2015.01.02. 15:50
„Anya, segíts, mert nagyon fáj! ”
Pusztaszabolcs - Napok óta szinte csak fekszik fájdalmai miatt Manóka, azaz Harza Márk: a kisfiú nemrég nyerte meg a ParaSzuperSztár versenyt, de vajon mit hoz neki az új év? Édesanyja úgy érzi, egyre nehezebb számára a küzdelem: nem sikerült új lakást találniuk és továbbra is kénytelen a kisfiút cipelni.
Szerettünk volna csupa jó hírről beszámolni a kis Márkkal kapcsolatban. Hiszen úgy tűnt, minden jófelé halad: a végtelenül tehetséges és rokonszenves kisfiú néhány hete megnyerte a ParaSzuperSztár tehetségkutatót, ösztöndíjat ígértek neki és egy elektromos kerekesszéket is kapott. Ám amikor megkerestük édesanyját, Erikát, rossz hírrel fogadott: - Anya, segíts, nagyon fáj! Szörnyű hallani ezt a segélykiáltást, azt, hogy nem tudok segíteni a kisfiamnak. Nem használnak már a fájdalomcsillapítók, így csak az injekció marad. Manó csontjai közé, ami nagyon fájdalmas, szegény nem véletlenül tart tőle - kesereg Erika. Az egyre elviselhetetlenebb fájdalmak miatt december 23-án MR-rel is megvizsgálták Manókát, s ahogy ígérik, a leleteket január elején megküldik Barna Juditnak, a Budai Gyermekkórház főorvosának, Márk kezelőorvosának.
Amikor nem fáj, akkor zongorázik: a kis Márk MR-felvételét hamarosan kiértékeli Barna Judit főorvos. Vajon a műtétek segíthetnének abban, hogy szűnjenek, csökkenjenek a fájdalmai? (Fotó: Házi Péter)
Az Európa-szerte rendkívül ritka csontfejlődési rendelellenességgel született kisfiúnak az ízületei nem simák és fényesek, mint az egészségeseké, hanem olyanok, mint a karfiol: amikor a csípőízület elmozdul, súrlódik, óriási fájdalmat tud okozni. És ez a kín most egyre elviselhetetlenebb. Hogy hogyan tovább?
- Egyre kevesebb az erőm. Egyre nehezebben remélek bármit is. Régóta tudjuk, hogy Manónak csípőprotézisre lenne szüksége, ugyanígy a térdéhez, bokájához is be kéne ültetni valamit. Az orvosok azonban nem véletlenül nem vállalják, hiszen növésben van. Pontosabban sajnos az az igazság, hogy ahogy nő, úgy megy össze. Így aztán nem tudom, mit hallunk majd a főorvos asszonytól - folytatja Erika. Helyzetüket több országos televízió, híradás is bemutatta, mi is többször írtunk róluk, de az anya úgy érzi, minden hiába volt: a házat, ahol laknak, árulják, valószínűleg hamarosan menniük kell, mégsem sikerült segítséget, új albérletet találniuk. Pedig nem kívánják, ingyen, most is rendesen fizetik a lakbért. (Egy lakást ugyan korábban felajánlott nekik az önkormányzat, de Erika azt nem fogadta el, mert szerinte nem csak dohos volt, de olyan állapotú, hogy félő, kidől az oldalfala.) És sajnos az iskolában, ahová Márk jár, ugyancsak nincs megoldás, több gerincműtét után továbbra is anyja cipeli az emeleti órákra a kisfiút.
2015 január első napjaiban legtöbbünk a fogadalamaival, az új év lehetőségeivel van elfoglalva. Tizenkét hónap van hátra az új évből, vajon lesz-e olyan köztük, amikor Manóék végre úgy érezhetik, mégiscsak minden jól van elrendezve ebben a világban?
