Kis fehérvári izzótörténelem az Árpádban

A 130 éves fennállását a napokban ünneplő szakképző intézmény évfordulós rendezvényeinek egyik gyöngyszeme az a kiállítás, ami a nyugdíjasan is dolgozó Szarka Gyula szakoktató gyűjteményén keresztül mutatja be Székesfehérvár közvilágításának és a városlakók árammal működő eszközhasználatának évszázados történetét. A tárlókban és a falakon a ma is működő világító, berregő, izzó eszközök, a könyvek kivétel nélkül az árpádos oktató tulajdonát képezik. Aki olyannyira árpádos , hogy ötven esztendeje lett az iskola diákja, és 1974 óta oktatója. Egész élete az elektromosságról szólt és szól ma is. Elhivatottság és szakmaszeretet sugárzott róla tegnap is, amikor végigkalauzolt a kiállításon a Szarkaházban ...

– Tanár úr, elképesztő, mi mindent összegyűjtött az évek során! – jegyeztük meg, amikor megtudtuk, hogy minden, ami a tárlókban, a falakon van, Szarka Gyula tulajdonát képezi. – Idén már ötven éve, hogy 14 évesen elkezdtem itt az intézményben tanulmányaimat, és 1974 óta dolgozom oktatóként. Két éve nyugdíjba mehettem volna, de nem mentem, nekem ez az életem – mondta a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara májusi közgyűlésén gróf Zichy Jenő Szakképzési Díjjal kitüntetett szakoktató.

A kiállítási tablókat végigböngészve megtudtuk, hogy Székesfehérvár közcélú áramszolgáltatása immár 110 esztendős. Egy 1902-ben megkötött szerződés szerint a közvilágítás „egyelőre 800 darab, egyenként 55 wattos (16 gyertyafényű) izzólámpával és 20 darab, egyenként 10 A-es (500 wattos) ívlámpával fog eszközöltetni, az izzólámpáknál évi 3000 óra, az ívlámpáknál évi 2000 óra átlagos égési tartammal”.

Az elektromos hálózat kiépítése 1903. január 1-jére elkészült, s egy 1903. áprilisi rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint „az áramot kifogástalanul szolgáltatja”. Az áramszolgáltatás hetedik évében, azaz 1910-ben adták ki Vértes József tanár könyvét, amiben a szerző leírja, hogy „ez idő szerint be van kapcsolva 45 darab vasaló, 38 darab villamos teafőző, kilenc villamos hajsütővas, öt villamos tojásfőző, 3 rántottasütő, két villamos tányérmelegítő, egy villamos kályha és 2 villamos belégző készülék.

– A rendszer 1926-ig egyenáramú volt, váltóáramúvá 1927-ben alakították, s ugyanebben az évben kezdődött meg Fehérváron a rádiózás – tájékoztatott Szarka Gyula, miközben ezernyi évfordulós teendője ellenére türelmesen és nagy szakértelemmel végigkalauzolt a kiállításon.
– Az eleinte szénszálas, majd fémszálas izzók után 1938-ban jelentek meg a fénycsövek – mutatta meg és kapcsolta be egyenként a szakmai „ereklyéket” az idős szakember.

Kiderült a kiállítás anyagából az is, hogy a villamos szereléseket kezdeti időszakban falon kívül, porcelán, majd később üveg szigetelő csigákon elhelyezett, általában a fal színének megfelelő, selyem szigetelésű vezetékekkel oldották meg. A kapcsolók és szerelvények anyaga a kor technológiájának megfelelően réz, porcelán, terméspala, márvány és fa volt. Szarka Gyula szakmaszeretete, elhivatottsága egyértelműen sugárzott a rögtönzött tárlatvezetés során.