Annak, aki tanít, hinnie kell a jövőben

Muck Feri boldog, mert manapság már az is előfordul, hogy a tehetséges gyermekeivel együtt léphet fel. Amikor ő kezdett ismertté válni, túl voltunk már a hatvanas évek nagy lázadásain. A hippikorszak után már nem dübörgött annyira a beat, a dallamosabb, táncolható zenék hódítottak. A funky, a disco stílus kezdte uralni a világot, a szombat esti láz újabb, sajátos szokásokat alakított ki. Hengerelt az ABBA, a Boney M, az Eruption, az Ottawan, CC Catch és sokan mások. Muck Ferencet arról kérdeztük: hogyan emlékszik ő erre a korszakra? Miféle álmokkal indult?

- A hetvenes években - ahogy mondják - szomorú zenész voltam, hiszen elvégeztem a konzervatóriumot, a klasszikus zenei főiskolát. Aztán jelentkeztem a jazz tanszakra, ekkor lettem részese a hazai könnyűzenei életnek. Szaxofonozni akartam, ez a nyolcvanas évek végéig tünetmentesen is működött, sok fellépési lehetőséggel, lemezekkel. Az ifjúság kultúráját intézményesen segítették. Az ORI, az Országos Rendező Iroda mellett tevékenykedett az IRI, az Ifjúsági Rendező Iroda, minden jól működött, a tánczenétől a jazzig mindenféle műfajra volt igény. Az évtized végére beköszöntött a playback divatja, így sok zenésznek megszűnt a munkája. A lemezek piaca is megváltozott, mélypontra került a kiadói tevékenység. Szerencsésnek kellett lenni, meg kellett tanulni az önmenedzselést. Én először Pege Aladárt figyeltem, ő hogyan csinálja, de ma már mindenki hasonlóképpen intézi a dolgait. Persze ami azért alapvető: hogy jó legyen a portéka , mert a semmit nem lehet eladni. Figyelni kell a lehetőségeket, számon tartani a fesztiválokat és aki jól csinálja, ha nem vigyáz, bizony, még akár sikeres is lehet.

Muck Ferenc Fotó: Koppán Viktor

- A te idődben a háromakkordos zenék kora lejárt, összetettebb művek születtek. De a szaxofon még ekkor is kilógott a sorból...

- A három gitár, három akkord jelenségre a nyolcvanas években is volt példa, csak nem olyan sűrűn, mint egy- két évtizeddel korábban. A jazz bekerült a fiatalok életébe a jazz-rock közvetítésével. Hasznos volt ez, mert aki a könnyebb vagy éppen a progresszívebb stílust kedvelte, mindezt megkapta ettől a műfajtól. A szaxofon mindenhol érvényesülhetett, a háromakkordos zenekaroktól a Colosseumig, vagy az If zenekarig, ahol szaxofon és fuvola egyaránt szólt. Nálunk a fuvola meghonosításában Török Ádám teljesített missziót a Mini zenekarral.

- Tíz, tizenöt éve nem sejthettük, hogy a technika robbanásszerű fejlődése meghatározza a zenét. Ez használ vagy árt?

- Együtt kell élni vele! Amikor a magnó megjelent, mindenki el volt keseredve, hogy jaj, most mi lesz, hiszen a lemezt másolni lehet a magnóra, vége lesz a lemezkiadásnak? Mindig voltak technikai újítások, amelyek inkább adtak a zenének és nem elvettek tőle. A letöltések ellen nem lehet mit tenni, biztató, hogy újra divatba jönnek a bakelit lemezek. A zenészlét átalakult, régen a lemezeladásból lehetett támogatni a turnékat, ma meg a turnéból élnek a zenészek. Ebből kell kihozni a legtöbbet, ami a zenész számára jó, mert mindig törheti a fejét az újításokon.

- Neked komoly a múltad, van jelened. De a fiatal zenészeknek milyen lehetőségeik vannak az érvényesülésre?

- A fiatal zenészeknek nehezebb meg könnyebb is, mert a jó tanulási módszerek, könyvek, zenék egy kattintással elérhetők. Az ifjak nagyon magas szinten játszanak, ráadásul sokkal több zenész van most, mint volt régen. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon sok jó iskola van a világban, és bárhova könnyen el lehet jutni. De a lényeget tekintve nincs változás. Tény, a technika, az eszközök változnak, ám amit ki tudnak hozni magukból az
előadóművészek azért, hogy zenélhessenek, az ma is ugyanaz. A magnószalag vagy az mp3 letöltése gondot okozhat, de ezzel tényleg együtt kell élni.

- Az ifjúságod idejében divatos volt a pesszimista No future irányzat. És most? Van jövő?

- Ez olyan, mint a hajdani vicc: azt kutatják a szovjet tudósok, hogy van-e élet a halál előtt...? Az ilyen depressziós gondolatok mindig jelen vannak attól függően, mikor, miként látja az ember a világot. De akinek vannak gyerekei és tanít, annak muszáj hinnie a jövőben, abban, hogy a gyerekei, a tanítványai előtt még simább lesz majd az út. Én is ezért vagyok optimista.