Különleges helyszínek és izgalmas történetek a múzeumok éjszakáján

Az idén a titok volt a Múzeumok Éjszakája témája Fehérváron, a programok helyszínei és kínálói próbáltak mindent erre felfűzni. A Szent István Király Múzeum udvarán például lerántották a leplet arról, hogy milyen volt az egykori haditechnika és a hadviselés módszere. Pontosabban már a Fő utcán is, mert egy török ruhába öltözött hagyományőrző mordályával roppant hangosakat lőtt a levegőbe így invitálván a programra a járókelőket... Az udvarban aztán az avarok katonai szokásait is megismerhettük. Íjaikat, súlyos kardjukat, sisakjukat, vértjüket. Egy kisfiú ügyesen lődözgette nyílveszőit a céltáblába. A siófoki Avarkori Életmódrekonstrukciós és Kulturális Egyesület, a fehérvári Borostyánkő Hagyományőrző Egyesület és a tatai Gölbasi Vitézei tartották a bemutatót.

Eközben a Fekete Sas Patikamúzeumban Szima Viktória tartott tárlatvezetést, megismertetve a látogatókat A növények országa című kiállítással, de mesélt a patikamúzeum históriájáról is. A közönség számára olyan titkokra is fény derülhetett, hogy kitől származik a nedvkórtan elmélete... Közben meg is szagolhattuk egyik-másik patikaszert, sőt a habcsókból amit a keserű szerekhez mellékelt egykor a patikus eszegettünk is.

Az Országszászló téri múzeumban töprengő gyerekarcokra lettünk figyelmesek, hiszen a múzeumpedagógiai program résztvevői épp a játékos feladványt oldották meg Rosta Helga elmondta: a fiúk és lányok a jövőből, a 2175. esztendőből érkeztek, és a 2015. évet tanulmányozzák. Az a feladatuk, hogy azonosítsanak néhány 2015-ös tárgyat, határozzák meg, mire szolgált egykor. Nos, nem irigyeltük a kutatókat: a kvircedlisütő-formát és a tejhabosítót még csak-csak felismertük, de akadt néhány tárgy, amit mi sem tudtunk azonosítani, pedig azt hittük, jól ismerjük a 2010-es éveket.

Az emeleten hosszan időztünk, Izinger Katalin művészettörténész sok izgalmas adalékkal szolgált a Pilinszky és Fehérvár című kiállításban. Sok szó esett arról, milyen kapcsolat fűzte Pilinszky Jánost a 20. századi képzőművészet legjelesebb alkotóihoz Megismertük egyik-másik Pilinszky-vers eredetét, születésének körülményeit is. Ha van értelme a múzeumok éjszakájának, hát éppen ez: egycsomó izgalmas adalékkal szolgálhat. Ebbéli hitünkben megerősített minket Szűcs Erzsébet igazgató is, a városi képtárban. Ő még az állandó kiállítás ismert tárgyairól is képes volt olyan háttérrel szolgálni, ami eddig titokban maradt. Ki gondolta volna, hogy Orbán Dezső 1908-as festménye hátoldalán szerepel egy másik munka is: egy női akt. Az alkotó spórolt a vászonnal: a kevésbé fontos mű, az akt hátoldalára készítette el Charentoni táj című remeklést. De az is kiderült, hogy Márffy Ödön Női arcképe mellett hibás a magyarázó szöveg: a portré valójában Vonyicát ábrázolja, aki Márffy feleségének Boncza Bertának Csinszkának volt a társalkodónője.

A Kossuth udvarban verklimuzsikát hallgattunk, gyönyörködtünk egy régi velocipéd bizarr formájában. Kovács Jenő órásmester gyűjteménye sokakat vonzott, sötétedés után pedig Benkő Andrea és Sohonyai Edit filmjéből kiderült, miféle titkokat őriz a Kossuth udvar. Felidézték azoknak a mesterembereknek az alakját is, akik kötődtek az udvarhoz, és szakértelmüket máig emlegetik...