Hírek

2016.02.27. 19:45

A negyvennapos nagyböjt nem csak étkezési szabályokat, a mértékletesség gyakorlását jelenti

Böjtölni nem kizárólag az étkezés korlátozásával lehet - van szóböjt és indulatböjt is. Ez most az elcsendesülés időszaka. Mindenki számot vet saját eltévelyedéseivel, mulasztásaival, el nem végzett feladataival.

Buthy Lilla

A lényegét veszíti el a böjt, ha nyilvánosan beszélünk róla - mondta nem egy, de legalább tíz ember, akiket arra kértünk, mondják el, hogyan telnek mindennapjaik a húsvétra felkészítő negyven napban. Tervem szerint egy hívő családnál töltött este után mutattam volna be, mit jelent a böjt családon belül az egyes korosztályoknál. Elutasításuk nagyon egységes volt.

Azt pontosan tudjuk, hogy az ételek mérséklése, a világi dolgokról való lemondás, a tartózkodás a zajos eseményektől, roppant leegyszerűsítése a böjti napoknak. A beszélgetésekből határozottan az derült ki, hogy a keresztények a táplálkozás korlátozását aprócska momentumnak tekintik, szinte csak formalitásnak.

A böjt számukra azzal teljesedik ki, hogy ezekben a napokban többet foglalkoznak azokkal a dolgokkal, amiket máskor elhanyagolnak. Test helyett a lélekkel, pillanatnyi teendők helyett a hosszú távú, sőt örökkévaló igazságokkal. A keresztény ember a böjtben lemond saját szórakozásáról, az élvezetekről, ehelyett másoknak szerez örömöt vagy ad segítséget.

Jézus a hegyi beszédben a sajátos feladatok között említi az adakozást, az imádkozást, a megbocsátást és a böjtölést. Mind-ezek egységére kell törekedni, de a tanítás szerint nem kizárólag csak ezekben az időkben. A böjttől valójában a szellem megtisztulását várják, hogy befogadóvá váljanak a spirituális iránymutatás iránt. Volt, aki panaszkodásmentes napokat hirdetett.

Ezek azonban nem fogadalmak, sokkal inkább fel-ajánlások. S milyen jó ezeket negyven napon keresztül végigvinni.

Mert aki végigcsinálja, megszokja. Éppen ezért a hívő ember számára a böjt lényege: a lehető legváltozatosabb módon a lélek felemelése.

Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve a torkos csütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket. A zsíros edényeket lúggal elmosták, és ezután már csak növényi olajjal főztek. Fotó: Fortepan

Lukács László néprajzkutatóval is a nagyböjtről beszélgettünk. Elmondta, régen is önmegtartóztatást gyakoroltak az emberek, ugyanúgy, mint az általunk megkérdezett családok, de mégis másképp. Voltak, akik olyannyira szigorúan vették, hogy negyven napig napjában csak egyszer ettek... Ma a római katolikus egyház csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő hústilalmat, szigorú böjtöt, ami annyit tesz, hogy a hús elhagyása mellett egy nap csak háromszori étkezés megengedett, és csak egy alkalommal szabad jóllakni.

- Eredetileg minden pénteken, szombaton és szerdán, de volt úgy, hogy még hétfőn is böjtöltek az emberek. A különböző zsinati határozatok enyhítettek ezen, de csak a nyugati egyházban. A péntekeket jócselekedetekkel ki lehet váltani - kezdte a néprajzkutató. A böjti ételek általában zsír nélküli ételek voltak. Nagypénteken hagyományosan aszaléklevest ettek aszalt gyümölcsből és mákos tésztát. De elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú leves is.

- Az ország sok vidékén még a múlt század második felében, a századfordulón is szokásban volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán lúggal elsikálták, s ezután már csak növényi olajjal főztek - tette hozzá. A néprajzkutató elmondta, a görög katolikusok anno nem csak a húst hagyták el, hanem a tejet és minden tejterméket is, csak halat és növényi eredetű ételt ettek. Volt, aki valóságosan negyvennapi böjtöt fogadott, és csak napi egyszer evett. Maximum három szem búzát rágott el napközben, és vizet ivott rá. A papok mondták is, aki meghal a negyvennapos böjt miatt, nem temetik el.

A böjti időszak végéig pár kivételtől eltekintve tilos volt a dalolás, a fütyülés, a nyilvános tánc, a zajos muzsikaszó. Ilyen kivétel a torkos csütörtökhöz fűződő népszokás, a cigánybál, ami Fehérváron, Bodajkon és Dunapentelén is szokásban volt. A farsangi időszakban folyamatosan zenéltek, „forgalomban voltak". Ebből éltek. Aztán, amikor mások már nem mulattak, ők rendeztek bált. Legfőbb látványossága az volt, amikor jelképesen eltemették a nagybőgőt. Ezután már nem voltak mulatságok. A zene nélküli, önmegtartóztató, csendes böjti időszakot a fiatalok viselték nehezebben, de erre is találtak megoldást. A lányok sok esetben még a templom-udvaron is összeálltak és karikázót jártak, körtáncot a saját énekükre. A fiúk pedig a szérűben építettek körhintát. A tavasz közeledtével, a szigorú negyven nap vége felé már ilyen játékokat játszottak.

Ma a nagyböjt már kevésbé szól arról, hogy együnk-e húst vagy sem. A szigorú étkezési szabályok helyett ma inkább a böjt „valódi" értelmét hangsúlyozzák. Az önmegtartóztatással le lehet mondani a chipsről, a kóláról, a tévézésről, a számítógépes játékokról, a kedvenc csokoládénkról, a cigarettáról és az alkoholról is. Egy édesanya mesélte, hogy nyolcéves kislánya a csokira szánt zsebpénzéből egy gyakran nélkülöző osztálytársának füzetet vett. S hogy az adakozás jó érzésén túl mi ennek a kedves gesztusnak az értelme? Az édesanyja ezt így magyarázta: - Az adakozás is böjti cselekedet, az életünket jellemző egyoldalúságnak a csökkentése. Hiszen manapság sokkal többet törődünk magunkkal, mint másokkal. Így az egyensúly helyreáll - fogalmazott. - Ez egy terápia is, ami mindenkinek használ. A lemondással nem csak érdemet lehet szerezni Istennél. Az átadással az ember nem hiányt ébreszt magában, hanem éppen jót tesz vele magának, mert adakozásával nemcsak máson segít, de lelkileg maga is gazdagodik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!