Lángh Júlia afrikai élményeiről mesélt

Ha ráismernek Weöres Sándor híres versére, egyáltalán nem tévednek. S hogy ezt miként tanulták meg a nigeri bozótfaluban élő, helyes fekete bőrű gyerekek a fehér óvónőtől? Ezt a mulatságos és szívmelengető történetet is elmesélte legutóbb Lángh Júlia író, újságíró, amikor a Széna téri könyvtár vendégeként Székesfehérváron járt:

- Óvónőként én voltam a felelős értük, amikor pedig láttam, hogy az egyik kicsi gyerek megsérült, úgy gondoltam, a sebet mindenképpen fertőtleníteni kell. Előkaptam tehát a magammal vitt sebhintőport, és mondtam neki, gyere, meggyógyítalak! És mert tudtam, náluk a hatékony gyógyításhoz varázsige is kell, hirtelen ötlettől vezérelve Weöres Sándor sorait citáltam: Őszi éjjel, izzik a galagonya, izzik a galagonya... A gyerekek eközben körém sereglettek, s kíváncsian figyelték, mi történik. De ez hatott. Azután, ha megsérültek, azonnal jöttek, mutatták a sebet, és mondogatták sajátos kiejtéssel a gyógyító varázsigét . Mindenesetre különös volna, ha ma valaki Magyarországról eljutna ebbe a nigeri faluba, és kiderülne, hogy a Weöres-vers soraira egyik-másik egykori óvodás most, húsz év után is emlékszik...

Persze, ez csak egyetlen kiragadott példa a számtalan izgalmas történetből, amit a közönség az egyébként előadónak is kitűnő írótól hallhatott. Lángh Júlia irigylésre méltóan szabad asszony, olyan ember, aki mindig tudott és mert új dolgokba belevágni, új kihívásokat keresni.

Lángh Júlia afrikai élményeiről mesélt

Eredetileg francia szakos tanár, de sokféle munkát vállalt életében, volt reklámszövegíró, fordító, újságíró. 1977-től Párizsban élt, ahol aztán tényleg mindenféle munkát elvállalt az esten azt mesélte, még kőműves mellett is dolgozott , de főként szociális gondozóként tevékenykedett: problémás, csavargó, sőt, bűnözésre hajlamos fiatalokkal foglalkozott utcai nevelőként, de aztán a Szabad Európa Rádiónak is készített anyagokat, 1984-től pedig a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa volt.

S hogy miért hagyta el annak idején Magyarországot, miért költözött el két gyerekével Párizsba? A kívülállónak úgy tűnik, kellett ehhez némi bátorság. Volt-e ennek valami politikai oka? (Hiszen Lángh Júlia Konrád György író felesége volt akkoriban.) Erről is faggattuk az est előtt:

- Utólag nekem is furcsának tűnik, hogy erre vállalkoztam - mondta. - De én sosem tekintettem magam emigránsnak. Menekült többféle lehet: politikai, gazdasági és lélektani... Ez utóbbi vagyok én! Lelki okokból költöztem annak idején Párizsba, azért, hogy egy kicsit távolabb kerüljek a férjemtől. Félreértés ne essék, a volt férjemet én máig szeretem, hiszen nagyszerű barát, remek ember de én nem akartam pusztán a nagy író felesége lenni. Meg akartam csinálni magamat.

Nos ez kiválóan sikerült: Lángh Júlia izgalmas történeteit amelyekben általában az önéletrajzi elemek keverednek a fikcióval több kötetben adta közre. (Neveltetéséről és eszméléséről vall Egy budai úrilány című könyvében, a Párizs fű alatt pedig a franciaországi időszakról mesél, színesen, érdekesen, afrikai élményeiről pedig két kötetben számolt be.)

- A Szabad Európa Rádió végül 1993-ban megszűnt, akkor már érthető módon senki sem hallgatta az adásait - mesélte az afrikai út előzményéről. Nekem fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Ekkor véletlenül egy apróhirdetésre bukkantam egy francia napilapban: német francia házaspár keresett valakit, aki óvodát működtetne Afrikában, Nigerben. Így aztán egy tanévet töltöttem ott óvónőként.

Az esten elmesélte: demokrataként nem akart néhány fehér gyerek óvónője lenni: ragaszkodott ahhoz, hogy az óvoda legyen nyitott az afrikai gyerekek számára is. És jöttek is a gyerekek a fehér nő óvodájába. Szívszorító volt hallani, hogy nemcsak a kicsik, az óvodáskorúak jöttek, hanem a jóval nagyobbak is. Mert Nigerben akkor már két éve bezártak az iskolák, a nagyok pedig tanulni szerettek volna: könyörögve kérték, diktáljon, foglalkozzon velük.

Lángh Júliát persze, a legutóbbi Macskák és férfiak című kötetéről is faggattuk. A könyv a kommunikációról szól, ami a szerelemben és a macskákkal kapcsolatban is bajos olykor. A kötet, amelynek apropója egy kései szerelem története, irigylésre méltóan szókimondó:

- Szókimondó? Ez a mesterség exhibicionizmussal jár. Mivel gyerekkorom óta folyton csak írok, egy tíz évvel ezelőtti valóságos történet nyersanyagából azaz az akkori jegyzeteimből merítettem. De persze, aztán a valóságos történet közben fikcióvá alakult... S ahogy állítottam össze a hármaskönyvet, a férfiakról szóló történetek mellé sorra jöttek a macskáimmal kapcsolatos anekdoták is. Tudom, ebben a kötetben a macskák jobban jártak: szerethetőbbek. Ők megértőek velem, és én is megértőbb vagyok velük. Talán mert ők nem beszélnek, csak jönnek, és kedvesen dorombolnak...