Amikor a jóindulat nem elég - Az állatotthonokból örökbefogadott eb tartogat meglepetéseket

2016. február 12., 14:30 szerző: S. Töttő Rita fotós: Molnár Artúr
hozzászólás
Székesfehérvár – Nem biztos, hogy a jóindulat elég, amikor menhelyről szeretnénk kutyát örökbe fogadni – hangsúlyozza a kutyatréner, aki szerint sok eb kerül vissza a menhelyekre azért, mert meggondolatlanul vitték haza. Íme a jó tanácsok, amelyekkel mindenki jól jár!
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

– Az állatvédő szervezetekkel folytatott, leginkább rehabilitációs munkám során rendszeresen tapasztalom, milyen szélmalomharcot folytatnak – meséli Győrfi Henriett, fehérvári kutyatréner, akivel a magyar állattartási kultúráról értekezünk. Gyakran a felelőtlen gazdákat okoljuk a dugig telt menhelyekért, amelyek tele vannak leadott, elhagyott állatokkal.

– Ilyenkor a legtöbben mindenféle extrém esetre asszociálnak, de az igazság valójában az, hogy a legtöbb gazdátlan állat olyan gazdiktól érkezik, akiket a jóindulat vagy a „a házhoz kutya kell” hagyománya motivál, de nem mérik fel képességeiket – mondja a menhelyi ebek szocializálásával is foglalkozó tréner, aki szerint ezek a hibák kiküszöbölhetőek lennének, ha egy kis utánajárással, tájékozódással, tudatosabban választanának maguk mellé társat.

A menhelyi kutyák komoly előélettel érkeznek – mondja Győrfi Henriett kutyatréner

– Amikor fajtatiszta kutyát választunk, akkor is érdemes utánajárni, melyik fajta illik a habitusunkhoz, a mindennapi életünkhöz. Kevés idővel rendelkezőknek lassabb, higgadtabb fajtát érdemes választaniuk, kisgyerekes családoknak jó idegrendszerű kedvencet. De fajtákon belül is lehet nagy az eltérés az egyedek között, így a személyes ismerkedés elengedhetetlen egy családi kedvenc kiválasztásánál – szögezi le Henriett. Fokozottan igaz ez, ha menhelyről szeretnénk örökbe fogadni. Fogadjuk meg a tréner jó tanácsát: soha ne a külső jegyek legyenek meghatározóak, hisz a menhelyeken, ahogy a Herosz fehérvári állatotthonában is, jellemzően fellelhető keverék kutyák külsejéből sokszor csak sejtéseink lehetnek arról, hogy milyen fajtákat hordoz magában és még kevesebbet tudunk róla, hogy ezek a fajták milyen szinten dominálnak az állatban. Így külső alapján nem választhatunk jól!

– Ismerkedjünk a számunkra szimpatikus kutyával, menjünk el vele sétálni, nézzük meg, figyel-e ránk, akar-e felénk közeledni. Ha nem figyel, ha nem keresi velünk a kontaktust, inkább keressünk tovább, mert szinte biztos, hogy problémáink adódnak majd a jövőben. Mondjuk el őszintén a menhely dolgozóinak, milyen céllal keresünk kutyát és hallgassuk meg a véleményüket, hisz ők ismerik a kutyákat. Egyáltalán nem biztos, hogy az általunk kinézett kedves arcú kistestű kutyus alkalmas lesz családi környezetbe történő beillesztésre, mert olyan szocializációs hiányosságokkal rendelkezik előéletéből, amit nem vagy csak erőnkön felül tudunk korrigálni. Ahogy az, hogy egy kutya nagytestű nem biztos, hogy alkalmassá teszi ház vagy telepőrző feladatok ellátására – világít rá Győrfi Henriett.

Először tehát mindenképpen fogalmazzuk meg a célt, miért is szeretnénk kutyát örökbe fogadni, majd pedig tájékozódjunk a legkörültekintőbben a kiválasztott kutyusról. Ha a legkisebb jelét is kapjuk, hogy nem ő a legmegfelelőbb választás, akkor mondjunk le róla, hogy ő is megtalálhassa a hozzá illő gazdit és mi is megtalálhassuk a hozzánk igazán illő kutyát.

S. Töttő Rita

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások