50 éve ballagtak - Osztálytalálkozó Alcsútdobozon

Nagy létszámú osztályok voltak pár évtizede még a falusi iskolákban, ahol nemigen tudtak párhuzamos osztályokat indítani. Az 1967-ben elballagott társaság 1953-54-ben született tagjai még népes korosztályt alkottak, ők negyvenegyen végezték az általános iskolát. A környékbeli pusztákról, Hatvanból, Göbölről is sokan csatlakoztak az alcsútiakhoz és doboziakhoz. Eljött a meghívásra az egykori szeretett osztályfőnök, Szikszai István tanár bácsi özvegye, őt tiszteletbeli tanárukká fogadta az osztály. Szikszai tanár bácsi nagyon fiatalon kapta meg őket, elballagásukkal ő is távozott az iskolából, a találkozókra azonban mindig eljött.

Nyolc gyertya égett a ma már József Nádor nevét felvett iskola aulájának terített asztalán - ennyien haltak meg közülük. Vannak, akik soha nem jönnek el, mereven elzárkóznak, mondja Érsek Marika, az egyik fő szervező, pedig mindenki életében van tragédia és boldogság, kinek-kinek több vagy kevesebb. Az asszonyokat is lánynevükön mondják, felhangzanak a becenevek, elfeledett emlékek.

Az 1967-ben itt lakó nyolcadikosok egynegyede ma is a szülőfaluban lakik, s többük a közelben. Ők, akik rendszeresen találkoznak, szeretettel beszélnek iskolájukról, falujukról. Ötven év múltán is, a képzeletbeli ballagó tarisznyával a hátukon - Fotó: A szerző

Ebbe az osztályba járt Keszte Tamás, Keszte Gyula iskola igazgató fia, aki harminc évnél hosszabban igazgatta az intézményt. Köttettek örök barátságok, mint Érsek Marika, Acsai Edit és Borbíró Marika. Orosz Jancsi most is viccelt folyton, Kajtár Ágnes református lelkész lett, a Kálvin téren szolgál, Komáromi Dénes polgárőr, Cserna Anna, Takács Marika mintha megállították volna az időt, csinosak. Ma már ez nem időskor, főként valaki aktív is akar maradni.

Fejes Klári Fehérváron tanított évtizedekig, Ángyás Tibor még gazdálkodik, Nyúl Pityu, Kiss-Pisti Irén nyugdíjasok, de nem tétlenkednek - sorolják az öt évtized eseményeit dióhéjban. És a gyerekek, az unokák, róluk esik a legtöbb szó. Az 1967-ben itt lakó nyolcadikosok egynegyede ma is a szülőfaluban lakik, s többük a közelben. Ők, akik rendszeresen találkoznak, szeretettel beszélnek iskolájukról, falujukról. Ötven év múltán is, a képzeletbeli ballagó tarisznyával a hátukon.