A halaknak is sok már a víz

Meg is van minden oka az elkeseredettségre, hiszen tavaly szeptember óta a belvíz fogságában vannak a gazdaság halastavai. A vízfolyások, csatornák a magas vízszint miatt ugyanis nem tudnák befogadni a tavakból lecsapolt vizet, ezért nem lehet elvégezni a lehalászást. Ennek nemcsak az a következménye, hogy nem kerül elegendő áruhal a piacokra, nem tudják kielégíteni a kereskedelem és a tavaszi haltelepítésre készülő horgászegyesületek igényeit, hanem miután a kialakult helyzet akadálya a klasszikus halastavi forgó alkalmazásának, felborul, s csak két-három év alatt lesz helyreállítható a tógazdálkodás rendje.

- A forgó azt jelenti, hogy az adott tórendszerben 10 százalék egy nyaras, húszszázaléknyi kétnyaras és hetven százalék piaci halat termelünk. Ahhoz, hogy ezt az arányt be tudjuk tartani, időben a nekik megfelelő helyre kell telepíteni az egyes halkorosztályokat. A szokott rend szerint előbb a háromnyaras, piacra érett halállományt halásszuk le, s helyére azokat a kétéves halakat rakjuk, amelyekből a következő évben lesz áruhal. Az ő helyükre az egyévesek, utánuk pedig az idei halkorosztály kerül. Ha ez időben nem történik meg, túl sűrű lesz az egyes tavak népessége , ezért megáll a halak gyarapodása, érzékenyebbek lesznek a betegségekre, fertőzésekre, s mindez komoly veszteséget jelent a gazdaságnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy az áruhal nélkül maradó halpiacon szinte azonnal megjelenik egy-kétnyaras, telepítésre kínált halaival a külföldi konkurencia, ami hosszú távon az akvakultúra ágazat versenyképességét és ökológiai értékben vett fenntarthatóságát veszélyezteti - magyarázza Lévai Ferenc.

A belvízben ázik az Aranyponty Zrt. 400 szarvasmarhájának takarmánya, és fél méteres víz borítja a jószágok legelőjét is
Fotó: Borbély Béla

A tógazdaság vezetője szerint nem csak az Aranyponty van nehéz helyzetben. Hasonló gondokkal küzd több sárréti halas gazdaság, illetve tó. Köztük Vadex soponyai halastava, a táci kis tó, a bikaréti tavak, s Merk László tógazdasága is. A problémát az érintettek többsége saját erőből nem tudja megoldani, hiszen már eddig is jelentősek a veszteségeik, s a halastavakra nem köthető biztosítás sem. A helyzet enyhítése végett a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége és a Magyar Akvakultúra Szövetség az agrár- és a belügyi tárcához fordult segítségért. Azt kérték, hogy a mezőgazdaság többi ágazatához hasonlóan, a területi vízgazdálkodási szervek bevonásával, a halászati ágazat is kerüljön be az állami kármentesítési programba, s kapjon segítséget a belvíz által érintett tavak lecsapolásához. A vízügyi igazgatóság szakemberei által irányított, s felügyeletével végzett munkában minden rendelkezésükre álló eszközzel részt vesznek az érintett gazdaságok - fogalmaztak. A becslések szerint mintegy 1000-1500 hektárnyi területet érintene a kárenyhítési program.

Lévai Ferenc szerint a sárréti tógazdaságok kárenyhítése mintegy 30-40 millió forintból megoldható lenne. Ez persze nem kis pénz, de legalább négy gazdaság talpon maradását segítené. Rétimajorban például két halastó mintegy nyolcszázezer-másfél millió köbméter vízének a kiszivattyúzásával visszaállna a halgazdálkodási forgó, a termelés szokott rendje.

Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója szerint a térségben kialakult belvíznek a halas gazdaságok a legnagyobb kárszenvedői. Az igazgatóság működési területén ugyanis az ország más területeihez viszonyítva minimális az elöntött terület, a Sárvíz völgyében, abban a belvíz öblözetben, amelybe a halastavak is tartoznak, mindössze 220 hektár van víz alatt, s annak többsége is rét és legelő. A gazdaságok gondját elsősorban az okozza, hogy a Nádor-csatornának, amelynek leürítő csatornaként le kellene vezetni a halastavak lecsapolt vizét is, nagyon magas a vízállása. Több oldalzsilipjét le is kellett zárni, s szeptember óta az I.-II. fokú szint közelében van a belvízvédelmi készültség. Növeli a csatorna vízmennyiségét, hogy a telített talaj nem képes elnyelni a csapadékot. A belvízhelyzetet némileg rontja még az is, hogy a bányászat felhagyásával több helyen visszajött a karsztvíz, s újabb források keletkeztek. A karsztvíz pedig nyomja fel a talajvizet, ami ugyancsak ömlik a Gajába és a Nádorba, a belvízzel együtt tovább növelve azok állandó vízmennyiségét. A vízügyi igazgatóság dolga, hogy a belvíz kapcsán nagy térségben gondolkodva, összerendezze a rendszert. Az igazgató szerint vízgazdálkodási szempontból nincs ugyan megoldás a belvíztől szenvedő sárréti halas gazdaságok problémájára, de ha a gazdaságoknak lesz lehetőségük a szivattyúzásra, a vízügyi igazgatóság megadja a szükséges segítséget.