Álmában utasokat számol

Két évvel ezelőtt sokként élte meg a magyar közvélemény az egyetlen nemzeti légitársaság dicstelen kivéreztetését, majd végkimúlását. Az évtizedekig ott dolgozó, magasan képzett szakemberek akkor talán még nem sejtették, milyen nehézségek elé néznek, hogyan fog tudni elhelyezkedni hirtelen ennyi pilóta, repülésirányító és persze stewardess. A sokak által korábban olyannyira irigyelt, vágyott életmódra ma már csak emlékezhetnek azok, akiknek megadatott. Böröndi Mária közel három évtizedig dolgozott a magyar légitársaságnál, erről is mesélt többek között a Hétköznapok Akadémiája sorozatban.

Azt mondja, a kétéves végtörténet még mindig érdekli, izgatja az embereket: olyan történet ez, amely talán sosem kopik ki kollektív tudatunkból. Hiszen volt egyszer egy légitársaság...

– Véletlenül kerültem 21 évesen a Malévhoz – eleveníti fel a saját történetét a Budapesten élő Mária. – Külkereskedelmi vonalon dolgoztam, a barátnőm nevezett be egy akkor induló lehetőségre: földi személyzeti állásokra kerestek embereket. Nekem, a vidékről, Fertődről a fővárosba került lánynak már az új életközeg is hallatlan nagy újdonságot jelentett, hát még mikor kiderült: bekerültem a Malévhoz, jegykezelőnek. Ez rövidebb tanfolyam volt a jegy-eladóhoz képest, és a repüléssel is kecsegtetett. Akkoriban még szabály volt, hogy a levegőbe valaki csak kétéves földi szolgálat után kerülhet, de 1988 tavaszán végre eljött a nagy nap: jól emlékszem, egy Tupoljev 134-essel repültem először, az úti cél Szófia volt.

Mária egészen 2012 februárjáig dolgozott légiutas-kísérőként, tulajdonképpen csak a fia születését követő 19 hónapban nem állt Malév-kötelékben, de eközben is képezte magát, szakmai „frissítő” vizsgákat tett. Az utolsó hat éve úgynevezett VIP, vagyis kiemelt jelentőségű és kormányzati utasok kísérésével telt.

Böröndi Mária (jobbra) 27 év szakmai tapasztalattal a háta mögött egy közeli szakmára nyergel át manapság: protokollosnak képezte át magát. Erről és a megélt élményekről mesélt hallgatóságának és a vele beszélgető Dávid Erzsébetnek a napokban Székesfehérváron (FOTÓ: TÓSOKI ATTILA)

– Kísértem szinte mindenkit a politikustól a híres színészen keresztül hazánk legnevesebb sportolójáig... Ha egyetlen emlékezetes személyiséget kellene kiemelnem, akkor talán Gorbacsovot mondanám, aki, bár hivatalos útra érkezett Magyarországra, a születésnapját is ünnepelte egyben, engem pedig nagyon izgatott, hogyan fotózkodhatnék le a híres államférfival. Sopronban végeztem angol–orosz szakon, így magamban gyorsan „leporoltam” kicsit az orosztudásomat és megszólítottam a protokollosát. Menjen csak, kérdezze meg az elnök urat – jött a jó tanács. Hát megkérdeztem... Daragaja maja, hát persze, húzott le maga mellé az ülésbe Gorbacsov (tudvalévő, hogy nekünk egyenruhában sosem szabad az utasülésben lennünk), és persze elkészült a közös kép is.

A két évvel ezelőtti hirtelen Malév-csőd sokk és gyász volt a cég dolgozóinak, mondja Mária. Bár több kollégája – főleg pilóták – a Dubaiba tartó légitársaságoknál helyezkedett el, és stewardessekre lecsapott a német Germania légitársaság is, Mária a mai napig nincs állásban. Légiutas-kísérőnek amúgy is leginkább 35 év alattiakat keresnek, de nem is a kora miatt van ez így: ma már jobban szeretne tanítani, átadná a tudását, a majd' három évtized szakmai tapasztalatát. Nem tétlenkedett azonban e két év alatt sem: Szombathelyen másoddiplomát szerzett protokollból, ezzel foglalkozna a legszívesebben a jövőben.

– Az ember persze tudta, hogy a folyamatos költségcsökkentések, leépítések egyszer elvezetnek a végig, de olyan sok mindent megoldottunk önerőből a Malévnál... Ma Zuglóban lakom, a gépek ott húznak el a fejem felett, s olykor tippelgetem, melyik kolléga van a fedélzeten, hány utast vihetnek aznap... Néha még álmomban is ezen, az utaslétszámon gondolkodom...

Hőskor után pereskedés

Ma is figyelemmel kísérik az egykori malévosok az új nemzeti légitársaság alapítására, netán feltámasztására tett kísérleteket, amelyek egyelőre inkább kudarcnak bizonyulnak (lásd: Sólyom Airways). A volt magyar légitársaságnál dolgozók nagy része ma is munkanélküli, és még mindig nem kapták meg a felszámolás után járó végkielégítést, holott néhány ügyben peres eljárás is indult a jogos járandóságokért.