A romboló beleharapott a toronyba - Éjjel elkezdték bontani a székesfehérvári vasútállomás állítótornyát

Éjjel fél egy körül értem a vasútállomáshoz, hogy megörökítsem a bontási munka kezdetét. a sötét utcán csak Csutiné Schleer Erzsébet álldogált, ő az a neves városvédő építész aki a végsőkig küzdött a torony megmentése érdekében.

Azonnal megtudtam, a munka csak kettő óra körül kezdődik. Előtte a torony tövében lévő vágányokat takarják le régi vasúti talpfákkal, hogy megóvják a törmelékektől. Egyszer csak háromnegyed kettő körül elcsendesült a környék, a munkások eltűntek. A munkaterület beléptető kapujánál megjelent egy alacsony, vékony testalkatú férfi akinek munkavédelmi kabátjának hátán csak egy szó állt: "Romboló" Belépése után gyors és izgatott léptekkel haladt, közben fel, fel nézett a toronyra. Néhány tíz méter múlva odaért a hatalmas lánctalpakon nyugvó hidraulikus gémmel ellátott bontó monstrumhoz. Pontosan 02:00 órakor az éjszaka csendjében felmorajlott a gépóriás motorja, és a gém a tizenhat méter magas állítótorony fölé emelkedett. Gigantikus fém állkapcsát a toronyba vájta. A bontás megkezdődött.

Torony, mi küzdöttünk érted

Szerdán éjféltől teljes vágányzárat rendeltek el a vasútállomáson, ahol már hajnali kettőkor nekiláttak a II. számú torony elpusztításának.

Mi is sejtettük, hogy nem várják meg a reggelt. Ezért fotós kollégánk már éjjel kiment a vasútállomáshoz, hogy megörökítse a bontási munka kezdetét. A sötétbe burkolózott utcán találkozott a neves városvédő építésszel, aki több fórumon is szót emelt a torony megmentéséért, levélben kért segítséget ismert politikusoktól. Csutiné Schleer Erzsébet is látni akarta, miként pusztítják el a 63 évig szolgáló, különleges vasúti irányítótornyot, amely Rimanóczy Gyula Ybl-díjas építész tervei alapján épült, 1954-ben. Ez Magyarország első és egyetlen áthidalásos szerkezetű, két lábon álló vasúti tornya. Pontosabban: csak volt. Tegnap éjfél után először letakarták a torony tövében a vágányokat régi talpfákkal, hogy megóvják a törmelékektől. Majd háromnegyed kettő körül megjelent egy alacsony, vékony férfi, munkavédelmi kabátján ezzel a felirattal: „romboló”. Ő irányította ugyanis a hatalmas szerkezetet, amelynek motorja hajnali kettőkor felmorajlott. A szerkezet az állítótorony fölé emelkedett, és fém állkapcsát a toronyba vájta...

Egy kicsit csalódottnak láttam szerda reggel az állomáson gyülekező toronybúcsúztatókat. Az interneten szerveződött Rimanóczy Gyula irányítótorony emlékcsoport korábban tüntetést is fontolgatott, ám végül a közösség tagjai belátták: a döntéshozók nem állnak melléjük, a torony pusztulásra van ítélve. Ezután inkább megemlékezést szerveztek a közösségi oldalon. Ugyanakkor többen azt remélték, május 11-én reggel 9-kor még épségben találják az unikális épületet, amely évtizedeken át – szinte az utolsó pillanatig – szolgálta a vasútat, a forgalomirányítást, egyúttal a székesfehérvári pályaudvar különleges jelképe volt.

A bontógép azonban egy pillanatra sem hagyta abba a a munkát. A szervezők, az emlékcsoport nevében – a szerkezet zúgását túlkiabálva –, Sárvári Zoltán elmondta, hiába próbálkoztak felhívni a figyelmet erre a különleges értékre, a civil tiltakozás nem vezetett eredményre. A felújításért felelős – a torony bontását kezdetektől szorgalmazó – Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) álláspontját nem sikerült megváltoztatni. Nagyon szomorú kép, ami elénk tárul – tette hozzá –, mégis jegyezzük meg ezt a napot! Legyen ezután május 11-e a különleges torony és tervezőjének emléknapja.

„Viszlát torony, mi küzdöttünk érted” – saját versét szavalta el Varga Éva Júlia. A szervezők azt remélték, a mozdonyok kürtje is megszólal – ám ez elmaradt. Viszont Hergovics Gábor gyönyörűen játszotta el trombitán az Il silenziót, miközben a mintegy 40 emlékező az egyre jobban „fogyó” toronyra révedt az állomás kerítésénél. Többen meg is örökítették a csúfos látványt, amint a bontószerkezet újra és újra kicsíp az épületből egy-egy darabot. Ezután bárki szólhatott, megoszthatta érzéseit, gondolatait a búcsúzókkal.

Volt, aki arról beszélt: felháborító az az eljárás, ahogyan szinte suttyomban végzik el a bontást. Szerinte a NIF csak azért kérte, hogy ismételjék meg a műemlékvédők a helyszíni szemlét, hogy húzza az időt, és a május közepére tervezett helyszíni bejárás előtt lebontassa az épületet, mielőtt műemlékké nyilváníthatnák. Esélyt sem

adtak tehát a Forster központ szakembereinek, hogy megvizsgálják az épületet.

Akadt, aki pedig arra figyelmeztetett, Rimanóczy Gyula Ybl-díjas tervezőnek nincs szerencséje Székesfehérvárral, hiszen eddig a város minden általa tervezett épületről lemondott. Az állítóközpont volt az utolsó

Rimanóczy-épület. A torony megmentése ugyan nem sikerült, de – figyelmeztetett a szónok – a civil kurázsinak, a tiltakozásnak igenis lehet eredménye, ha ennél jóval bátrabb és hangosabb.