Útra keltek a hímesek: Pekingben és Sydneyben is megcsodálták a "tojásíró lányt"

Ő csak nagyon szereti, amit csinál. Kínába és Ausztráliába is meghívást kapott hímeseivel egy év leforgása alatt.

Fekete Ildikó az ELTE alkalmazott matematika szakán végzi a mesterszakot, beszél angolul és olaszul, és még az informatikában is profi. A hímes tojások készítése pedig régi szerelem nála, a gyerekkorból ered. Minden díjat megkapott, a Népművészet Ifjú Mestere, Magyar Kézműves Remek-díjas, Gránátalma-díjas, Junior Príma-díjas alkotó. Néprajzilag hiteles motívumokat őrző húsvéti tojások készítési folyamatait sajátította el az évek során, maga is gyűjt, keres még rejtőzködő mágikus ábrákat.

Pekingben is csodálták: a kínaiakat érdekelte a "tojásíró lány"

Tavaly Kínába kapott meghívást: Pekingbe, az ottani Magyar Intézetbe. A Magyar hetek keretében több művészeti ág honi képviselői, kézművesek mutatkozhattak be a kínai főváros egyik különleges helyszínén, a Szung-Csing-Ling rezidencián. Lenyűgöző tisztaság jellemzi a metropoliszt (a köpködés azonban még meglévő rossz szokás), rengeteg a rózsa, a virág, s a kínaiak nagyon érdeklődőek.

Pekingi magyar szakos egyetemisták fordították Ildikó mondandóját, ezer jegy kelt el egyetlen délelőtt a bemutatójára. Körbefogták a tojásíró magyar lányt, akit az utcán is erősen megbámultak - a fehér ember "élőben" ritka a pekingi utcákon.

A kereszténységről, húsvétról nem tudnak, Ildikó elmesélte Jézus Krisztus életét, megfeszítését és feltámadását. A termékenységszimbólum hímes tojás érthetőbb volt számukra, ez világszerte létező jelkép. A kínaiak is festenek kifújt tojást, porcelánt is, de belülről, más céllal. Néhány buddhista templomba is ellátogatott Ildikó, de a kínaiak hite és vallásos világa bonyolult, az ateista évtizedek sem teltek el nyomtalanul.

Fekete Ildikó díjakat nyert munkáival
Fotó: Ifj. Döme László

A császári palotát, a kínai nagy fal egy szakaszát is megnézte, s megpróbált pár apróságot vásárolni Ildikó. Mindent hamisítanak, a bankban is kaptak hamis pénzt, ám roppant kedvesek és nyitottak a pekingiek, ezt megállapította a rövid tartózkodás alatt. A mienkétől erősen eltérő világ sok érdekességet tartogat az európai látogatónak.

Ausztrália fővárosába, Sidneybe a három évente megrendezett Magyar találkozóra, a több hullámban kivándorolt helyi magyarok szervezetei invitálták meg. A Magyar Népművészeti Egyesületek Szövetsége delegálta Ildikót a világ másik végére, szilveszterkor indult a télből, s dubaji átszállással érkezett a nyárba. Az ausztrál főváros gazdag, tiszta, sok a látnivaló, látható a jólét, de mintha szomorúak, kedvetlenek lennének az emberek, a fiatalok kicsit céltalanok, állapította meg magában Ildikó. Szeretne visszatérni, hogy alaposabb benyomásokat szerezzen a távoli földrészről.

A sidney-i idősek otthonában a karácsonyfa mellett beszélgettek Magyarországról, közben Ildikó megmutatta, hogyan készül a hímes tojás

Sajátos élmény volt a sidney-i idősek otthonában tett látogatása, ahol csaknem mindenki magyar volt. A karácsonyfa mellett beszélgettek Magyarországról, az elsüllyedt múltról az öregek, annak tudatában, hogy már biztosan nem térnek haza látogatóba sem többé. Ildikó tojást festett mindeközben, nagy örömet szerezve vele a lakóknak. Lassú, csöndes érzésekkel teli délutánon festette a magyar lány a mélységes mély múlt üzenetét hordozó hímes tojásokat. Az idősek figyelték a távoli haza ifjú küldöttét, s Jézus születésének ünnepén a húsvét üzenetére gondoltak.

Piros tojásokon varázsos jelek igazították őket útba titkosan.