Afrika, egyetlen estébe sűrítve

Afrika érdekes. És Németh Laci is érdekes ember. Van egy amolyan fapofa-humora, hogy elkezdi a mondatot nagy komolyan, de a végére dőlsz a röhögéstől. Afrika, a keramikus Laci, meg mindezek kombinációja - össze is jöttek az érdeklődők szép számmal november első estéjén a Paraba kultúrkocsmában, ahol Németh Laci diavetítéses előadást tartott akrikai élményeiről. Sok száz képből szelektálta össze ez a jó kis estét.

Pedig Afrikát nehéz egyetlen alkalomba sűríteni. Az idő is máshogyan alakul arrafelé. Például: a fehérvári keramikus elhatározza, hogy önkéntes lesz, a majdnem-isten-háta-mögötti, feketék lakta kisvárosban bútorokat készít az iskolának és egy kerámiastúdiót is berendez, ahol majd a gyerekekkel foglalkozik. Minderre úgy nyolc hónapot szán, aztán majdnem negyedévvel a tervezett érkezés előtt egyszercsak mégis megjelenik Fehérváron. Úgy tűnt, nekem fontosabb volt az ott létem, mint a gambiaiaknak, ez van - legyintett kérdő tekintetemre kissé szomorkásan.

Nézi az ember a gambiai Gunjurban készült felvételeket és valami furcsa izgalom szállja meg. Hogy egynémely dolog mennyire hihetetlen. Hogy az iskolaigazgató arrafelé ölében laptopjával kint ül a ház előtt a földön, de hátát a düledező vályognak veti - a feje felett pedig tányérantennák. Csupa ellentmondás ez az ország. Szervezett szemétszállítás (pláne szelektív rendszer!) egyáltalán nincs, gondolná a naiv európai, akkor biztos nem is szemetelnek, naná, miért akarnának maguk körül mocskot? Csakhogy a házak falát graffitik lepik el, s az oda érkező fehérvári keramikus hónapokig az ágyából párolgó bűzre alszik el, a kékre festett budin fészkelődik, s kerülgeti a szemetet.

Laci csuklóján érdekes bőr ékszer. Nyunyu. Egy afrikai sámán adta a belerejtett szöveget, amely hitük szerint mindentől megvédi viselőjét. Nem fogja a golyó, nem késelhetik meg (viszont, ha az ellenfél nyunyuja erősebb, magasabb szintű, akkor oda a védelem), még fogamzásgátlónak is jó a megbabonázott karkötő, viselik is Gambia-szerte a népek, de mégsem jó  a hatásfoka, mivel a 7-8 gyerekes família igencsak általános. A népes gyülekezetben szinte havonta van névadó, aminek ürügyén össze lehet jönni enni,  babobab dzsúzt inni, táncolni.

A fehér, európai keramikus hihetetlenül népszerű lesz a gambiai diszkóban és az afrikai lányok nem szégyellősek. Otthonról színes, lebernyeges klepetusaikban indulnak el, aztán a szórakozóhely előtt előtűnnek a falatnyi miniszoknyák, feszülős topok. A lányok hétköznap esetleg a piacon pucolják a legyekkel lepett halakat, vagy  áram híján  faszenes vasalóikat lóbálják a ruhakupac felett. A gyerekek pedig nekifeszülnek a sárga műanyag kannákkal megpakolt szamaras kordéknak, hogy hazatolják a család napi vízszükségletét.
A fehérvári keramikus pedig elrakja fotómasináját és repülőre száll, hogy hazaérve diafelvételeken mutathassa meg, nem is olyan rossz a meleg víz, a fűtés, az áram, a szélessáv  - egyszóval, amit megszoktunk mi itt, ezen a mi 47. szélességi fokunkon.