A régi rajongók nem felejtették el Révész Sándort

2016. február 06., 07:29 szerző: Silye Sándor fotós: Koppán Viktor
komment
Nemrégiben Székesfehérváron adott koncertet Révész Sándor, két társával, Horváth Ákossal és Nagy Gergővel. A hírre, hogy a legendás Piramis együttes front- embere az Öreghegyi Közösségi Házban lép fel, gyorsan megtelt a nagyterem: ez is jelzi, a régi rajongók nem felejtették el.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Már huszonévesen komoly sikereket arattál. Hogyan sikerült ezt akkoriban, fiatalként feldolgozni?

- Az apám segített a probléma megoldásában, aki orvosként azt mondta, hogy a siker az nem más, mint pszichológiai tétel, ugyanis „a siker a legnagyobb stimulusok egyike, a legnagyobb hajtó-, és lelkesítő erő”. A továbbiakban ennek megfelelően kezeltem a dolgaimat. Polgári neveltetést kaptam a családban, olyan helyről jöttem, ahol nem volt divat elszállni önmagunktól. Szerencsémre áldott nagyszüleim, szüleim józanságát örököltem. Azt, hogy szeretet vesz körül, persze éreztem, és jól is esett, de ennyi.

- A népszerűséggel éltél, de ahogy ismerlek, aligha éltél vissza vele...

- Mindig igyekeztem az otthon megtapasztalt értékekhez tartani magam. Természetesen adódtak konfliktushelyzetek az életemben, de direkt módon soha nem éltem vissza a népszerűségemmel. A feleségeim közül az egyikben már volt némi hajlam erre. A KEK-be például igen nehéz volt a ’70-es évek közepén bejutni, ő megjelent és közölte, hogy Révész Sanyi felesége vagyok, engedjenek be. Jó, jó, de ki az a másik nyolc ember önnel? - kérdezték kíváncsian. Ja, azok a barátaim...! Én ilyet soha nem tettem volna. Ha valaki nem ismert meg, hát üsse kő, mindenki csak nem ismerhet, sőt, jobban örültem, ha nem ismert meg mindenki.

Révész Sándor: a külső sem sokat változott, de a lélek mélysége, az érzékeny belső lét szépsége megmaradt mára is

- Az ember az élettől ajándékba kapja az adottságait. Téged kivételes, csodás hanggal áldott meg az élet. Tűnődtél már azon: miért pont engem?

- A szellem és a lélek dolgaival mindig igyekeztem foglalkozni. A kérdésre a választ tekintve inkarnációs
előzményekre gondolok. Az ember tapasztaljon meg olyan élethelyzetet is a következő megtestesüléséből, amire már ebben az életében nagyon vágyik. Ugyanis azt gondolom, ha képes erre erősen koncentrálni, akkor azt élete összegzéseként a vágyait továbbviheti a következő életébe. Mélyen hiszek abban: ha az ember valamit nagyon áhít, azt valamelyik inkarnációban elérheti. Szepes Mária néni megfogalmazásában ez a „célközelvonzás” mágiája - ő a mágia alatt irányított erőteret értett. Ha az ember valamit nagyon akar, és van benne habitus, erő, kitartás, akkor az többnyire sikerül. Valójában nem tudom, hogyan születik a tehetség, csak azt tudom, ha már megvan, akkor abba nagyon sok munkát kell belefektetni, hogy beteljesüljön a siker. Már 63 éves vagyok, de sokat foglalkozom a hangommal, a gitárommal, és komolyan veszem Mick Jaggert, aki a világturnéjára énektanárral megy, 72 évesen! De az is elgondolkoztat, amit Kertész Imre könyvében olvastam. Azt írta, hogy a Nobel-díj átvétele után annyi tennivaló szakadt rá, hogy már legszívesebben visszaadná a díjat, és visszabújna az alkotói csigaházába. Kívánta, persze, hogy kívánta a nagy sikert, de ez fárasztó lett.

- A Piramis jelenség akkor robbant, amikor már a 60-as évek lázadásai lecsengtek, ki-alakult az új ifjúsági kultúra. A Piramissal kemények voltatok: előre megfontolt szándékkal?

- Mi, a tagok mindannyian egyforma közegből jöttünk, ugyanazokon a zenei emlőkön nevelkedtünk. Závodi Janó korábban Deep Purple, Hendrix rajongó volt, ebből a szempontból összecsengtünk, könnyen szót értettünk, ugyanazokat az ideálokat szerettük. Clapton, Page, Gilmour, Waters, a Led Zeppelin nem hagyott minket cserben, számunkra mindig minőséget nyújtottak. Ez volt az egyik ösztönzőnk, motivációnk, és abban a hangban találtuk meg magunkat, ami hallható volt tőlünk akár a Generál együttesben, akár a Piramisban.

- A Piramis együttes - a hajdani támogat, tűr, tilt kategóriák között is vidáman szambázott. Ez hogyan lehetséges?

- Nem akarom megkerülni a választ, de egyszemélyes volt a képviseletet tekintve a csapat. Általában Som Lajos, az együttes vezetője találkozott azokkal az indulatokkal, amelyek miatt olykor a tűrt vagy a tiltott kategóriájába soroltak bennünket. Lajos - aki ma nagyon rossz egészségi állapotban van - akkor hatalmas energiával vezette a zenekart. Ő fogta fel azokat az ökölcsapásokat, amelyeket ránk akartak zúdítani.

- Legendás és érdekes volt a remeteséged is...

- Soha nem éltem remete-életet, mindig volt társam, legfeljebb szokatlan életmódot választottam akkor, amikor budapestiként a fővárostól 200 kilométerre költöztem. Éreztem, hogy a 16 éves koromban kezdődő turbulenciát ki kéne magamból fújni, megtettem, és nagyon jól esett. Ez volt életem második üteme. Tizenhat éves koromtól a Piramis-korszak végéig 30 éves koromig tartott jelképesen a nagy belégzés, utána jöhetett a kilégzés. Élveztem a természet közelségét, a hatalmas sétákat az erdőben. Fel kellett dolgoznom szeretteim halálát, a barátok halálát, a válásomat. Aztán három év csend után Presser Gáborral új lemezt csináltam, és azóta nem vagyok hallgatag.

- Szóló anyagaid minőségi munkák, de hogy éled meg, hogy a a Piramis mégis sokkal jobban hatott?

- Jól. Boldogságot jelentenek számomra az új dolgaim. Életkorban hozzám illőbbek, sokkal jobban szinkronban vannak velem. Öt-hatszáz ember előtt lépünk fel, ezeknek az esteknek a légkörében oldottabbnak érzem magam. Nem is akarok, nem is tudnék már hatalmas stadionokban fellépni. Kiváló pályatársamra hivatkozom ez ügyben. Robert Plant, a Led Zeppelin énekese egy több milliárd forintot jelentő felkérésre -, hogy induljon világ körüli turnéra a Led Zeppelinnel -, képes volt nemet mondani! Mert szívesebben játszik színháztermekben, és nem kívánja a tömeget. „Tartsd a mértéket, ezt foglald imádba” - üzente
Weöres Sándor, és ezt feltétel nélkül elfogadom.

- Ha most 63 évesen, higgadtan és bölcsen visszanézel, elégedett vagy?

- Igen. Hatéves múlt a mosolygó, egészséges, szép kislányunk, pedig már nem számítottam arra, hogy a gyermek adta öröm érzését megismerhetem. Évtizedekig nem akartam utódot, szerencsére már ő is van, a munkám jól halad, az egészségemmel sincs gond, a múltam, jelenem rendben van, a jövőben is bízhatok. Kell ennél több?


Silye Sándor

hozzászólás
2016. február 06., 07:29 szerző: Silye Sándor fotós: Koppán Viktor

Facebook

Hozzászólások