Vajon miért jó Csertának lenni?

A beszélgetés apropója: a Cserta-családot tüntették ki az idén a fehérvári önkormányzat Pro Cultura Albae Regiae díjával a város közéletében és művészeti életében játszott szerepükért. Nem véletlenül, hiszen az egész család arról híres, hogy egyfelől mindannyiuk életét meghatározta a tánc és a zene, emellett pedig önzetlenséggel, elkötelezettséggel és igényességgel állnak a jó ügyek mellé.

A hattagú fehérvári famíliát - szülőket és gyerekeket - egy jóhangulatú beszélgetésre sikerült összehozni a Zsolt utcai Közösségi Házban, ahol Nagy Judit, a Szabad Színház vezetője kérdezte a hat Csertát. Azaz Csertáné Bohn Judit mentálhigiénikust, a mérnök Cserta Gábort, akit a széles közönség zenészként, versek megzenésítőjeként ismer, és a gyerekeiket. Gábort, aki fotográfus és néptáncpedagógus, Juditot, aki óvónő lett, Balázst, aki zenész, a fúvóshangszerek mestere és Katát, aki üzleti főiskolát végzett, logisztikával foglalkozik.

Nagy Judit a gyökerekről faggatta a szülőket: kiderült, hogy Bohn Judit Fehérváron született, és ma is abban a házban élnek, ahol ő felnőtt, Gábor családja ugyan szintén Fehérvárról származik, de a gazdasági válság miatt a Jászságban kötöttek ki, később települtek vissza előbb Polgárdiba, majd Fehérvárra. Azt, hogy a Cserta-szülők a fehérvári Bazilikában találkoztak először, 1974-ben - a gyerekeik is pontosan tudták. De azt már az idősebbik Gábor mesélte el, hogy Juhász Tibor volt ott akkor a káplán, aki gitáros miséket is tartott - ezért járt oda ő is. Megismerkedésük után két évvel - 1976 karácsonyán - aztán megtartották az eljegyzést. A legnagyobb fiúk Gábor 1978-ban született: Csertáné Judit sorolta a dátumokat, később melyik gyerek mikor érkezett - mindenkinek sikerült valami jeles napot, ünnepet kiválasztania - ő pedig 13 esztendőn át otthon viselte gondjukat. A Cserta-gyerekek ezért sosem voltak napközisek, de mindenkinek megvolt a kedvtelése, szenvedélye.

A padon ül az idősebb Cserta Gábor és felesége Judit, a lányaikkal, Judittal és Katival. Balra Balázs jobbra Gábor
Fotó: Koppán Viktor

Emlegették: az előszobában ékeskedett egy hatalmas táblázat, azon szerepelt mind a négy gyerek órarendje, és különféle színkódok jelezték a délutáni elfoglaltságot - így mindenkiről tudni lehetett hol van, mikor érkezik. Az biztos, hogy Csertáéknál mindenki kerékpárral közlekedik - azt mondják, abban az egy kilométeres körzetben, amelyben sokáig az életük zajlott, ez volt a legpraktikusabb. De ebben a családban a biciklizés mellett ki-ki megtanult valamilyen hangszeren is játszani. Sorra vették, ki, min tud muzsikálni. Idősebb Gábor hangszere a harmonika meg a gitár, az ifjabb Gábor basszusgitározott, bőgőzött, Judit furulyázni, Kati hegedűlni tanult, Balázst pedig állítása szerint Judit inspirálta, amikor fafúvós hangszereket választott: az ő hangszere a klarinét, tárogató, szaxofon, duda, népi furulya, fuvola... (Eddig tudtuk követni). Persze, idősebb Cserta Gábor is mindenféle hangszer érdekli megszólaltatta azt a különlegességet, amit stájerciterából készített, amikor Gorsiumban római hárfához hasonló hangszerre volt szükség. (Ógörögül rögvest elő is adott egy ókori sírverset...)

Szó esett a színházi munkákról, szereplésekről is, amelyben a „Cserta-fiúknak” jócskán volt részük. Balázs - aki sokféle zenei formációban is színpadra lép - színházi zenét is szívesen ír... Ami a lányokat illeti: ők elsősorban a táncban jeleskedtek, a fiúk őket követve kezdtek el néptáncra járni.

S hogy milyen az élet egy ekkora családban? Pezsgő és vidám. A közös nyaralásokra, a mama főztjére, az együtt elköltött ebédekre mindenki szívesen emlékszik: jó volt együtt lenni. „Nem voltak se válogatósak, se követelőzőek” - mondta Csertáné Judit, aki azt mesélte, a jókedv a szomszédokat is odavonzotta...

És hogy miért jó Csertának lenni? Többféle választ hallottunk. Mert a Csertákat gyakran összekeverik, és amíg egy Cserta tisztázza, hogy ő melyik ághoz tartozik, már jóízűen elbeszélget valakivel. Mert Csertáéknál nem lehet unatkozni, mindig történik valami Mert egymásra mindig számíthatnak. Nos, bármi is legyen Csertáék „titka” - érdemes tőlük ellesni.