Történelemóra a székesfehérvári Hosszú temetőben

Poklosi Péter tanár, a Székesfehérvári Városszépítő és -védő Egyesület elnöke már évek óta a Hosszú temetőben tartja rendhagyó történelem-óráit, ráadásul évente kétszer, tavasszal és ősszel.

Történelemóra egy temetőben? Nem túl szívderítő hely - gondolhatnánk elsőre -, mégis: elég hamar magával ragadja és gondolkodásra sarkallja az embert az a számtalan érdekesség, amelyet egy-egy ilyen alkalmon lát, hall.

- Úgy gondolom, érdemes a mindennapos történelem-órákba is belecsempészni a temetőlátogatást, ha azt a pedagógusok ideje engedi - ajánlja Poklosi Péter, aki sok olyan diákkal együtt szépítette a temetőt, akik önkéntesen vállalták a segítséget. - Nemcsak a történelmi, városi személyek érdekesek itt, de az is, ahogyan egy régi sírkövet újjá varázsolunk - mondja.

És valóban: mint a restaurátoroknak alapvetően, úgy az ő egyesületüknek is célja, hogy megőrizzék az egyes síremlékek, kápolnák jellegzetes vonásait, a sírkövek színét, a feliratok színét, formáját - és természetesen a szövegét. - Az egyesületet 1984-ben alapítottuk. Már ekkor kiírtunk egy pályázatot, amelyben arra kértük a diákokat, hogy segítsenek a régi temetők felmérésében.

Erre a felhívásra két pályázat érkezett, az egyik a Rác temetőt, a másik a Hosszú temetőt célozta meg - meséli Péter, aki arra is kitér: most látszik meg igazán, hogy nagy haszna volt a felhívásnak. - 1984-ben sok szöveget lejegyeztünk a sírkövekről, amelyek akkoriban még olvashatók voltak, de az évek múlásával egyre csak koptak. Többek között egy papi sírt állítottunk helyre a jegyzetek a felhasználásával.

A Hosszú temetőben évek óta megrendezik a rendhagyó történelemórát Poklosi Péter történelem, földrajz, pedagógia szakos tanár vezetésével. A temetői séta interaktív: az elhangzott érdekességekhez bárki hozzáfűzheti saját gondolatait, megoszthatja ismereteit a többi résztvevővel  Fotó: Koppán Viktor

A temető rendbetételekor, a sírok helyreállításakor számos érdekességre bukkantak. Jellemző volt több sírnál is, hogy az egyes elemek - például a szobrok, a kereszt - a sírhelytől távol kerültek, de olyan is előfordult, hogy az egyes sírköveket támfalként beépítve találták meg. Itt bukkantak rá a legrégebbi emlékre is, 1790-es datálással, latin felirattal. De aknát is találtak már.

A Hosszú temető nagyjából az 1820-as, 1830-as évektől kezdve őrzi őseink emlékét. Köztük sok a vörös márvány síremlék, amely amellett, hogy könnyen javítható, jó megtartású is. - Itt nyugszik a város veleje - fogalmaz Péter -, nemesek, polgármesterek, csaknem a teljes székeskáptalan, gyárosok és magas rangú katonák. Gazdag sírhelyek emelkednek itt.

A temetőben nyugszik - a kiírás szerint - felsőgelléri Vass János úr is, aki Székesfehérvár reformkori polgármestere volt. - A sírkő azért maradt meg a nagy pusztítás ellenére is, mert az azt benőtt bokor és szemét megvédte - részletezi a történelemtanár, aki azt is kiemeli: egy-egy síremlék restaurálásakor figyelembe veszik a történelem többi nyomát is. Az egyik szobor arcát például azért nem tisztították meg teljesen és restaurálták, mert "háborús sérülés", lövésnyom található rajta.

A város temetői közül a Hosszú temető a legpatinásabb, bár az 1960-as években sok síremlék áldozatául esett egy megsemmisítési akciónak. - Akkor dobták ki a város múltjának egy részét - mondja Péter. - Az egyesület szabályzatába foglaltuk, hogy ápoljuk a város erkölcsi hagyományait, ehhez pedig az ősök tisztelete is hozzátartozik. Úgy vélem, amelyik nép nem becsüli az őseit, annak nincsen jövője - vallja az elnök.