Aradszky László, a hatvanas évek táncdalénekes sztárja 80 év felett is aktív

Aradszky László volt a Viktória Rehabilitációs Központ vendége a minap, és a korban hozzá hasonló generáció, a hetveneseké-nyolcvanasoké láthatóan-hallhatóan ma is fogékony a zenéjére. Sőt, voltak fiatalabbak is, és persze ez a hölgyek esetében mindig igaz. Az énekes szeptemberben múlt 80 éves, ami egyáltalán nem látszik rajta. Fellépés előtt is erről, ennek titkáról faggatom.

– Ha tudnám, lehet, hogy ezzel foglalkoznék. Bár most hazudtam egy kicsit, hiszen imádok énekelni, és nem is tudom, mi lett volna velem, ha annak idején ez nem sikerül. Igaz, akkor talán focista lennék, de nem valószínű, hogy hetvenéves koromban a pályán szaladgáltam volna, hacsak nem a színészek–újságírók meccsen. Bár ott is van egy határ, amikor azt mondják, fordulj be és aludj – mondja, és mosolyogva csippent a szemével.

Mégpedig azért, mert mindjárt hozzá is teszi: elfoglaltsága szinte az 1960-as éveket idézi, havonta 10–15 előadása van ma is. Alkalmanként legalább egy órát „melózik” – helyesbít, nem is melózik, inkább játszik a közönséggel, mert ez számára egy végtelenül kedves gyerekjáték. Ötvennégy éve van a pályán, és talán ő sem tudja pontosan, hány slágert énekelt. Más kérdés, hogy a legnagyobb bánata, ha valamelyik ismert dalát ki kell hagynia a repertoárból.

Visszarepülünk „kicsit”, néhány évtizedet az időben, és a hatvanas évek elején landolunk. Egész más volt az akkori pályakezdés, mint a mai sztárgyártás.

– Nekünk mindent magunknak kellett megtanulnunk. Nem az éneklésről beszélek – emeli fel az ujját –, mert az vagy megvan, vagy nincs. Hanem a tévés és rádiós technikáról, a viselkedésről, öltözködésről, illemről. Vagy sikerült megvalósítanod magad, vagy elvesztél. Nekem minden elsőre sikerült, rádiós stúdió, ORI-vizsga.

Mindjárt az első komolyabb szereplést, a Tessék választani! könnyűzenei versenyt 1963-ban megnyerte a Még ide-oda húz a szív című dallal. Hatalmas siker lett, akárcsak az Isten véled, édes Piroskám, amellyel a Made in Hungaryn lett első, sőt, a korong Magyarország első aranylemeze lett. A második pedig a Pókháló az ablakon két hónap múlva. Az 1967-es táncdalfesztiválon második lett, előadói díjat kapott, és szintén aranylemezes lett az Annál az első ügyetlen csóknál nótával. Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban rendezett fesztiválokon is diadalmaskodott (Szomszédasszony, fütyülök a lányára, Sárga liliom), sőt, itt még egy magyarnóta blokkra is rávették, amit különben soha életében nem csinált.

Elismeri: számszerűen talán nem volt annyi énekes akkor, mint mostanában, de ne felejtsd el, figyelmeztet, hogy csak egy televízió és egy rádió volt, és aki nem került be az élvonalba – gyakran kiváló énekes –, az éjszakában keresett megélhetést. Akik viszont benne voltak, jó barátok lettek, Aradszky szerint nem utálták egymást. Drukkoltak a másiknak a színpad mögött a fesztiválokon, igaz ez Koós Jánosra, Korda Györgyre meg a többiekre is. Legfeljebb megkérte a zeneszerzőt, hogy írjon neki jobb dalt, mint a Janinak.

Nagy sztárok voltak ők abban az időben.

– Megállt a forgalom, ha kinn voltam az utcán – jellemzi a helyzetet Aradszky László, akinek egészséges önbizalma szerencsére nem veszett el. A lányok szívét is megdobogtatták, naná. Amikor arra volt szükségem, nem húztam ki a telefont, mondja erre. Percenként csengett... Aztán jött a nagy szerelem, Éva, 45 éve házasok. Éppen erről beszélünk, amikor megcsörren a karóraként is funkcionáló telefonja. Ismerős férfihang szól belőle: Aradszky Laci bácsit, a második legerősebb embert keresik. Az első vagyok, Lacikám, te a második, hangzik a válasz. Persze Fekete László az, aki visszahívást kér...

Szóval, Éva. A Bodrogi Gyulával, Törőcsik Marival a Fiatal Művészek stúdiójában rexező Antal Imre mutatta be neki. Imre azt mondta, nem lesz könnyű eset. Ehhez képest két év múlva összeházasodtak. Nagyszerű asszony, bólogat az énekes, mindenre odafigyel. Az öltözködésére, az életmódjára. Nagy szerepe van benne, hogy 16 kilót leadott, és azóta is tartja a súlyát. Négy és fél éve nem ivott alkoholt.

A hetvenes évekkel folytatnánk. Akkor Aradszky László rávágta az ajtót a hanglemezgyár és az ORI vezérére. Két nap múlva amerikai meghívást kapott. Külföldön énekelt, de, mint mondja, nem igaz, hogy ki is költözött volna. Itt tartunk, amikor elhívják. Énekelnie kell, amit, mint tudjuk, imád...

Külföldi (amerikai, kanadai, európai) szereplései után 1986-ban tért vissza, az Újra itt vagyok című lemezzel. Azóta számos cd-je megjelent köztük a Nem születtem grófnak (1994), a Lady D. (1998) az Égek a vágytól (2007) és a legutóbbi, az ugye emlékszel még rám? (2011). Dobos, Lovas és Payer után 1997 óta Kaszás Péter írja a dalait. Az énekes nagyon büszke öt unokájára, akik közül a legkisebb, Olívia léphet a nyomdokaiba, aki imádja a zenét és mindig táncol.