2015.05.22. 14:02
Világjáró tarisznya: Az álmok fája
Kétszeresen is csapdába esett Ágota és Emilke. Már az elég lett volna bajnak, hogy be vannak zárva egy ketrecbe. De a legnagyobb aggodalmuk most még is a kandúr volt. Vajon hogy menekülnek meg?
– Gyorsan, Emilke! – utasította Ágota a hörcsögöt. – Csináld már amit szoktál, tudod? Gondolj arra, hogy kiszabadulunk!
– Jó! – mormogta Emilke és gondolkodott, közben forgatta a követ a kezében. Eközben a kandúr letolta a ketrecet az asztalról. Már le is esett, a nagy zajra fölébredtek a varjak.
– Mi ez a lárma? – kérdezték.
– Mindent tudnak! _ lihegte a macska. – Tudják a kő titkát!
– Akkor mire vársz? Kapd el őket! – rikoltotta a varjú és zavarodottan csapkodott a szárnyával.
Emilke bármennyire is igyekezett, képtelen volt koncentrálni. Végül mégis csak sikerült a varázslat, eltűntek a ketrecből.
– Micsoda megkönnyebbülés. De hol vagyunk? – nézett körül Ágota. Újra egy erdőben voltak, csodálatos illatok szálldostak, a fák rügyeztek, piroslott a szamóca.
– Ez a tavaszi erdő – állapította meg Emilke.
Egy terebélyes fa tövében álltak, arany csengetyűk lógtak róla és üveggyümölcsök. Ha a szellő megsimogatta a fát, a csengők hozzákoccantak a gyümölcsökhöz, s azok halkan megcsendültek.
– Kár, hogy nem lehet megenni. – duzzogott Emilke. – Mit kezdjek én egy üvegcseresznyével?
– Engem inkább az érdekel, miféle varázslatos fa már ez megint? – járta körbe gyanakodva Ágota.
– Az álmok fája. – hangzott a válasz.
– Ezt most te mondtad, Emilke?
– Nem. Meg sem szólaltam – tiltakozott a hörcsög.
– Akkor ki beszélt?
– Én. Az álmok fája. – rázkódott meg egy ág a fán.
– És miért kaptad ezt a nevet? Mitől vagy az álmok fája? – kíváncsiskodott tovább az egérke.
– Attól, hogy ha letépsz egy üvegcseresznyét, és széttöröd miközben kívánsz valamit, a fa teljesíti a kívánságodat.
– Hűha! – ámult el Emilke, és már le is tépett egy cseresznyét, összetörte egy kövön, és közben ezt mondta:
– Bárcsak itt lenne másik legjobb barátom, Nándi a béka.
– Mit beszélsz? – kapott a fejéhez Ágota. – Azt kellett volna mondanod, hogy jussunk haza! Nem pedig iderendelni szegény Nándit! – de mire ezt kimondta, a béka már ott is termett mellettük.
– A mindenit! _ rikkantotta el magát Nándi. – Ilyet sem láttam még, mióta élek. Hol vagyunk? Mi ez a hely?
– Jobb, ha nem tudod! – dühöngött Ágota.
De végül mindent elmondtak a békának, aki azonnal lázba jött. Izgalmasnak találta, amit hallott, és feléledtek kalandos ösztönei. De a fa újra megszólat:
– Azt nem mondtam, hogy a cseresznyéért cserébe adnotok kell valamit. Tudom, hogy nálatok van az Utazók Köve. Azt ide kell adnotok, különben örök átok ül rajtatok!
– Ezt mondhattad volna hamarabb is! – húzta el a száját Ágota.
De mit tehettek, oda kellett adniuk, ha nem akartak átkot kapni. Amikor felakasztották a fa ágára, meglepő dolog történt: hirtelen egy kéz nyúlt ki érte, elkapta, és a következő pillanatban rájöttek a kis barátok, rászedték őket.
– Patkány! – kiáltotta el magát Emil, de hiába. Patkány futott, ahogy csak bírt, és vitte magával a követ is. Ágotáék persze utána eredtek. (Folytatjuk)