Brusz kutya halálának története

A hatóság szerint a gazdának joga volt agyonütni az udvarába tévedő huskyt

2015. március 20., 06:55 szerző: Tihanyi Tamás
hozzászólás
Vál - –Sokat javult hozzáállásunk az állatokkal szemben, ám mint látjuk, az erőszak még mindig jogos megoldásnak tűnik.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A fiú valamivel kilenc óra után ért haza és nem találta az udvarban egy éves szibériai husky kutyáját. Megrémült: az állat volt a mindene, a társa, miután édesapja egy autóbalesetben meghalt. A kutya zárt udvarban élt, ám a kaput bárki kitárhatta, ha a háziakat kereste, aztán az nyitva is maradhatott. A fehér és barnás színű Brusz – így hívták a huskyt – szeretetben növekedett, barátságosnak és jókedvűnek ismerte mindenki a környéken, féltve gondoskodtak róla. Családtagként kezelték, soha agresszív viselkedésnek nem mutatta nyomát. A gyerekekkel kifejezetten barátságos volt, ami persze nem csoda, hiszen még maga is kölyökkutyának számított.

A fényképet látva nehéz elképzelni Bruszt véres pofával, acsarkodva. A tanúk szerint így viselkedett. Fotó: FMH-Archív

De Brusz nem volt sehol. A keresésére indultak, a közösségi oldalon is jelezték, hogy eltűnt. Másnap a fiú édesanyja segítséget kért a helyi körzeti megbízottól, aki közölte, úgy tudja, agyonütöttek egy aranysakált a településen. Az anya rosszat sejtve felkereste a fővadászt, aki elmondta, kihívták a polgármesteri hivatalhoz azzal, hogy nézze meg az állítólagos aranysakál tetemét, ám a zsákban talált állat szerinte nem aranysakál volt. Mindenesetre a tetemet elküldték Dunaújvárosba, egy ottani állatorvoshoz. Az anya ezután megkereste azt az állatdoktort, aki Bruszba annak idején chipet ültetett, és ő felvette a kapcsolatot dunaújvárosi kollégájával: így tisztázódott, hogy valóban Bruszt érte a halálos ütés, őt terítették le.

De ki és miért? Egy olyan viszonylag kis helyen, mint Vál, semmi sem marad hosszú ideig titokban. Kocsmába sokan járnak, és az egyik helybéli becsületsüllyesztő tulajdonosa hallotta, ahogy egy vendége elmeséli: agyonütött egy menekülő aranysakált, mert az megfojtotta három libáját.

Az anya nem törődött bele a történtekbe és a rendőrséghez fordult, feljelentést tett, mert szerinte Brusz agyonverése kegyetlenül és indokolatlanul történt. A nyomozást azonban idővel bűncselekmény hiányában megszüntették. A libák tulajdonosa, Brusz kivégzője ugyanis azt mondta a rendőröknek, a kutya rátámadt, ezért ütötte le egy kapával. Tanúk is állították, hogy Brusz sáros és csapzott volt, száját véresnek látták és vicsorgott. A tulajdonos úgy gondolta, aranysakállal van dolga, mert elterjedt Válon, hogy több helyen láttak ilyen állatot. A rendőrség szerint a libák gazdájának fellépése jogos volt, mert saját testi épségét védte Brusztól.

Az anya panasszal élt a nyomozást megszüntető határozattal szemben, mert úgy gondolta, a hatóság egyoldalúan, nem a teljesség igényével szerezte be a bizonyítékokat és tárta fel a történteket, tényként fogadva el a gyanúsított vallomását. A Btk.-ra hivatkozott, mert a vonatkozó rendelkezés szerint „aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető". Az anya nem vitatta, hogy Brusz a baromfik elpusztításával kárt okozott, azt készen állt megtéríteni, ám felháborítónak találta azt az ítéletet, hogy a más telkére betévedő kutyát agyon lehet, kell ütni. Brusz barátságos természetét harmincegy helybéli aláírásával igazolta. A Bicskei Járási Ügyészség azonban ezt nem vette figyelembe döntésénél, amikor a panaszt alaptalannak nyilvánítva elutasította és a rendőrség korábbi határozatát törvényesnek és megalapozottnak ítélte. Tette ezt azért, mert a Bruszt agyoncsapó gazda tanúkat állított beszámolójának igazolására, akik azt mondták, ő csak akkor sújtott le ijedtében a teljesen felajzott állatra, miután a kutya – amit ő aranysakálnak nézett – öt libát és három tyúkot megölt. Az anya azonban a mai napig kitart amellett, hogy lett volna lehetősége a gyepmestert, vagy az állatvédelmi hatóságot értesíteni.

Ez tehát a husky halálának véres története: az ítélkezést és a tanulságok levonását az olvasóra bízzuk. Brusz életét azonban már semmiféle okoskodás nem tudja visszaadni.

Tihanyi Tamás

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások