A radiátor lezárva, a költségosztón mégis szaporodnak az egységek...

– A fűtésszezon kezdete óta „csillag” állásban, azaz a nullán van a hálószobai radiátorom termosztatikus szelepe, ehhez képest októberre (melegvízzel együtt) huszonkétezer forintnál is nagyobb számlát kaptam. Ekkor néztem meg a költségmegosztót, amin megdöbbentő módon már 148 fogyasztási egység állt! Vajon miként lehet ez, amikor a radiátor nem fűtött? – kereste meg lapunkat panaszával a Gáz utcában lakó Liptai Klára, aki, okulva a történtekből, most úgy döntött, ennek a radiátornak is elzárja az alsó szelepét, mint ahogyan a többinél már korábban megtette.

– A házban tudomásom szerint többen is olajradiátorral próbálnak meleget csiholni, mert félnek attól, hogy ha eltekerik a radiátorok szelepét mondjuk kettes-hármas állásba és a költségmegosztó elkezdi mérni az egységeket, akkor horrorisztikus számlát kapnak majd, mert a többiek nem fűtenek (így az ő készülékeiken nem is lesznek egységek). Gondoljunk bele, októberre, egy radiátorra fizettem 22 ezer forintot, amikor napokon át 18-20 fok volt kint. Mekkora lesz a novemberi számlám ezek után? – teszi fel a kérdést panaszosunk, aki szerint nem elég, hogy fáznak, hozzá ekkora számlák jönnek. Szerinte mindezek miatt jogos az a félelem, ami a panelházak lakóiban a szelepek megnyitásával kapcsolatban egyre inkább él.

– Képtelenségnek tartom, hogy egy elzárt szelepű radiátoron lévő megosztó két hónap alatt ennyi egységet mutasson. Vagy nem volt elzárva a szelep, vagy esetleg valamilyen kosz szorult a szeleptányér alá és emiatt a szelep nem tud lezárni, azaz valamennyi melegvíz mégiscsak jut a radiátorba. Érdemes lenne ezt egy szakemberrel megnézetni! – mondta megkeresésünkre a problémával kapcsolatban Tófalvi György, az épületben működő rádiós költségmegosztókat felszerelő Techem Kft. ügyvezetője.

– Több helyen észrevettük azt a tendenciát, hogy amíg néhány éve mondjuk tízezer egységet mutattak összesen egy év alatt egy lakóépület költségmegosztói, addig most alig négy-ötezer az elfogyasztott egységek száma, a ház összes hőmennyiségfogyasztása viszont tíz százalékkal nőtt. Ez azt eredményezi, hogy amíg egy költségmegosztó egység díja régen 20-30 forint volt, ez most a sokszorosa lehet. Ennek oka, hogy sok helyen sajnos úgy akarják a lakók a fűtést megoldani, hogy a hőközpontból kilépő víz hőfokát magasabbra állíttatják, így a forró csövekről adódik át a meleg a lakásokba, a radiátorokat viszont nem használják – osztotta meg tapasztalatait Tófalvi György, aki szerint ha a kilépő melegvíz hőfokát az épületek alacsonyabbra állíttatnák és mindenki megnyitná az elzárt radiátorát legalább egy kicsit, akkor az egy főre jutó fogyasztás kevesebb lenne és a lakásokban is melegebb lenne, hiszen végre a radiátorok bordái is adnának át hőt a lakásnak.

Visszatérve az ominózus lezárt radiátor fogyasztására, a költségmegosztós cég vezetője szerint egycsöves fűtés rendszereknél (ilyen a panelok többsége), amennyiben az alsó szelep nincs lezárva, az átkötő vezetékszakaszból kevés melegvíz cirkulálhat a radiátorba. Ettől az némileg felmelegszik, ezt kézzel nehéz érezni, de a költségmegosztó ilyenkor, jogosan, mérhet. A kérdés csak az, mikor lesz végre meleg a lakásokban?

Jegyzet

Róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet: ha kettes-hármas fokozatra állítják a panelházak lakói azt a nyomorult termosztatikus szelepet, akkor talán még meleg is lesz a lakásukban. Meg a szomszédéban is. Merthogy bizony működik az „átfűtés” jelensége: ezek a házak negyven-ötven évvel ezelőtt nem az egyéni „tekergetések” kiszámíthatatlan játékára lettek optimalizálva, hanem arra, hogy mindenhol, egyenletesen fűtve legyenek. Hogy az épület egésze ne hűljön ki. De most az emberek egymást lesik: vajon ki az, aki mer „tekergetni” és ki az, aki „csőről fűt”? Ez a téma a lépcsőházak susmogásaiban, a liftben, no meg otthon, a hideg lakás hideg falai között. És erről nem a lakók tehetnek. Mert ki lenne képes „gálánsan” maximumra tekerni a tekerendőt, amikor ott van mögötte az elmúlt hónapok tapasztalata: ha nagyon tekerek, bizony nagyon fizetek? Így hát marad a hideg, maradnak az ellentétek. Vajon kinek jó ez így? Jól van ez így?