Trükkös tolvajból lett péktanuló

Nagy István egyike azoknak, akik szakmát tanulnak és dolgoznak a börtönben. Szeptemberben szabadul, a többi már rajta múlik

A magyar büntetés-végrehajtás furcsa kettősség szorításában kell, hogy teljesítse kötelességét. Egyrészt a társadalom tagjainak jelentős része nagyobb szigort vár el az intézetektől sokan egyenesen üdülőnek nevezik a börtönöket és nem tartják kellő visszatartó erőnek pusztán a szabadságvesztés tényét -, eközben emberjogi szervezetek és uniós hivatalok rosszaknak, javítandóknak tartják a magyarországi börtönviszonyokat. Tény azonban, hogy az utóbbi időben program indult azért, hogy az intézetek részben önellátóak, önfenntartóak legyenek, azaz a fogvatartottak megdolgozzanak saját ellátásukért: ezen a területen máris jelentősek az eredmények.

- Legfontosabb célunk a fogvatartottak reszocializációja, ennek lényeges része a foglalkoztatás - mondja Kiszely Pál bv. dandártábornok, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. Fontos, hogy a fogvatartottak a börtönben értelmes, a társadalomnak hasznos tevékenységet végezzenek és erősítsék azokat a képességeiket, amelyek segíthetik őket abban, hogy szabadulásuk után elhelyezkedhessenek a munkaerőpiacon. Mert sokan úgy nőnek fel, hogy a családjukban soha senki sem dolgozott. Meg kell szokniuk azt, hogy minden nap fel kell kelni, el kell menni a munkába, el kell végezni feladataikat és csak utána jöhet a szabadidő. Komoly kormányzati célkitűzés, hogy a fogvatartottak foglalkoztatása teljes legyen a börtönökben.

Ez azonban még nem a valóság, az országos átlag ebben a tekintetben 76 százalékos, beszélgetésünk színhelyének, a baracskai intézetnek az átlaga ennél szerényebb. De így is 169 fogvatartottat foglalkoztatnak az intézet fenntartásának területén, az Annamajori Kft.-ben csaknem háromszázan dolgoznak, a munkahelyek közül kiemelkedik a sütőüzem, a tehenészet, a növénytermesztés. Járnak elítéltek a Depónia kft. hulladéktelepére és a fővárosi csatornázási művekhez is.

- Arra lenne leginkább szükségünk, hogy a vállalkozók az intézet területére hozzák a tevékenységüket, mert sok fogvatartott van, aki csak az intézeten belül dolgozhat.

Miért éri ez meg a vállalkozónak? A tábornok sorolja: nem kell munkaerőt felvennie, nem kell cafetériát fizetni, ha nem jól dolgozik valaki, nem tud megszabadulni tőle... Ilyen gond náluk nincs.

- Ha valaki azt mondja, hogy szerdán tizenkét főre szüksége van, mi a tizenkét főt biztosítjuk. Létezik ösztönző rendszerünk azért, hogy a fogvatartottak rendesen dolgozzanak, ezek olyan kedvezmények, amelyek nem munkabérként jelentkeznek. De nyilván vannak kidolgozott órabéreink és szerződéseink is - folytatja Kiszely Pál.

Az intézet egyébként fejlesztés elé néz: január elsejétől megnyitják a régen bezárt és sokáig eladó martonvásári objektumot, ahol 175 fogvatartottat tudnak elhelyezni. (Emlékszem rá, amikor a fehérvári előzetesház bezárása napirendre került. Az komoly felzúdulást okozott, visszakozott is az akkori igazságügyi tárca, ám ma egészen ellentétes folyamatokat lehet tapasztalni.)

- Fontos célkitűzés, hogy a költségek csökkentése érdekében a fogvatartottak vállaljanak részt saját ellátásukban. Nekünk a kormány szabja meg a feladatokat, erre belügyminiszteri rendelet kötelez minket, de ez társadalmi igény is. Az arány már például az alapélelmiszerekben, a hús, a zöldség, a kenyér tekintetében megközelíti az ötvenkilencven százalékot, azaz felerészt maguk a rabok dolgoznak meg az ellátásukért, a börtönök az elítéltek által megtermelt és feldolgozott alapanyagokból főznek. Ezzel egyébként élen járunk Európában - mondja a tábornok.

Az intézetek építkezéseinél sok fogvatartott dolgozik, így van ez a martonvásári objektumban is: megteszik, amit lehet, és amit nem, arra ott vannak a beruházó szakemberei.

Azt gondolná az ember, hogy ha ekkora a jövés-menés a munkahelyek között, gyakori lehet a szökés.

Ez azonban nincs így.

- Amikor itt Baracskán a pályámat kezdtem, gyakoribbak voltak az ilyen esetek, de azóta megváltozott a biztonsági filozófia. Alapvető elvárás ma már, hogy ne történjenek rendkívüli események. Nagyon alapos kockázatelemzést végzünk és csak azután engedünk fogvatartottat külső munkahelyre. Más változások is történtek, ami szigorítást jelent, például az eltávozásról való vissza nem térés ma már bűncselekmény.

A kaposvári Nagy Istvánt, két gyermek apját a sütőüzemben találom.

Én 2010-ben kerültem börtönbe, öt év három hónap büntetést kaptam lopásért és rablásért, 2011-ben kerültem Baracskára és 2012 augusztusa óta dolgozom az Annamajori Kft.-ben, ahol a pék-szakmunkás tanfolyamot végzem. Komoly segítségnek számít, hogy szakmát tanulhatok és mellette még munkahelyem is lehet.

- Ez azt jelenti, hogy szabadulása után is pékként kíván dolgozni?

- Megpróbálom, igen.

- Mennyi ideje van még itt hátra?

- Szeptember ötödikén szabadulok kedvezményesen.

- Mi történt annak idején? Miért került ide?

- Trükkös lopásokkal foglalkoztam. Aztán belekerültem egy csúnya balesetbe. Abból lett a rablás.

- Na igen, de hogyan?

- Egy véletlen félrelökés, és ez lett belőle, rablás.

- Hogyan csinálták a trükkös lopásokat?

- Lakásokba surrantunk be, öregeket tévesztettünk meg csalással.

Nagy István a kaposvári városgondnokságnál dolgozott, takarított, élettársának nem volt munkahelye. Apja meghalt, anyja férjhez ment, négyen vannak testvérek.

- A testvéreimnek rendes munkájuk van, csak én lettem a családban ilyen... De szeptemberben mindez szerencsére már véget ér.

Talán valóban véget ér.