Züzü a lányává fogadta - Csók Istvánról mesélt a hagyaték jogutódja

Közvetlen, csillogó szemű, szép arcú asszony fogad. Ki hinné, hogy nyolcvan éves?  Ő Palotainé Kali Gabi, Csók István hagyatékának jogutódja, aki nagyon fontosnak tartja, hogy Csók István  művészetének értékeit minél többen ismerjék és elismerjék. Elvégre ezt szerette volna a művész lánya is,  Csók Júlia - becenevén Züzü  - aki utolsó éveit  Gabi nénivel és családjával töltötte.  Most Székesfehérváron  a művészettörténészek méltó módon szeretnének  megemlékezni a sáregresi születésű Csók Istvánról.  Két helyszínen  a Csók képtárban és a városi képtárban  mutatják be műveit, olyanokat is, amelyek eddig múzeumi raktárakban és magángyűjteményekben húzódtak meg.

Gabi nénit  az otthona nappalijában, teát kortyolgatva, emlékeiről faggatom: arról, hogyan került kapcsolatba Csók Istvánnal  és Züzüvel? 
- Afféle sógorság-komaság, távoli rokonság fűzött össze bennünket: a nagyszüleim baracsi birtoka határos volt az övékével - meséli.  - A háború után - amikor Pesten alig volt élelem - a szüleim elhívták Csók Istvánt  és a lányát hozzánk, Dunaföldvárra. Ők aztán több nyarat velünk  töltöttek, és Pista bácsi jó néhány képet is festett ott. Az anyám öccse akkor volt egyetemista. Züzü imádta a vízisportokat, és az én Miska nagybátyám csónakkal sokszor vitte őket a Dunán. A kapcsolatból halálos szerelem lett, a korkülönbség ellenére: Züzü ugyanis 34 éves volt,  Miska bácsi meg húszesztendős.
 Ma már senki nem botránkozna  meg ezen, de akkoriban megütközést keltett. Gabi néni nem csodálkozott nagybátyja érzelmein: Züzü  gyönyörű asszony volt, igazi szépség! (Akárcsak az édesanyja, aki  korán meghalt, és akinek vonásait Csók Isván festményeiről ismerjük.) Polgár Mihály pedig - miután elvégezte a jogi egyetemet  - rögvest  feleségül  vette Züzüt. Gabi nénitől  tudom: Csók István  leányának, Júliának  ez volt a második házassága. Az elsőt még ifjú leányként kötötte, ám a nászút után azonnal elvált a férjétől.  Úgy sejtem, Gabi néni az okot is ismeri, de vannak dolgok, amik  nem tartoznak másokra: maradjon ez Csók Júlia titka.
- A nagybátyámmal, Polgár Mihállyal aztán tíz évig tartott a házasság: együtt éltek Csók Istvánnal, egy hatalmas műteremlakásban, a budapesti Városligeti fasorban. A sors úgy hozta, hogy néhány évet velük tölthettem - fűzi tovább a történetet Gabi néni. - Bentlakó voltam egy budapesti  katolikus iskolában, amit  1948-ban államosítottak, de a szüleim nem akarták,  hogy kollégista legyek. Ekkor Züzü felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk... Náluk laktam  '51 elejéig, még azután is, hogy leérettségiztem: Züzü engem nevelt lányaként szeretett. Csodálatos éveket töltöttem ott: fantasztikus társaság fordult meg a Csók-házban. Vendég volt ott Herman Lipót,  Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szőnyi István.  Lenyűgözött ezeknek az embereknek az erkölcsi tartása is. Én  Pista bácsit vastagnyakú, hitét gyakorló kálvinistaként ismertem meg, aki az Isten, haza,  család hármasságát tartotta a legfontosabbnak. Emellett pedig jókedélyű ember volt, tele humorral, anekdotázó kedvvel. Emlékszem, Herman Lipi bácsi egyszer kapacitálta, hogy fessen már le egy asszonyt, hiszen annyira szeretné, ha kép készülne róla. Mire Pista bácsi: "Se mellye, se fara - hát mit fössek rajta?"

Gabi néni más kedves epizódot is említ. Hiszen őrangyalként gyakran kísérte el az idős mestert: például a Szinyei társasághoz, amelynek Csók István elnöke volt: 
- Megesett, hogy a villamosra felszállva  megláttam egy szabad ülőhelyet, és mondtam neki: "Pista bácsi, tessék helyet foglalni." Szigorúan végigmért: "Én? Egy hölgy társaságában?" Hiába voltam én 17 éves, ő pedig túl a  nyolcvanon, számára ez elképzelhetetlen volt!
De  elkísérte az Operába is, hiszen a művész nagyon szerette a zenét: megesett, hogy a Wagner-előadáson maga elé tette a partitúrát, úgy követte  a produkciót, a színpadra  föl se nézett.  A műteremben, festés közben  is Wagnert fütyült. Mert  Csók István szinte élete utolsó időszakáig dolgozott: akkor  hagyta el az alkotókedve, amikor legfontosabb eszköze a látása meggyengült -  meséli Gabi néni, aki 1960 őszén  találkozott utoljára vele: Csók Istvánt 1961-ben, 96 évesen  érte a halál.
- Közben férjhez mentem, Tatabányán telepedtünk le, megszületett a két fiúnk.  Mérnök férjemet Lengyelországba hívták dolgozni:  négy évet töltöttünk ott.  Miután hazaköltöztünk, 1965 tavaszán Züzü telefonált: Gabriellám, azonnal gyere el  hozzám...
Csók Júlia akkorra  a Ménesi úton lakott, egy apró lakásban, és már semmi sem maradt az  értékekből. Züzü  elajándékozta  a festményeket, a bútorokat, apja  néprajzi gyűjteményét különböző  múzeumoknak és  barátoknak.  Szinte édesapja halálával egyidőben megromlott a házassága is, elváltak, és ő  egyedül maradt.
- Szomorú volt a viszontlátás. Züzü a bundájába takarózva feküdt az ágyon: a kályhát alig  tudta begyújtani. A kiküldetés miatt nem tarthattunk olyan szoros   kapcsolatot, mint korábban. Ha itthon vagyok, talán  rábeszélem, hogy a Csók-lakásban alakítson ki  múzeumot - véli  Gabi néni. -  Züzü hihetetlenül művelt,  intelligens  asszony volt, úri lányként nevelődött, beszélt franciául, olaszul, németül. Az élet gyakorlati oldalához viszont nem értett. Ezért   amikor a Csók-házból kiköltözött  könnyedén otthagyott néhány nehezen mozdítható, de értékes bútort  is. Talán  az apja halála,  meg a válás is megviselte, és szabadulni akart azoktól a tárgyaktól, amelyek a múltra emlékeztették. Én azzal tudtam segíteni, hogy elhoztam őt hozzánk,  Tatabányára. A pesti  lakását elcseréltük egy  tatabányaira, ami közel volt a mienkhez: ez lett Züzü otthona. Napi kapcsolatban voltunk, örült, hogy  népes családja van, hiszen két fiút és két lányt  neveltünk.  Sokan jártak hozzánk, csak hogy Züzüvel beszélgessenek: mindenkit lenyűgözött.  Sajnos az egészsége korán megromlott: Züzü öt évet töltött velünk, Tatabányán halt meg.

A  fehérvári tárlaton láthatjuk majd a Züzü-ciklust is: a képeket,  amelyeket Csók István  a lányáról festett.
- Örülök a kiállításnak, de azt azért még nagyon  szeretném megérni, hogy felújítsák végre a cecei Csók István Múzeumot is - mondja búcsúzóul Gabi néni. - Jó volna, ha a ház  helyreállítása  után  visszakerülhetnének oda azok a festmények, bútorok, amiket Züzü az ajándékozásnál a cecei épületbe  szánt...