Parasztházból lett megint parasztház

Parasztházból parasztházat építettek, mert az egysoros, oszlopos-tornácos ház  a klasszikus parasztház forma lett a bővítés után is. Ehhez a stílushoz és hangulathoz ragaszkodott a fiatal, kétgyermekes házaspár, noha helyenként nagyobb fejtörést okozott a megoldás, s többe is került a kivitelezés, mintha legyintettek volna a bonyodalmakra, s lebontatják az egészet.

- Mindketten budapestiek vagyunk, nekem az aszfalt volt a természetes közegem – mondja a családfő, Szöllősi György sportújságíró. Fiatal kora ellenére komoly karriert futott be, már érettségi után publikált a Nemzeti Sportban, azóta egy tekintélyes nemzetközi sportmagazin magyar kiadásának főszerkesztője, s a felcsúti futballakadémia kommunikációs igazgatója. De most inkább szóljunk a házról, mondja, s szívesen és szeretettel mutogatja, mint haladtak lépésről lépésre a felújításban. Felesége, Himberger Edit művészettörténész, most az ötéves Piroskával és a másfél éves Rozival otthon édesanya. Ő Budapest egyik kertvárosi övezetében nőtt fel, mégis mindketten szívesen költöztek Felcsútra. Vállalták a falusi életforma előnyeit, hátrányait, s a régi házak szerelmeseiként a tradicionális építkezés mellett tették le a voksot.

- Sok kompromisszumot kötöttünk az építkezés során, míg a mesteremberekkel kölcsönösen győzködtük egymást – jelenti ki György, pedig ez szerencsére nem egészen igaz. Ami fontos volt, abban nem engedtek. Például a toldás szintén vályogtéglákból készült, mint a ház, ettől jó az épület belső klímája télen-nyáron. A mennyezet deszkagerendás, a szobákban hajópadló, a régi ablakokat megtartották, illetve áthelyezték, s az újak hajszálpontosan úgy festenek, mint ez eredetiek. A tetőt lebontották, az újnál alkalmazták a helyi stílust, a ragalja (tető alja) díszléceinek fogazatát a még megmaradt öreg felcsúti házakéiról mintázták. A terveket Szily Boldizsár barátjuk készítette, az építészmérnök Kisoroszi népi építészeti értékei, s az eredeti falukép felett őrködik eltökélten.

Száz köbméter sittet szállítottak el, ám minden megmentendő anyagot árgus szemekkel vigyáztak. A régi tornácot részben beépítették, egy dolgozószobát ragasztottak az utcai homlokzat mellé, s a nyári konyha és garázs funkciót illesztették össze ízlésesen, a különálló kis épülettel. A végében verempince rejti a zöldséget, gyümölcsöt. Maradt a régi kerítés, természetesen a kút, a kútházzal, a kitisztítással is meg kellett küzdeniük. A kétszárnyas régi ajtó bejáratként szolgál - a szintén régi porceláncsengőt az Ecseri úti ócskapiacon vették, hogy stimmeljen minden. Már amennyiben a csengő illik a parasztházhoz. Illik. A lakóház nem a skanzenben áll, hanem Felcsút főutcáján, s manapság az öreg házaknak is követniük kell a mai igényeket, úgy, hogy külsejük szépsége se szenvedjen csorbát.

Edit konyhájában fénykürtőn árad be a fény, roppant egyszerű és szellemes megoldással. Mivel a tetőt úgyis lebontották, visszaépítésekor egy lyukat hagytak a mennyezeten, fával burkolták, s mint a szabadkéményen annak idején a füst áramlott ki, ezen a kürtőn a fény áramlik be. A hálószobában paraszt-polgári bútorok, a fürdőszoba sötétkék-fehér csempéje kékfestős hangulatú. A megnövelt teraszon amolyan kinn is benn is állapot, dolgozni, pihenni, olvasni, étkezni alkalmas. S gyönyörködni benne, amint Piri és Rozi hintalovaznak az udvaron.