Állandó kutyaugattatás és otthagyott ürülék borzolja a kedélyeket a városban

Több kilót szedtünk össze Nyakas Gábor kutyakiképzővel fél óra alatt az egyik népszerű helyen, pedig a feltételek adottak ahhoz, hogy mindenki eltakarítsa maga után az eredményt.

A fotón jól látszik: ahol kutyagumi volt, oda most műanyag poharakat tettünk. A kutyakiképző hetvenet számolt össze. Van még hova fejlődni tehát, ahogy abban is, hogy nem ugattatjuk a kutyát ott, ahol mások is élnek. A két véglet, a kutyautálók és az együttélés szabályaira fittyet hányó kutyások közti szakadék sem csökkent.

Nyakas Gábor több kiló kutyagumit szedett össze fél óra alatt az egyik népszerű futtatóban. A háttérben jól látszik a "tett" helyszíne: hetven poharat tett oda, ahol ott felejtett ürüléket talált

Kutyás és kutyás közt nagy különbségek vannak, amelyek közül a legszembetűnőbb az, amikor az állattartó fittyet hány az együttélés szabályaira. Sokak fájó pontja a fel nem szedett kutyaürülék, amelynek eltüntetése nem joga, hanem kutya kötelessége a gazdának. És most ne hangsúlyozzuk azokat a helyzeteket, amikor az ember kifogy a kutyazacskóból, és kényszeredetten otthagyja (akár időlegesen) a végterméket, mert most nem róluk van szó. Hanem azokról, akik rendszeresen nem vesznek tudomást a nagydologról, amit az állat otthagy. Bántja ez azokat a kutyásokat, akik egyébként összeszedik a kutyakakit, mert ezáltal róluk is véleményt alkotnak az ellendrukkerek, és bántja ez azokat is, akik szeretnének anélkül végigmenni az utcán, a fűben, hogy tartaniuk kellene a kellemetlen szerencsétől. Több olvasói panasz is érkezett a témában szerkesztőségünkbe, amely ezzel – is – kapcsolatos. Mert a másik jellemző „tünet” a kiabálás, játéknak felfogott kutyaugattatás a társasházak tövében, ahol még sok ezer ember próbál élni.

Nagy kutyás a fehérvári Fruzsina is, aki sok gazdihoz hasonlóan tapasztalja: egyre kevesebb a városi kutyazacskó., ezért ő vásárol inkább, hogy lehetőleg mindig legyen nála. S nem egyszer jelezte m ár más kutyásnak, hogy illik összeszedni a gumit...

Az egyik panaszos szépen leírja tapasztalatait: „belváros közeli kutyafuttató szomszédságában lakunk. Reggelente 5-kor arra ébredünk, hogy a tisztelt kutyatulajdonosok elviselhetetlen hangoskodással futtatják a család kedvenceit ” Az olvasó még megemlíti, hogy a fitnesz téren is elvégzik a dolgukat az ebek, de siet hozzátenni: „Én nem az állatot nem szeretem, hanem az ilyen felfogású gazdát Ott végeztetik a kutyák szükségleteit, hogy vigyem oda az unokát a fűbe játszani, labdázni, tollasozni? Nem tudom, mi lenne a megoldás, de valamit tenni kellene.” Persze a kutyát nem tartók között is akad, aki már az állat látványától rosszul van, tegyük hozzá. Ám amióta több elkerített kutyafuttató is a gazdik és kedvenceik rendelkezésére áll, a kutyakaki otthagyása koncentráltan érvényesül. Ezt mutatta meg Nyakas Gábor kutyakiképző is, aki a feol.hu-val karöltve kísérletet végzett: az egyik népszerű futtatóban elkezdte összeszedni az ott felejtett végterméket. Szép nagy vödörnyi kerekedett belőle.

– A „legszebb” az egészben az, hogy a legtöbb kutyagumi vélhetően nem is volt egészséges – összegzi tapasztalatait a kutyakiképző, aki évek óta tart előadásokat a kulturált kutyatartás szabályairól, de mostanra azt mondja: lehet, hogy tényleg büntetni kellene, hogy történjen változás.

– Vannak, akik másból nem értenek – mondja. A feltételek ugyanis adottak. A megyeszékhelyen rendszeresen ürített konténer van, gyakran zacskó is (de ha nincs, akkor oldja meg a gazdi!), itt már tényleg a z állattartón múlik, hogy rendben tartja-e a környezetét vagy sem. – Aki belelép, az terjeszti az esetleges betegségeket is. Kisgyerekre, másik kutyára egyaránt. Erre kellene, hogy gondoljon az, aki ott felejti...

Szerintem

Sosem értettem, miért ciki vagy gusztustalan összeszedni a kutyagumit, de egyet már megtanultam: nem alkotok véleményt abból, ha valakiről azt látom, ott hagyja a fűben. Murphy ugyanis rendszeresen lesben áll az egyébként a tisztaságra kínosan ügyelő gazdáknál is. Elfogy a zacskó, elvész a fűben az eredmény... Azt viszont nehezen viselem én is, amikor a téren ugattatja valaki a kutyáját, mondván, otthon úgyis csendben kell lenni. Ahogy a lesben álló kutyautálókat sem viselem jól, akik már attól is kiakadnak, ha az állat pisil. Együtt kell élnünk, könyörgöm.