Ami csak a horgolótűn kifért - Időt pénzt és fáradságot nem kímélve dolgoztak a kézművesek

Tavaly alakult egy Facebook csoport azért, hogy a kézimunkás asszonyok eldolgozhassák a maradék anyagaikat. Ez volt a központi motiváció. Tavaly 400 kiló fonalból, 20 ezer munkaóra alatt készült el a nagy mű, aminek aztán közel húsz gyermekotthon négyszáz lakója örülhetett. Idén ezt is túlszárnyalták.

Mindannyian szeretik a fonalak világát és a színek varázsát, a tervezgetést és alkotást. Körülbelül ezer fő az, aki beledolgozott a takaróba, januártól egyre csak gyűltek a négyzetek. A patchwork technika inkább egy varrótechnika, bár erre is mondják, mert ugye darabokból, részekből van összeállítva. Ez az a horgolás, ahogy a nagyi is csinálta: granny square. A nagyi kockás történet lényege, hogy nem kell egy egész takarót magaddal hurcolászni, csak fogsz egy-egy kisebb darabot, és a buszon, várakozás közben, ülve vagy állva, de csinálod. Aztán összerakod, és egyszer egésszé válik.

- Tavaly ugye elkészült a hitelesített 625 négyzetméternyi takaró, azt gondoltuk, ha idén ráteszünk egy lapáttal, akkor a 400 helyett most lehet ebből akár 500 takaró is. Ezzel szemben idén több mint a háromszorosát készítettük el, így körülbelül 1500 gyermeknek tudunk majd takarót adományozni. Olyan bentlakásos helyre kerülnek, ahol nincs ott a gyermek mellett az édesanya vagy a nagymama, aki horgolni tudna nekik - mondta a főszervező, Mátyásné Csobán Erika.

Mint mondja, januárban kezdték el és azóta, augusztus végéig csinálták az anyagot. Az utolsó tíz napban felváltva érkeztek az asszonyok a Csákberényi Művelődési Házba, ahol megfeszített munkával horgolták egybe a darabokat.

- Azok értetlenségét nem értem, akik erre rácsodálkoznak. Sokan mondják, mi csak böködünk. De ezért asszonyok buszra, vonatra szállnak, beülnek a kocsiba, eljönnek ide, jó társaságot találnak, a végére pedig még egy életreszóló élményt is kapnak. Embereket mozgattunk egymás felé, szomszédos falvakból és megyékből is. Igaz barátságok születtek. Aranyat ér ez a brigád mesélte az ötletgazda, akinek azért van egy nagy szívfájdalma is:

- A sok hivatal, a sok celeb, a médiának az a része, ahol ezek az értékek elvesztek. Ami itt történik, az kihalófélben van a világban - mondja Erika, aki autodidakta módon tanult meg mindent. Egyszerűen csak szereti, ha készíthet valamit, ami a szívének jó.

- Igazán meleg érzés olyan dolgot hordani, használni, ami így készül, vagy ha a fiamnak takarót adhatok. Amikor a gyerek elalszik, jó érzéssel tölti el az embert, hogy a saját keze munkájával van átkarolva - tette hozzá.

A nap végén kiterítették a takarót a csákberényi focipályán. Mi most kimondjuk szívesen: rekord született. A helyszínen senki nem hitelesítette, mert egyáltalán nem ez a fontos. Nem csak a takarót sikerült egybeforrasztani , emberi kapcsolatokat is.