Bodajk: lehetőségek, remények és lehetetlenségek közt létezve

Wurczinger Lóránt polgármesterrel vettük sorba a mi volt, mi nincs, mi lehetne kérdések körét.

– Az elmúlt félévben a tematikus park kialakításának a gondolata foglalkoztatja az önkormányzatot, ezek most a virágkorukat élik. A mienk nyári bob pálya és kalandpark lenne. Alul lesz a nyári bob pályarendszere, fölötte pedig, védőhálókkal ellátva a fákon a kalandpark üzemelne. Ez még csak vízió, nincsenek hozzá tervek, az anyagiakról nem is beszélve! Figyeljük a pályázati lehetőségeket, a VADEX vállalatával puhatolózó megbeszélést folytattunk ez ügyben. Ők partnerek lennének a megvalósításban.

Ha visszaszerezhetnénk, akkor a hasznosítását megoldhatnánk - mondja a kastélyról a polgármester

– Ami a telet illeti: van hegyoldaluk, van felvonójuk, hó vagy van, vagy nincs. Gondoltak arra, hogy a nyári kalandparkot téli parkként üzemeltessék, így válhatna a hely a kalandok hegyévé

– Jó az ötlet! Fehérvár potenciális felvevő piac volt és lehetne továbbra is. A sífelvonónk az elmúlt 10 évben összesen egy hetet üzemelt. A hó minősége sem mindegy, de a felvonó állapota annyira rossz, hogy ha üzemeltetni akarnánk, akkor Pakson egy újabb reaktort kellene elindítani, akkora az áramigénye ennek, tekintettel korszerűtlenségére, öregségére. Ha sikerül megvalósítanunk a nyári kalandparkot, annak a költsége töredéke lenne a sípálya összegének. Olyan követelményeket írnak elő, amit ekkora város nem tud előteremteni. A téli kalandpark jó gondolat, elővezetem a képviselőtestületnek, mert nyitottak vagyunk bármilyen jó ötletre.

– Az álom és a valóság köszönő viszonyban lehetne itt egymással?

– A nagy magyar, és bodajki valóság az, hogy van egy bizonyos összegű ipar-űzési adó bevétel, és ebből kellene üzemeltetni mindent a városban. A pályázati lehetőségek kihasználásával tudnánk talán kicsiket lépve haladni előre.

– Ha minden sikerülne, turisztikai gyöngyszem lehetne a város

– Valóban, minden megvan a természeti örökséget illetően, épített örökségekben sem állunk rosszul, mienk a Mária kegyhely, ami kuriózum, van gyógyforrásunk, de a vendéglátó és szálláshelyeket tekintve gyengén állunk. A Gaja vendéglő nem vendéglő, szálláshely csak a kinti táborokban található olyan, amilyen, a cukrászda rendben van, de ez önmagába kevés. Ami a kastélyt illeti, felszámolás alatt áll. Ha valamilyen formában visszaszerezhetnénk, akkor a hasznosítását megoldhatnánk. Korábban mondtam: a II. világháború után csak a csupasz falak álltak itt, újjá- építették, a bodajkiak újra összefognának azért, hogy az épület a régi fényében ragyogjon! A kastély segíthetne a helyhiányon az óvodának, az iskolának, a könyvtárnak, a polgármesteri hivatalnak is lenne itt helye. De a megvalósulás csak távoli terv lehet.

– A múlt dicső, a jelen bizonytalan, a jövő szép lehet?

– Ezért dolgozunk, ebben bízunk !