene élő legendája. Neve egybe forrt a műfajjal, ami persze nem csoda, hiszen majdnem ötven éve ott van az élvonalban. Erről, az elmúlt fél évszázadról beszélgettünk vele minapi koncertje után.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Amikor tizenévesen Radics zenekara, a Sakk Matt roadja voltál, gondoltad volna, hogy egyszer Bélánál is élőbb legenda leszel?

- Engem akkor ez nem érdekelt, csak az, hogy Radics Béla közelében lehessek. Már akkor elhatároztam, gitáros leszek. Sportoltam is, félnehézsúlyban magyar ökölvívó bajnok voltam 1969-ben, azt is akkora elánnal csináltam, mint amekkorával gitáros akartam lenni. Gitáros lettem, és abbahagytam a bokszot.

- A könnyű kéz és a nehéz kesztyűk miképpen jöttek össze esetedben?

- Könnyen. Slash, a világhírű gitáros is sportolt, jó eredményeket ért el, majd gitározott, és ebben a „sportban” is bajnok lett. Pörögni kell, ez a lényeg. Vannak fazonok, akik nyugiban is mindent elérnek, én a pörgősebb fajtához tartozom. Aki színpadra megy, az vagy kicsit, vagy nagyon exhibicionista, anélkül ott nem viszed sokra. Ha nem akarod megmutatni magad, ugyan mit keresel a színpadon?

- Tűzkerék, Juventus, Syrius. Mindegyik csapatnak tagja voltál, pedig három különböző világot képviseltek.

- Ó, a mai napig is csinálok lepényevést, zsákba futást ! Bármilyen stílusba szívesen belenyúlok, és ha nem értek hozzá, úgy teszek, mintha értenék, aztán gyorsan beletanulok. Sokat gyakorolok, nem veszem félvállról a zenét. Bárkivel is játszom, előtte órákat gyakorolok.

- Generál, 1971. Ez volt a nagy ismertség első éve?

- A Juventussal korábban megnyertük a Táncdalfesztivált, de tény, a Generál volt az első nagy kvalitású, sokat utazó, játszó banda az életemben. Igaz, hogy csak a szocialista blokkban, a KGST-n belül utaztunk, de ott nagyon sokat. Amíg volt KGST - a tábor feloszlása magával hozta a Generál oszlását is.

- Ismert voltál a világ keleti felében. A világhírről sosem álmodoztál?

- Nem! Elképesztően jól éreztem, érzem magam itt. Ha meg lehetne húzni a kört, Budapesttől 100 kilométerre nem mozdulnék ki. Itt van az én világom, az én hazám.

- Új Skorpió. Frenreisz kijelentette: a helyedre kerültél. Azóta voltál jó sok helyen...

- Karesz hívott, csináljunk kiváló együttest. Gyors, vad zenét akartam, mondtam legyen trió. Csak nézett rám: mi, trióban?, de megcsináltuk. Húzós volt, a három embernek nagyon kellett kapaszkodnia, és mindenkinek felső fokon kellett tenni a dolgát. Jó fej volt a Karesz, mert addig csak a kényelmes pop bizniszben élt, de a trióban fergetegesen muzsikált.

- A Hobo Blues Band kirándulás volt? Ebből lett a Magyar Atom, az igazi szupergroup. Miért nem robbant nagyot?

- Mert nem játszottunk saját dalokat. Játszottunk Hendrixet, Bob Dylant, Ray Charlest, az összes rhytm and blues menőt. A Hobo Blues Band nagyon kemény dolog volt a Laci miatt, mert egészen más oldalról közelítette meg a szövegírást, mint amit addig megszokott mindenki. Lefordította a világsztárokat, nekünk addig fogalmunk sem volt, hogy mit énekel például Mick Jagger. Ebben a világban élve írta a saját szövegeit, és nagyon rágyógyult erre, úgy vélem, Magyarországon nincs is olyan nagy dalköltő, mint a Hobó.

- A Magyar Atom nem, de a Boom, Boom csak robbant? Mohai Tomival hogy voltál?

- Zenei testvérek vagyunk, közel állunk egymáshoz. A Boom, Boom azért nem robbant, mert Jamie Winchester csak angolul volt hajlandó énekelni. Ha Jamie csak annyit énekelt volna egész estén át, hogy Gyere cica, hadd vigyelek haza, az is többet ért volna, mint a tökéletes angolságú szép szövegek. Ennyiben maradtunk mi is, meg a Boom, Boom is...

„Vannak fazonok, akik nyugiban is mindent elérnek, én a pörgős fajtához tartozom”

- A Tátrai-Török formáció csodát ígért, de a csoda csak egy évig tartott. Miért?

- Az úgy történt, hogy a Syrius feloszlott, mentem a Minibe. A Syrius újjá alakult visszamentem oda, a Mini is megtette ezt, és lett a Tátrai-Török tandem. Félévente váltogattam a helyem. Ádámmal szeretek muzsikálni, mert ilyen karizmatikus egyéniség nem sok van e honban.

- A Tátrai Band volt a hab az életed tortáján?

- Szerencsés találkozás volt. Előbb kipróbáltuk magunkat a stúdióban, ott jöttünk össze Pálvölgyi Gézával, és remek nóták születtek e találkozásból. Vagy ő írt dalt és én dumáltam bele, vagy ő az enyémbe, erősítettük egymást. Szerencsére befogadó vagyok, nem tökfej, aki ragaszkodik a saját dolgaihoz.

- Sokan szívesen hallgatnánk a Tátrai Band új dalait...

- Ez a biznisz megszűnt, és ez szörnyű. Életemben legalább 50 lemezt készítettem, volt olyan év, amikor egy Hobo dupla, és Tátrai tripla fűződött a nevemhez, emellett évente egy, két lemez teljesen normális volt. Ma? Csinálsz valami jót, egy fillért nem fizetnek, de neked 3-5 millióba van. Nincs lemezkiadás, ami megjelenik, azt nem veszik meg, mert letöltik. Ez nagy baj, nem nekem, mert öreg csóka vagyok. A fiataloknak, akik sokkal tehetségesebbek nálam, nekik gond ez!

- A Latin duó közel áll a szívedhez?

- Ó, igen, nemrég léptünk fel Léván. Korábban játszottunk szlovákok előtt, nem kedvelik a „magyarockot”, de minket nagyon megettek, így a szervező hívott újra.

- Liszt-díjad is van. Ideje volt már?

- A díjakat valakik adják valakiknek. Számomra nagy megtiszteltetés volt megkapni. Hogy hiányzott az életemből valami? Á, nem! Olyasmikbe is beleestem, amibe nem szerettem volna, de később megszerettem. Mint a B. B. Kinggel való együtt muzsikálás. A menedzserek cd-t cseréltek, King azt mondta: oké, játszhatunk együtt. Élő tévéfelvétel, kétezer ember, a zabszem sehova se fért volna el bennem. Előtte illedelmesen bementem hozzá, bemutatkoztam, kérdeztem, mit játszunk? Bluest, mondta, mi mást? Kimentünk a színpadra, megmutatta az ász akkordot, aztán: na, kezdd el. Se köpni, se nyelni nem tudtam, de nagy róka vagyok, megtanultam három B. B. King figurát, azzal indítottam. Nem akartam rögtön kitekerni a gitár nyakát, hogy milyen nagyszerű vagyok, ezt értékelte is. Mások két menetet játszhattak vele, én hatot, a végén játszottunk még 20 percet, amikor az öreg lenyomta az éneket, utána mi, gitárosok figuráztunk. Mondd, aki ezt átélte, annak mi hiányozhat még?

Silye Sándor

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások