Zinner Tibor előadása a Szabad Egyetem sorozatában: Rákosinak nem volt szava

A történész a nemzetközi helyzet bemutatásával próbálta szemléltetni: a magyarországi németek kitelepítését ugyan itthon végrehajtották ám a döntés nem hazánkban született meg.

– Először is tudni kell, hogy a kitelepítés ahhoz képest, hogy mit műveltek Titó hordái Magyarországon a háború ideje alatt, gyengéd simogatás volt. 1941-ben Teleki Pál – bár nem e célból – de a népszámláláskor pontosan lejegyeztette ki vallja németnek magát, ki német nevű és származású. Ez alapján háromnegyed millió német élt hazánkban, ami a háború végére drasztikusan lecsökkent, közel 200 ezerrel. Német falvakat tüntettek el a föld színéről. Először lelőtték a papot, majd az értelmiséget, utána jöttek a férfiak a fiatalok, a nők és a gyerekek. Ez volt az első tragédiája a magyarországi németségnek – magyarázta az előadó, aki azt is leszögezte: Mindaz, ami bekövetkezett 1944 szeptember 28-án, a Moszkvában lévő magyar kommunisták programjában volt benne, mindaz, ami abban viszont benne volt, át lett alakítva. Ráadásul olyan vezetők által, mint Sztálin. A háború után a Szovjetunió ember hiánnyal küzdött, ráadásul hazánkba áramlottak be a külföldön élő magyarok, ami elég indokot adott a kollektív bűnösségre, aminek a szankciója a kitelepítés volt. Sőt, azt a németet, akit „nagy háborús bűnösnek" kiáltottak ki, nem csak elüldözték, de megfosztották minden vagyonától is. Családokat szakítottak szét, települések néptelenedtek el.

Zinner Tibor, egyetemi docens a magyarországi németek deportálásáról tartott előadást a főiskolán. Fotó: Molnár Artúr

– Bár úgy tűnhet, hogy Rákosiék itthon bármit megtehettek – hiszen a koalíció nem volt más, mint mese – mégsem így volt. Amit Moszkvában eldöntöttek, annak úgy is kellett lennie. 1945 februárjára már 65 ezer embert hurcolnak el Magyarországról, ebben azonban nem csak németek vannak, hanem német nevűek is. Azaz azok a zsidók, akik megmenekültek a munkaszolgálattól és jöttek visszafelé, azokat ugyanúgy viszik vissza a Szovjetunióba. Ebből a 65 ezerből 20 ezerről biztos tudjuk, hogy nem látta meg szülőhazáját soha többé – mondta el Zinner Tibor, aki hozzátette, később rendelet születik arról, hogy mindenkit a nemzetisége szerint helyezzenek el. 1946 első felében több mint százezer német hagyja el Magyarországot, majd 47' első felében ez a szám fokozódik, 127-135 ezer a száma azoknak, akiket elhurcolnak.

– A deportáltak között van egy szerencsés és egy nagyon peches generáció. A szerencsés a Német Szövetségi Köztársaságba került, amely rész, beengedte a technológiát, míg a peches németek a szovjet megszállási zónában kötöttek ki, azaz a trabantos világba kerültek – magyarázza a történész, aki mindehhez hozzáteszi:

– Sajnálatos, hogy nem hallani a magyarországi németek kárpótlásáról. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunióba száműzött magyarországi németek egy jó része hazatérhetett, míg a zsidókkal megtömött, Auschwitzba tartó vonatok üresen jöttek haza.