2015.11.30. 20:15
Koppánynak csupán 3 napot jósoltak, ma már iskolába jár
Gánt – Születésekor, tekintettel halmozott sérüléseire, három napot jósoltak neki az orvosok. Ma hétéves, iskolás és szülei a szívműtétje évfordulóján is gyertyát gyújtanak egy tortán. Így aztán persze hétfőn is.
Csordás Koppány megszületett és azzal adták oda az anyukájának: három nap, több nem nagyon, ne is élje bele magát, Szilvia.
A köldökzsinórban méhen belül leállt a keringés, a károsodás a baba sok szervét érintette, összefoglalóan multiplex fejlődési rendellenességgel érkezett a világra.
A legjobb, ha már haza sem viszik.
Most pedig ott ülünk Csordásék apró, Gánt-gránási konténerházában, amit saját maguk bővítgettek az elmúlt években, így most már kétszobás, ott ülünk, Koppány jön-megy és a játékait mutatja nekünk, az öccse, Farkas pedig kisbolygóként kering körülöttünk. Koppány fején készülék, a koponyacsonton keletkező rezgéseket mindkét fülben érzékelhetőre alakítja át. És Koppány beszél. Ő. Akinek hét éve három napot adtak.
– Olyan, mintha gyerektestben élő öregember lenne. A csípőcsontja tele van repedésekkel, törésekkel és azt sem tudjuk, mi van, mi lesz a fejében – mondják a szülei.
Koppány és egészséges óvodás öccse, Farkas – akik nagyokat tudnak verekedni, de mindig megvédik egymást, ha a másik bajba kerül
A csípőcsont és az agy a nagy lutri: előbbi akár fél év múlva is törhet-zúzódhat a terheléstől, utóbbiban pedig daganatok alakultak ki, amelyek az orvostudomány szerint epileptikus rohamokat feltételeznének. Csakhogy Koppánynál eddig sem alakult semmi a tudomány, vagy a várakozások szerint. Nagyon akart élni és életben is maradt. Fejlődni, mozogni akart, és mozog. Közösségi gyermek szeretett volna lenni, látni, tapasztalni – szülei olyan sok helyre viszik, amennyi csak belefér a szűkös, nagyon szűkös családi költségvetésbe. A Koppány útja Alapítványnak ugyanis pontosan két állandó támogatója van jelenleg, s az apa, Laci, kiváltotta az őstermelői igazolványt, belekezdtek a fürjtartásba, hogy hatszámjegyűre tornásszák a havi bevételüket és fizetni tudják belőle Koppány kezeléseit.
Kopi most hetente kétszer jár Fehérvárra iskolába. Elsős. Tanul számolgatni, ismerkedik a betűkkel, édesanyjával otthon rajzol, apukájával sokat autózik, az ablakon át szemléli az elsuhanó tájat, néha a kormányhoz ül. Olyan, mint minden gyerek.
– Ha elmegyünk egy játszótérre, nem fogadják be az egészséges gyerekek – cáfol rá az utolsó gondolatra Szilvia. – Vannak ezek a furcsa kis kinövések a fülén, emiatt ufónak szokták nézni, nem engedik fel a mászókára. Ilyenkor jön Farkas és mint egy kis tank, még a nagyfiúknak is nekimegy, hogy megvédje Koppányt. A kinövéseket meg lehetne műteni, de az megint altatásos műtétek sorozata, újabb terhelés a szervezetének.
És Koppányra még nem csak ez a műtét várna a sok közül. Már nincs gyomorszondája, önállóan táplálkozik, de a szondás időszakban a felbukott gyomorsav tönkretette több fogát, s ezeket is csak altatásban tudták Budapesten helyrehozni. (Amúgy gyakorlatilag nem lehet fogorvost találni, aki vállalná halmozottan sérült gyermek fogászati kezelését.)
Koppány állapotában sok a javulás, de van, ami most rosszabb. Műteni kellene a fütyit, hogy szabályosan menjen a pisilés, a koponyát, a csípőt... És neki nem csak szívszületésnapja van a szívműtétjére emlékezve, hogy öt és fél órán át hibernált állapotban gépek tartották életben, de a veseműtétje évfordulóján, februárban is szokott kapni egy apró meglepetést. Odajön hozzám és mosolyogva beül az ölembe. Elkezdjük tologatni a kisautót.